A kereszténydemokrata politikus félelmei azonban mára beigazolódtak, Nyugat-Európában ma már több tízmillió iszlámhívő bevándorló él többnyire elszórtan, de egyre nagyobb egybefüggő közösségeket alkotva. Sokan közülük nyitottak a radikalizmusra, a no-go zónákban párhuzamos társadalmakat építettek ki, és minimális hajlandóságot sem mutatnak az együttműködésre, nemhogy az asszimilációra. A jóléti – ma még többségi – társadalmak közben a megszerzett, törékeny gazdagság bűvöletében élnek, megtagadják a keresztény gyökereiket, és jellemzően nemet mondanak a család intézményére és a gyermekvállalásra is.
Így mára éppen a hetven évvel ezelőtt a szovjet megszállástól és elnyomástól féltett Kelet- és Közép-Európa, benne természetesen Magyarország lehet a kereszténység védőbástyája a kontinensen. Nálunk ugyanis Isten házában nem gördeszkapályák és szórakozóhelyek ütnek tanyát, hanem a templomok maradnak a vallásgyakorlás központjai. Sőt, a meglevő templomok felújítása mellett újak is épülnek. A kormány támogatja a keresztény egyházakat, és jelzésértékű az is, hogy a kabinet több tagja fontosnak tartja részvételét a júniusi csíksomlyói pápalátogatáson.
A közelgő európai parlamenti választásnak ezért óriási a tétje, az elvilágiasodott, multikulturális, bevándorláspárti erők néznek szembe a nemzetek Európájának gondolatát támogató, a keresztény kultúra védelmét fontosnak tartó, migránsellenes közösségekkel. Az a kérdés is eldőlhet, hogy Európa lesz vagy nem lesz. Hát legyen!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!