időjárás 5°C Stefánia 2022. november 28.
logo

Enni vagy nem enni

Lipcsey Andersson Emőke
2001.01.26. 23:00

Nagy gondban vannak a svédek. Vajon mi legyen a húsfogyasztás irányadó elve, ki mutatja meg most nekik a helyes utat? Mert hirtelen növénylelkűvé vált miniszterelnökük súlycsökkenése szemmel látható, mióta megveti a húsfélét.Pedig ő csak személyes véleményének adott hangot, ugyan többször is az utóbbi időben, mikor kijelentette, hogy bár evett húsgombócot, virslit meg sonkát is, amelyek a hagyományos karácsonyi svéd asztal elengedhetetlen kellékei, mégis némi ellenérzése támad, mikor az állatok asztalra kerülés előtti szenvedéseire gondol. Ez a kijelentés kaján sajtóvisszhangot keltett, kivívta a húsfeldolgozó ipar méltó haragját, s elbizonytalanította a jámbor fogyasztót. Mert nem elég a kergemarhakór (igaz, kizárólag az ország határain kívül), most itt van az állatok szenvedése is!Mi mármost a hivatalos irányvonal? Egyrészt demokráciában élünk, s ki-ki azt eszik, amit akar. Másrészt azonban köztudott, hogy itt állambácsi mindig is népe javát szolgálta, így talán Persson kijelentése mégsem tekinthető csupán szerény magánvéleménynek.Amit a svéd miniszterelnök mondott, egyébként tökéletes összhangban áll a nizzai EU-csúcs ajánlásával, vagyis azzal, hogy az EU polgárai csökkentsék a húsfogyasztást. Most pedig Perssonon a világ szeme, hiszen Svédország az EU soros elnöke. Akkor nézzük csak, vajon kinek az álláspontját képviseli Persson a húsfogyasztás kérdésében? A sajátját, az Európai Unióét vagy Svédországét? Svédországét a legkevésbé, mert a svéd kormány nem kíván hangsúlyt helyezni a franciák elnöksége idején megkezdett kampányra, amely egyrészt alapos vizsgálat alá venné, hogy mi kerül a fogyasztók asztalára, másrészt széles körű propagandát folytatna az uniós országokban a húsfogyasztás csökkentéséért, s arra biztatná a polgárokat, hogy inkább zöldség- és gyümölcsfélét egyenek. A kérdés népjóléti oldala sem hozta lázba a svédeket, mert úgy döntöttek, hogy elnökségük idején inkább a dohányzás, az alkohol- és kábítószer-fogyasztás ellen lépnek majd fel. A francia elnökség idején oly magas polcra helyezett kérdéskört pedig egyszerűen egy, az élelmiszer-fogyasztással foglalkozó tudományos konferenciával intézik majd el Uppsalában annak ellenére, hogy egy évvel ezelőtt még az volt a terv, a svédek keményen folytatják a franciák által megkezdett kampányt.Úgy tűnik tehát, hogy minden uniós országnak megvan a maga szívügye, vagy ezek után élnünk kell a gyanúval, hogy minden egyes uniós tagállamban különböző érdekekért vagy érdekek ellen lobbizó csoportok döntik el, hogy mikor mely kérdések kerülnek előtérbe az unión belül. Azt még meg lehet érteni, hogy ideje volt az élelmiszeripar körmére nézni. Az utóbbi évek botrányai a kergemarhakór, a dioxinnal mérgezett hús- és tejtermékek vagy a génmanipulált növényfélék körül aggasztóak voltak. Ezekből azonban nem az egyedüli logikus következtetés az, hogy egyenek kevesebb húst az emberek. Az pedig köztudott, hogy a szeszesital-fogyasztást és a dohányzást érintő kérdések Svédország szent tehenei. A svéd kormány az uniós csatlakozási tárgyalások során foggal-körömmel küzdött azért, hogy Svédország megtarthassa a szeszes italok forgalmazásának állami monopóliumát. A kérdésben csúfos vereséget szenvedett, állásait lépésről lépésre kénytelen feladni, s már csak a kegyelemdöfés van hátra. De úgy látszik, él még a remény, pedig a svéd alkohollobbi most, a svéd elnökség idején sem számíthat győzedelmes visszavágóra.A fentiekből egyértelmű, hogy a „húst enni vagy nem enni” kérdéskör messzire vezet, és csak egyetlen példa a sok közül, amely az unió hiányosságaira világít rá. Az EU-t egyre több bírálat éri beláthatatlanná duzzasztott bürokratikus apparátusáért is, amely nemcsak hogy sokba kerül, de lassan döntésképtelenné teszi az egész szervezetet. Ami pedig a soros elnökök munkáját illeti, úgy tűnik, minden szentnek maga felé hajlik a keze. A már fent említett provinciális lobbikkal a háttérben minden ország elsősorban a maga pecsenyéjét kívánja sütögetni. Pedig az EU-t a bürokrácia koloncával a nyakában nem teszi hatékonyabbá az, ha minden soros elnök leveszi a napirendről az elődje által fontosnak tartott s már elindított programokat.Mikor Perssont megkérdezték, hogy vajon ő most elsősorban Svédország miniszterelnökének vagy az EU soros elnökének tekinti-e magát, természetesen a svéd miniszterelnökséget helyezte előtérbe, bár sietve hozzátette, hogy a kettőt szerinte nem lesz nehéz összeegyeztetni. És ezért a válaszért még csak nem is kárhoztatható. Mert létezik-e ma olyan felelősségteljes politikus, aki elsősorban az európai és nem a nemzeti érdekeket tartja szem előtt? Létezhet-e egyáltalán ilyen felelősségteljes politikus ma Európában, a sok kis nemzetállamra szabdalt kontinensen? Az európaiság és nemzetállamok dilemmájára ma még nincs megnyugtató megoldás és feloldás, pedig földrészünk jövője mind gazdasági, mind politikai és hadászati, mind pedig morális és kulturális téren ugyancsak aggodalomra adhat okot a mamutkontinensek árnyékában. Európa teljes hanyatlása pedig paradox módon a nemzetállamok pusztulását is magával hozná.Hogy európaiságunk s Európa jövőjének kérdése mennyire érdekli az európai polgárt, azt jól példázza a svéd soros elnökséggel foglalkozó sajtó. A Svenska Dagbladet brüsszeli EU-tudósítója, Rolf Gustavsson szerint az európai napisajtó csak szórványosan foglalkozott azzal, hogy januártól Svédország vette át a soros elnök szerepét, s az uniós bizottság stockholmi látogatásának sem volt nagyobb visszhangja. A stockholmi látogatással komolyan csak két belga napilap, a De Standaard és a Le Soir foglalkozott, de a francia, olasz, német és brit sajtó említést sem tett erről a fontos mozzanatról. Az a hír azonban, hogy Svennis, a svéd szuperedző megvált az olasz Laziótól, s az angol labdarúgó-válogatott edzője lesz, mind az angol, mind pedig az olasz sajtóban jelentős teret kapott.Hazánk csatlakozási tárgyalásai döntő fázishoz érkeztek a svéd elnökség idején. Az ugyanis nem kérdéses, hogy az unión belül a helyünk, és vállalnunk kell az ezzel járó előnyöket és hátrányokat s a tagságunkból származó, európaiságunkat, illetve magyarságunkat érintő egzisztenciális és morális következményeket.A svéd hagyományosan nem európai perspektívában gondolkodó nép. Ennek több oka közül az egyik, hogy az európai történelem színtere és az ország határai ritkán estek egybe. Így a svédek vajmi keveset tudnak az európai történelemről. A másik két ok főleg a második világháború idején kialakult politikából fakad. Egyrészt a svédek stratégiája (bár egyre nehezebb megvalósítani) még a mai napig is az, hogy hogyan lehetne kívül maradni úgy, hogy abból a legnagyobb haszon származzék. Másrészt pedig a svéd szociáldemokrácia „jóságosan” levette az emberek válláról a gondolkodás és az egyéni felelősségvállalás terhét, így a politika kizárólag a politikusok feladata. Nem szabad szem elől téveszteni tehát, hogy a mostani svéd elnökségnek ez is a hátteréhez tartozik.Amikor január elején a svéd kormány tagjai sajtótájékoztatót tartottak a Brüsszelből Stockholmba sereglett újságíróknak, ezek meglehetősen negatívan nyilatkoztak a svéd miniszterekről. „Csaknem valamennyiük tárgyi ismerete hiányos, és az EU szervezeti működésével sincsenek tisztában” – hangzik az egyik bírálat. A leglesújtóbb kritikát a környezetvédelmi miniszter, Kjell Larsson kapta, akinek fogalma sem volt a Brüsszelbe delegált svéd EU-bizottsági tag, Margot Wallström munkájáról, pedig hozzá tartoznak a környezetvédelmet érintő kérdések. Larsson abban sem volt tájékozott, hogy más országok milyen álláspontot képviselnek a környezetvédelmet érintő legfontosabb kérdésekben. Ez már csak azért is kínos, mert ha környezetvédelemről van szó, Svédország szívesen tündököl a szakértő szerepében, s mostani elnökségének is a környezetvédelem lesz az egyik központi kérdése! A sajtókonferenciára látogató újságírók viszont annak ellenére elismerően nyilatkoztak a svéd miniszterelnökről, hogy nem tudott arról a nizzai határozatról, amely a legtöbb csúcstalálkozót Brüsszelbe helyezi. Ügyes politikus, ravasz és éles eszű – jelentették ki az újságírók, bár a Die Zeit tudósítója azt is hozzátette, hogy Persson bámulatos könnyedséggel váltogatja nézeteit. Tény, hogy Personnak megvan a józan paraszti esze, de a valamikori ízig-vérig szociáldemokrata kisvárosi pártpolitikus sohasem lesz képes európai távlatokban gondolkodni.Ha Magyarország szemszögéből nézzük a svéd elnökség előttünk álló időszakát, meg kell állapítani, hogy ebben a számunkra kritikus fázisban kedvezőtlenebb soros elnöke is lehetne az uniónak. A két ország közötti viszony hagyományosan jó, s mivel Svédország is kis államnak számít az unión belül, sok mindenben közösek az érdekeink. A svédek elnökségük idejére három fő kérdést tűztek zászlajukra: a bővítést, a foglalkoztatást és a környezetvédelmet. Az uniós bővítés kérdésében alapjában pozitív álláspontot képviselnek. Az EU-bővítés megbízott felelőse, Günter Verheugen néhány hete kijelentette, hogy Svédország uniós bővítés körüli ambíciói nagyobbak, mint bármely eddigi soros elnökséget betöltő országéi. A Svenska Dagbladet január huszonkettediki számában azonban már azt olvashatjuk, hogy mivel a csatlakozási tárgyalások „új fázisba” érkeztek, Svédország visszafogottabb párbeszédre int. Magyarország esélyei mégis jók a svéd elnökség idején, de mint az előbbi példa is mutatja, az ambíciók az úton megfogyatkozhatnak, ezért nem árt, ha a segíts magadon, Svédország is megsegít elvét valljuk.A magyar delegációnak pedig óvatosságból jó lenne hozzászoknia a vegetáriánus konyhához, vagy azt javasolom, hogy a biztonság kedvéért ki-ki vigyen majd magával bőven kolbászt, szalámit, ha Svédországba indul...

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.