Az éhínség földje

A napokban megérkezett az első segélyszállítmány a dzsibuti kikötőbe. Innen Etiópiába szállítják, hogy enyhítsenek az afrikai ország lakóinak éhezésén. A kikötő még számos ország adományát várja, amelyek a közeljövőben várhatóan meg is érkeznek.A 2000. év éhínsége a 80-as évek közepe nagy éhezésének folytatása. Akkor az etióp kormány – miután '85 közepéig már 300 000 embert halt éhen – pénzalapot hozott létre, hogy segíthesse a szenvedőket. A program valamelyest enyhítette a bajt, ám nem tartott örökké a pénz sem: 1993-ban már újabb segélyekért folyamodott az ország. Etiópia történelme ugyanis ugyanolyan forgatókönyv szerint alakult, mint a kontinens oly sok országáé. A gyarmati múlt utáni felszabadulás a fejlődés helyett azonban káoszt hozott, kiskirályokkal és a kizsákmányoló demokráciával.A legnagyobb problémát azonban nem a diktátor átka vagy a mostoha időjárás jelenti. Az etióp külpolitikával van komoly baj. Az ország ugyanis folyamatos harcban áll Eritreával, az északi szomszéddal. A kis ország az európai gyarmatosítók jóvoltából viszonylagos gazdagságra tett szert, de – felsőbb utasításra – 1952-ben egyesült Etiópiával. Kezdetben bizonyos önállóságot élvezett Eritrea, de tíz év múlva már teljesen beleolvadt a „nagy testvérbe”. Ekkor a muzulmán lakosság ösztönzésére létrehozták az Eritreai Népi Felszabadítási Frontot, amely felvette a harcot az etióp hadsereggel. A harcok olyan hevesek voltak, hogy a 80-as évek aszálya során érkezett segélyszállítmányok sokszor nem értek célba. Kiderült: az adományokat könnyebb volt előteremteni, mint eljuttatni a címzettekhez. Ebben a mai helyzet másolja a tizenöt évvel ezelőttit. Bár Eritrea 1994-ben kikiáltotta függetlenségét, a harc továbbra is dúl a két szomszédos ország között. A világ közvéleménye az etiópiai helyzetről vélekedve azonnal lépett, és megindították a segélyeket. A rengeteg élelmet az ádeni-öböl partján elterülő kis ország, Dzsibuti kikötőjében fogják felhalmozni, ám kérdés, hogy onnan hogyan lehet eljuttatni a valódi célhoz.Az etiópiai helyzetben leginkább érdekelt Olaszország (a valamikori gyarmatosító) olyan lépéseket fontolgat, amelyek példaértékűek lehetnek a világ többi országa számára: „szegénységmentesítő” programja keretében kész elengedni a neki tartozó szegény országok összesen 3 milliárd dolláros adósságát, ami Etiópia esetében 78 millió dollárra rúg. Ezzel viszont valamennyire megkérdőjelezi annak a módszernek a jogosságát, ahogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) kezeli az adósságproblémát.A botrányoktól hangos IMF csúcstalálkzó Washingtonban három magas rangú etióp politikust is vendégül látott. Ők természetesen a legnagyobb kereskedelmi kedvezményt akarták kikönyörögni a világ gazdagjaitól, ám ehelyett csak letorkolást kaptak. Az IMF addig befagyasztja az Etiópiának juttatott segélyeket, amíg az eritreai háború folyik. Olaszország lépésével mintha a kereskedelmi moguloknak mutatna fityiszt, és a tüntetőkkel tartana. Etiópia pedig választhat: vagy félreteszi az ellenségeskedést Eritreával és fejet hajt a Világbank és az IMF előtt, vagy fegyverkezik, és minden eddiginél nagyobb éhínséget szabadít rá a nemzetre.