A Fradi és a Népstadion egykori székein szorítanak a székely ultrák a bentmaradásért

A román első osztályban játszó Sepsiszentgyörgy felújított stadionjában is szól a Miatyánk.

– Fantasztikus hangulat volt, korábban el sem tudtam volna képzelni, hogy itt, Sepsiszentgyörgyön, a szülőföldemen villanyfényben, első osztályú mérkőzésen játsszak, ráadásul ötezer ember előtt – mondta lapunknak Hadnagy Attila, a Sepsi OSK csatára hétfő esti meccsükről.

– Talán még soha nem töltött el akkora büszkeséggel, hogy sepsiszentgyörgyi vagyok, mint tegnap – ezek pedig már a székelyföldi klub tulajdonosának, Diószegi Lászlónak a keddi szavai. A város pékipari vállalkozója tette lehetővé, hogy hat év alatt az ötödosztályból az elsőbe jussanak, a román Liga 1 tavaly júliusi rajtját követően pedig mostanra azt, hogy saját otthonukban játszhassák a hazai meccseiket.

Utóbbi miatt volt tehát ünnepi a hétfő esti találkozó, amelyet a polgármesteri köszöntőn és a stadionszentelésen túl tűzijáték is felvezetett. És bár a 0-1-ről 2-1-re fordító csapat örömét elrontotta, hogy a hosszabbításban kiegyenlített a vendég Voluntari, a székely himnusz így is felhangzott a lelkes szurkolók körében, akik napokkal a meccs előtt elkapkodták a jegyeket.

Az eddigi 27 bajnokit Brassóban vagy Ploiestben játszották, Diószegi László elmondása szerint hét hónap és hozzávetőlegesen 300 ezer euró kellett ahhoz, hogy a román első osztály előírásainak megfeleljen a létesítmény, például szükség volt 450 fedett ülőhelyre. Úgy gondolták, ezt konténerek segítségével a legegyszerűbb megoldani, s ez így is lett volna, ha nem késik azok leszállításával három hónapot az alvállalkozó

Ennél is érdekesebb az alapból meglévő betonpadozatra helyezett műanyag székek esete, amelyek felszerelésében a szurkolók is segédkeztek. És hogy hogyan állt össze a 4500 ülőhely? – Az első ezret az Üllői úti régi Fradi-stadionból kaptuk, körülbelül négy éve, azokat szereltük fel legelőre. Aztán amikor a Népstadiont elbontották, onnan is kaptunk ezerötszáz széket. A többit vásároltuk – mondta lapunknak a tulajdonos, hozzátéve, hogy a piros-fehér klubnak emiatt lett zöld-fehér a lelátója. (Ismert, a régi Puskás-stadion székeinek kálváriájával lapunk sokáig egyedüliként foglalkozott, felkarolva egy civil kezdeményezést, mely szerint fel lehetne jól is használni a Zuglóban hulladékká vált ülőalkalmatosságokat.)

Bár magukénak érzik, a létesítmény így is a román Ifjúsági és Sportminisztérium tulajdonában van, viszont

a magyar kormány által már egymilliárd forinttal megtámogatott, különálló utánpótlásközpont mellé a jövőben épülhet egy teljesen új stadion is.

Ám Diószegi szerint ehhez még a Jóisten segítsége is kell.

No meg az sem ártana, hogy ha bent maradnának az első osztályban, ugyanis az alsóházi rájátszásban a nyolc csapat között két forduló után csak hatodikok (ez a hely osztályozót, az utolsó kettő kiesést ér), bár még van hátra 12 meccs. – Fordulónként egy-egy pontocska nem lesz elegendő – mondja a 37 éves Hadnagy Attila, utalva az utóbbi két mérkőzésen játszott döntetlenre.

A szezonban eddig négy gólt szerzett csatár korábban 191 mérkőzést játszott az első osztályban, Botosánból tért haza az előző idényben. Elmondta, a téli szünetben jelentősen kicserélődött a csapat: – Elment vagy tíz játékos, jött tizenhárom új, ez segített, de még nem volt elég idő összeszokni, egy mérkőzést nyertünk csak meg február óta. Ám a játékunk reményt ad.

A hétfői találkozón két magyar volt a kezdőben, Hadnagyon kívül a tavaly még diósgyőri Fülöp István. A románokon kívül most már van spanyol, francia, skót, horvát, cseh, macedón és két afrikai játékos is a keretben, ám az nem változott, hogy a mérkőzések előtt közösen elmondják a Miatyánkot.

– Amikor ők megjöttek, elmondtam az öltözőben, hogy ez nálunk így történik, aki akarja, mondja, aki akarja, nem, de mindenki legyen ott a körben

– meséli a csapatkapitányi posztot is betöltő Hadnagy Attila. – Én magyarul elkezdem, hallom, hogy még ketten-hárman mondják románul, aztán a többieket nem tudom, ám a hagyományt nem változtatjuk meg.