Hiába szenzációs a Lipcse, Gulácsi racionálisan gondolkodik

A kapus már várja a Hertha és a Bayern elleni meccseket. Boldog lenne, ha kapott gól nélkül zárná az évet.

Kitűnő tanuló volt, matematikaversenyeket nyert a gimnáziumban, ám az egyetem helyett Agárdra ment, a Sándor Károly Akadémiára. Szülei maximálisan támogatták futballkarrierjében. Most ott tart, hogy jelenleg ő a magyar labdarúgó-válogatott és a Bundesliga újonc RB Leipzig első számú kapusa. Gulácsi Péterről van szó, akivel az Index készített hosszabb interjút épp a hétvégi Hertha BSC elleni rangadó elé időzítve.

A Dárdai Pál vezette berliniek elleni találkozó előtt Gulácsi jelezte, két olyan mérkőzés jön, amit már nagyon vár: az egyik a már említett Hertha, a másik pedig a december 20-án esedékes Bayern München elleni csúcsderbi.

„Az eddigi 14 fordulóban 12 gólt kaptam, ha ez a szám nem növekedne, na, az lenne egy igazi frappáns és felemelő befejezése ennek az évnek” – mondta a magyar hálóőr, aki egyben jelezte, nem történt végzetes, kijavíthatatlan eset azzal, hogy a csapat az előző fordulóban – meglepetésre – kikapott az Ingolstadt ellen. A jövővel kapcsolatban is a földön maradt, ugyanis szerinte nem helyes, ha azt mondjuk, hogy megcélozzuk a dobogót, helyette inkább gyűjtögetni kell a pontokat.

A Bundesliga emlékei közül hármat emelt ki Gulácsi. Ezek között ott volt a Hoffenheim elleni élvonalbeli bemutatkozása, Dortmund legyőzése hazai pályán és – természetesen – a Leverkusen ellen 3-2-re megnyert meccs, amikor a tabella élére ugrottunk – és, amikor a magyar kapus büntetőt védett. Mindemellett úgy látja, védéseivel öt-hét pontot hozott csapatának.

Négy, kapott gól nélküli meccse van idáig az RB Leigzig játékosának, de ennél még többet szeretne, ugyanis ez a védelemnek is nagy elismerés.

„Szeretnék nyugalmat adni nekik, éreztetni velük, ha hibáznak, akkor nem dőlt össze a világ, bennem bízhatnak, mert én még ki tudom javítani” – tette hozzá.

Szó esett a német első, illetve másodosztály közti különbségről. Gulácsi úgy látja, a Bundesliga tempója jóval nagyobb, ahogy a csatárok kvalitásai is lényegesen jobbak, mint a második ligában. Hangsúlyozta, hogy nem a lövések gyorsabbak, hanem a gondolatok. „Több a váratlan húzás, ezért a kiszámíthatatlanság is nagyobb” – emelte ki.

A nyári kontinenstornára visszagondolva még mindig borsózik a háta. Úgy véli, akik nem jutottak szóhoz a meccsen, azoknak is hihetetlen élmény volt a marseille-i utca képe, hiszen ilyet nem gyakran lát egy futballista. Mint mondta, az, hogy Fülöp Marcira emlékeztek az első meccs, az Ausztria elleni találkozó előtt a kesztyűkkel, természetes volt.

„Gesztusok nélkül nincs futball, nincs élet.”