Az államnak és a jogállamnak vannak ismérvei. Az államnak például vannak határai, amelyeket képes megvédeni, vannak törvényei, amelyeknek képes érvényt szerezni, amelyeket képes betartatni, többek között erőszakszervezetei által. Ha ezek közül valami nincs, akkor állam sincs.
Amikor egy gazember embercsempész az olasz állam törvényeire és erőszakszervezeteire fittyet hányva erőszakkal beviszi a csempészett embereket egy olasz kikötőbe, akkor ezt az államot bontja le.
Amikor ezt a bűncselekményt a sajtó ünnepli, és az ügyben érintett német külügyminiszter is a bűnöző pártjára áll, akkor nevezettek szintúgy az államot bontják le. Amikor a német rendőrség jogszerűen ki akar toloncolni egy migránst, és ezt idióta széplelkek, „jogvédők” meg NGO-k megakadályozzák, a rendőröket megtámadják, a kitoloncolandó migráns pedig eltűnik, akkor az állam és a jogállam tűnik el.
Amikor négyszáz, hordába verődött előember beszabadul egy német strandra, és ott zaklatja a nőket, mire bezárják a strandot, ahelyett, hogy az előembereket a szükséges és elégséges, de mindenekelőtt elrettentő erőszakkal eltakarítanák, akkor az államba és a jogállamba vetett hitet ássák alá.
A jogállamnak mindezeken felül vannak úgynevezett írott és íratlan szabályai, szokásjogok, hagyományok, amelyek mindenki számára kötelezően betartandók.
Idén májusban EP-választások voltak Magyarországon, szokatlanul magas részvétel mellett a kormánypártok fölényes győzelmet arattak, egy híján megszerezték a mandátumok kétharmadát, egyedül kétszázezerrel több voksot kaptak, mint az összes többi nyolc induló párt.
A magyar választók meggyőző többséggel a kormánypártokat bízták meg azzal, hogy képviseljék őket az Európai Parlamentben. S most az EP-ben elkezdődött a bizottsági elnöki és alelnöki helyek kiosztása, ezen pozíciókra pedig az Európai Néppárt öt magyar kormánypárti képviselőt jelölt.
A jogállamiság elengedhetetlen részeként létező és működő szokásjog szerint, továbbá és nem másodlagos módon a hazafias szolidaritás és az összetartozás alapján ilyenkor formális szavazáson az egy országból való képviselők megszavazzák egymás jelöltjeit.
