Alakul az új vörös lista

Semmit nem akar a véletlenre bízni az Apró-villa lakója: alighogy megkezdődött 2020, Gyurcsány Ferenc máris meghatározta az ellenzék feladatát a 2022-es parlamenti választásokra.

Budapest, 2006. november 16. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a 2007-es költségvetés általános vitájának kezdetén a Parlament üléstermében. MTI Fotó: Földi Imre Fotó: Földi Imre

Semmit nem akar a véletlenre bízni az Apró-villa lakója: alighogy megkezdődött 2020, Gyurcsány Ferenc máris meghatározta az ellenzék feladatát a 2022-es parlamenti választásokra.

Másfél évet adott a többieknek arra, hogy megállapodjanak a közös miniszterelnök-jelölt személyében, a közös listában és minden választókerületben egy egyéni ellenzéki jelöltben. A DK elnöke ezzel is egyértelművé tette, hogy ki a vezér odaát, hisz ő diktálja a tempót, feladatokat szab, jövőképet vázol.

Például azt, hogy „nekünk, magyaroknak csak az Európai Egyesült Államokban van jövőnk” – amint azt a párt év végi összegző videójában megfogalmazták. A magyar választók nagy többsége ezt azért másként gondolja, de a haladó baloldal élharcosait ilyen apróságok soha nem tántorítják el világmegváltó terveiktől.

A nemzetellenességben, a globalizáció és a multikulturalizmus mielőbbi importálásában teljes egyetértés van az ellenzék pártjai között, talán csak a retorikájában még nemzeti elkötelezettségűnek mutatkozó Jobbikot kell majd puhítani, de némi pozícióért őket is gyorsan megnyerhetik az ügyüknek.

A totális egység létrehozása mégsem egyszerű, az egyik legnagyobb akadály éppen a közösködést szorgalmazó politikus személye. Gyurcsány Ferenc volt az, aki 2017 őszén a baloldalon zajló állóháborút lezárva bejelentette, hogy a DK önálló listát állít a 2018-as választáson.

Persze a tárgyalások kudarcát az MSZP-re hárította, holott a szocialisták akkor már hajlandók lettek volna Gyurcsányt is felvenni a közös listára, amit korábban az akkor még MSZP-s miniszterelnök-jelölt, Botka László elutasított. A DK-elnök most elébe ment az ellenzéki osztozkodásnak, és ő akar feltételeket szabni.

Az erőviszonyok átalakultak, Gyurcsányéknak ezúttal a Momentummal gyűlhet meg a bajuk, a liberális párt nem siet egyezkedni, később valamilyen előválasztás eredményeként döntene a közös jelöltekről. Vona Gábor pedig rögtön visszautasította a volt kormányfő ajánlatát, ami szerinte erkölcstelen, rossz és veszélyes, mert Dobrev Klára miniszterelnök-jelöltségével végül Gyurcsányt hozná vissza a hatalomba.

Vona véleménye azért érdekes, mert az ex-Jobbik-elnök a Momentummal és az LMP-vel képzelné el a választási együttműködést, miközben volt pártja a régi baloldallal is összefogna, mint ahogy azt az önkormányzati választásokon már megtették. Ugyanez igaz Fekete-Győr András pártjára.

Az újabb kicsinyes pozícióharcok, a szereplőválogatások és háttéralkuk jelentősége azonban eltörpül amellett, hogy valójában mit szeretnének a választópolgárok.

Ki szavazna 2022-ben egy Gyurcsány-listára? Kétségtelen, hogy az őszödi böszme mindent elkövet romlott múltja feledtetéséért, persze nem jószolgálati tevékenységgel, még csak hamut sem szór a fejére, hanem megbánás helyett relativizálni próbálja a történteket, arra építve, hogy a fiatalok 2006-ra nem emlékezhetnek, és a politikai memória egyébként is viszonylag rövid távú.

Ezzel együtt is komoly hátrány lenne az ellenzéknek egy Gyurcsány nevével fémjelzett választási lista. Az emberek többségének rémálmai­ban jön elő a 2010 előtti kormányzás, a csődtömeggel, a devizahitelekkel, a rezsiáremelésekkel, a „merjünk kicsik lenni” és az „el lehet innen menni” típusú megnyilvánulásokkal.

A nemzeti érdekek védelme helyett a globális rendszert kiszolgáló politika ma ugyanazt kínálja, mint tíz évvel ezelőtt, csupán az elnevezés változott: Európai Egyesült Államok.

Hiába a ráncfelvarrás, a Momentum fiatal, européer pedigréje, az exkommunisták és a marxista alapú régi liberálisok utódai semmit sem változtak a sör-virslis, izzadságszagú elvtársakhoz és a lukácsista SZDSZ-esekhez képest. 2022-ben is vörös lesz az a lista.