Összegzésként megállapíthatjuk tehát, hogy ez a férfi olyan kultúrából érkezett, olyan társadalomban szocializálódott, amely nem tűr meg más világnézetet, alacsony sorban tartja a nőket és fontos törvénye az erőszak. Nem menekültként érkezett ide, nem azért, mert hazájában különösebben kilógott a sorból, hanem azért, mert otthon valamiért kényelmetlenül érezte magát. A liberális ihletésű nemzetközi egyezmények által ránk rótt kötelezettségek miatt pedig a magyar jogszabályok – reméljük, már nem sokáig – megengedik neki, hogy itt maradjon.
Még egyszer: miért is? Mert „fennáll annak a veszélye, hogy származási országába történő visszatérése esetén őt súlyos sérelem érné, és nem tudja vagy az e veszélytől való félelmében nem kívánja hazája védelmét igénybe venni”. Ebbe a körbe egyébként nagyon sok minden belefér, többek között az is, hogy az illető egy bűnöző, akire kézlevágás vagy kötél vár otthon valamilyen barbár törzsi szokás vagy a saríabíróság ítélete alapján.
Mi pedig reménykedhetünk benne, hogy az ilyen oltalmazottak majd beilleszkednek közénk, hogy hasznos tagjai lesznek a társadalmunknak, mert ha nem, abból a molesztálástól a tömegmészárlásig bármi lehet.
Vagy választhatjuk az ellenállást, elutasíthatjuk a bevándorlást, a kvótákat, a szivárványtársadalmakat, a Soros-tervet; és küzdhetünk egy új, keresztény Európáért, benne egy magyar Magyarországgal, amelynek senki nem szabhatja meg, kit kell beengednie. Szerencsénkre a kormány ezt teszi.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!