Itt van Amerika! Hamarosan lőnek is az iskolákban?

Szinte napi rutinná vált a tanárverés, a lecsúszás következő stációja valószínűleg a lőfegyver használata lesz – e véleményt Bogár László fogalmazta meg a Magyar Nemzet Online-nak. Farkas Péter szociológus arra figyelmeztetett – az ép szövetű családok fontossága mellett –, hogy egyre inkább hódít a szenvedélybetegségek különböző formája a fiatalok között, emellett fokozottan teret nyer az individualizáció is. A jogok mellé kötelezettségek is társulnak, valamint meg kell erősíteni a nevelés színtereit is – ezt már Sió László, a Fidesz oktatáspolitikusa fogalmazta meg.

Korábban a tanár, a tanító megkérdőjelezhetetlen tekintély volt a közösségben – válaszolta Sió László arra a felvetésünkre, hogy a gyerekek azzal szembesülhetnek, hogy a pedagógusok ellen egyfajta lejárató kampány is folyik. Emlékeztetett arra is: a Fidesz korábban óriási hangsúlyt helyezett a partneri viszony megerősítésére a tanár, a diák és a szülő viszonylatában (erről egyébként korábban Lezsák Sándor is beszéltaz MNO-nak – a szerk.). Lehet nem egyetérteni egy tanárral, de az nem csaphat át erőszakba, tiszteletlenségbe. Nem kell lejárató kampány, elég, ha a szülő és az iskola között nincs élő kapcsolat. A szülői értekezletekről, fogadóórákról pedig éppen azok hiányoznak – teszi hozzá –, akiknek a leginkább ott kellene lenniük. Pénzt kell szánni arra, hogy ezeket a nevelési színtereket megerősítsük, vagyis legyenek közös programok, kirándulások, szakkörök. Legyenek olyan kontextusok, ahol a tanár és a diák nem alá-fölérendelt viszonyban állnak egymással, ahol mint „emberek" találkozhatnak. Nagyon fontos, hogy legyenek emberi kapcsolatok – szögezte le Sió László –, hiszen egymás megismerése jelentősen hozzásegítheti a pedagógust ahhoz is, hogy a gyerek esetleges problémáit időben felismerje, és segíteni is tudjon.

Show-k és a normák

Mint mondta, az egész társadalomra jellemző a gyenge konfliktuskezelési, tűrési képesség. Ha ehhez akár a mindennapokban, akár a médiában rossz minták társulnak, a gyerek nem fogja tudni megoldani problémáit. „Azt látja délután a televízióban, hogy valamelyik show-ban két ember bármikor bántalmazhatja egymást egy beszélgetés után”, akkor ez válik a „gyerek számára normává” és e minta alapján gondolja azt, hogy a vitás helyzeteket így kell megoldani. Mert ő azt nem tudja, hogy ez nem a valóság, fizetett statiszták püfölik egymást. Ma a világról a legtöbb információt már a tömegkommunikációs termékekből kapják a gyerekek, és nem az iskolában szerzik meg – mondta Sió László a rossz szocializációs helyzetet firtató kérdésünkre.

Cinikusok és ostobák?

Amikor valamilyen megdöbbentő esemény történik, mindig erős a csábítás arra, hogy közvetlenül az egyes jelenséget magyarázzuk, és a tüneti kezelésre tegyünk gyakorlatias, vagy inkább csak annak álcázott javaslatokat – fogalmazott az MNO-nak Bogár László az felszínre kerülő iskolai erőszakkal kapcsolatban. Mint mondta, ezzel az esetek nagy részében a „lényeg sikkad el.” Úgy véli, hogy a lényeg megértése, illetve kezelése nélkül „tovább haladunk az évtizedek óta tartó lepusztulási lejtőn, és csak arra futja az erőnkből, hogy sopánkodva újra és újra regisztráljuk: megint lejjebb süllyedtünk egy szinttel”. A professzor úgy látja, „a tanárverés már egy jó ideje folyamatosan szélesedik, illetve mélyül, mondhatni napi rutinná vált. Csak a média-manipuláció masinériája (a rejtett értelmező és tematizációs hatalmi erőszak gépezete – magyarázza Bogár) valami okból most látta elérkezettnek az időt, hogy szigorúan ellenőrzött feltételek között a nyilvánosság is csócsálhassa az ügyet”. Úgy véli: a következő stáció a lejtőn valószínűleg az iskolai lőfegyver használat lesz, majd a gyilkosságok. „Itt van Amerika!”, vagy legalábbis itt lesz rövidesen, hisz eddig az élenjáró Szovjetuniót kellett utolérni, most meg a liberális minta-országot, „ahol minden félévben megérkezik a menetrendszerű iskolai tömeggyilkosság”. Bogár László szerint a lepusztulás lényegét kellene megérteni, és erre kellene koherens stratégiai válasz a lehető legszélesebb körű egyetértésre építve, mert ebből a mélységből csak egy több évtizedes egy irányba húzó stratégia jelenthetne kiutat. Aki tüneti kezeléssel gyors és olcsó kilábalást ígér, az, vagy cinikus, vagy ostoba – teszi hozzá.

A lepusztulás három aspektusa és a hazug mitológia

A professzor a lepusztulás három aspektusáról beszélt lapunknak. Eszerint romokban hever a család intézménye, a felnevelkedő gyermek „természetes élőhelye” – ennek oka a több évtizedes tudatos anyagi és morális lepusztítás, emiatt az utódok – a felnövekvő generációk – „létminősége egyre katasztrofálisabb állapotba kerül”. „Ezek után a szintén tudatosan népirtó destruktív logika cinikusan röhögve ráparancsol az iskolára” – mint intézményre –, hogy a „család-üzemből” kikerülő használhatatlan gyerektömegből kiváló minőségű felnőttet „gyártson le”, miközben ez a stratégia tudatosan azon dolgozik, hogy „minden anyagi és szimbolikus erőforrást” elszívjon. A harmadik összevetőt Bogár a médiában véli felfedezni. „A média-manipuláció mechanizmusaival kialakítja az „emberi jogok védelmének” hazug mitológiáját, és kölcsönösen egymás ellen uszítja a szülőt, tanárt és gyereket, majd szemforgató módon megdöbben a pusztító következményeken, és zavartalanul fokozza roncsoló tevékenységét” – fejtette ki. Ennek a liberális stratégiának a lényege, hogy egyre leépültebb állapotba kerülő, és így korlátlanul manipulálható munkaerő és fogyasztóerő állatok gigantikus önpusztító csordájává változtassa azt, amit valaha társadalomnak nevezhettünk – fogalmazta meg véleményét a professzor, „ehhez viszont társadalom-lélektanilag főként arra van szükség, hogy az újabb és újabb generációkban ne alakulhasson ki a „társadalmi szobatisztaság" állapota”. Vagyis a gyerek (a fiatal generációk) folyamatosan arra kap biztatást, „egyfajta felkérést”, hogy „bármilyen testi-lelki szükséglete is merül fel, azt azonnal, minden térbeli és időbeli korlátozás-késleltetés nélkül elégítse ki”, azt pedig „takarítsa el az útból”, aki bármilyen közösen elfogadott társadalmi norma alapján korlátozni próbálná, hiszen ebben az esetben „emberi jogaitól” igyekeznek megfosztani – magyarázza Bogár. A „szabadság” e végzetesen destruktív értelmezése ma már olyan mértékben fertőzte meg az egymásra sorjázó generációkat, hogy a tanárverő diák nem is érti, hogy mi a probléma – teszi hozzá.

Amíg tehát nem szembesülünk azzal – folytatja Bogár, hogy mindez egy globális stratégia „lokális” megvalósítása, és hogy ezt a pusztítást aligha lehetett volna véghez vinni az elmúlt évtizedek kormányainak, társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális és média elitjeinek cinkos egyetértése, vagy legalább is tehetetlen gyávasága nélkül, akkor teljesen hiábavaló a kérdéssel foglalkozni, mert minden csak üres és ártalmatlan fecsegéssé válik. Ami ráadásul a tett látszatát keltve több kárt okoz, mintha „szimplán” ügyet se vetnénk a jelenség világ egyre vészjóslóbb történéseire.

Közösség vs. individuum

A normavesztés állapota lépett fel: a társadalom 54 százaléka anómikus, értékvesztett állapotban van – mondta Farkas Péter, szociológus az MNO-nak. Mint mondta, a modern társadalmakban is szükség van ép családokra (21-22 százalék az egyszülős családok aránya, itt például nincs apaminta a gyermek előtt). Jelenleg nem csak az individualizáló hat, „hanem azoknak a normáknak a hiánya is, amelyek a szocializáció során nem érvényesülnek”. Hozzátette: az ifjúságkutatásban azt lehet megfigyelni, hogy 2001-hez képest 2004-ben „az egyik legjellemzőbb motívum, hogy a fiatalok 5-10 év alatt teljesen individualizáltan töltik el a szabadidejüket”. Ez egy rendkívül rossz folyamat – tette hozzá a szociológus. Figyelmeztetett: jelentősen megnövekedtek a szenvedélybetegségek előfordulási arányai is a fiatalok között, „a középiskolás fiúk 26, míg a lányok 24,5 százaléka egy félév során legalább egyszer lerészegedett”, plusz minden harmadik kipróbálta, illetve minden negyedik-ötödik „visszatér a droghoz”.

Mint a szakember elmondta, az olyan „egyszerű dolgok is hiányoznak, mint a családi életre nevelés az iskolában” – vagyis ne csak kompetencia-alapú oktatás legyen, hanem megjelenjen a közösségi szemlélet is. Fontos lenne, hogy a közösségépítő szakemberek egyre nagyobb teret kaphassanak.