Elmúlt az önhittség kora

Zongoraművésznek indult, ökofilozófusként járja a világot. A „planetáris tudat” szószólója, „hamis ábrándok” rombolója. Ha az ember nem változtat életmódján, néhány évtizeden belül tönkreteszi a Földet – kongatja a vészharangot kitartóan. A Nobel-díjas tudósokat összefogó Római Klubnak éppúgy alapító tagja, mint ahogy alapítója a híres művészeket, közéleti személyiségeket mozgósító Budapest Klubnak.Hatvankilencedik könyve jelenik meg hamarosan, közülük néhány már magyarul is olvasható. Egy toscanai kis faluban él.– A Magyar Nemzetnek adott egyik régebbi interjújában elmondta: a Budapest Klub célja az, hogy elősegítse az emberi civilizációt fenyegető veszélyek leküzdéséhez és a technikai fejlődés adta lehetőségek emberséges felhasználásához szükséges kulturális megújulást. Alkalmas ilyen horderejű feladatra egy viszonylag szűk körből álló csoport?– Nem is olyan szűk ez a kör. A klubnak száz tagja van, és a világ több országában létezik. A planetáris világnapot harminc helyen rendezik meg Új-Zélandtól Európáig. Szeretnénk rádöbbenteni az embereket arra: az egyén saját környezetén keresztül hat a világra, neki van fontos szerepe abban, hogy sikerül-e megállítani a vesztébe rohanó emberiséget.– Van érezhető hatása a munkájuknak?– Abban az 1300 lakosú faluban, ahol élek, olajbogyót és szőlőt termesztenek a parasztok. Sok köztük az analfabéta, de eszes emberek. Sokáig úgy gondolták, túlságosan messze van tőlük az, amivel foglalkozom. Ma viszont a legegyszerűbbek is érzik, a gyakorlatban tapasztalják, hogy nagy baj van. Bizonytalan az élelmiszerek minősége, fogy az ivóvíz. Most már ők is elhiszik, hogy tíz éven belül komoly bajok lesznek a világban a termőterület csökkenése, a vizek szintjének emelkedése, a környezeti és egyéb problémák miatt. Törik a fejüket azon, hogy mit lehetne tenni. De mondok mást. Jómódú amerikaiak között végzett felmérések azt mutatják, jelentős részük belátja, hogy másként kellene élnie: egészségesebben, a belső egyensúlyra, közösségre, természetre vigyázva. A gazdaságot már nem bálványozzák, másfajta értékeket tartanak fontosnak.– Ehhez persze bizonyos gazdasági jólétre van szükség.– Az legalábbis megkönnyíti a választást.– Többször leírta: a kormányoknak, a nagyvállalkozóknak újfajta felelősségtudattal kellene élniük, és új profitszemléletre van szükség. Sokak szerint ez utópia. Lát reményt arra, hogy az utópiából valóság legyen?– A folyamat már megkezdődött. De az biztos, hogy nem néhány ember felelősségtudatára, hanem a tömegekére kell építenünk. Ha egy vállalkozás részvényesei igénylik a felelősségteljes viselkedést, az a vezetőkre is kényszerítő hatású lehet, és többre vihet, mint a rövid távú profithajhászás. Néhány éve vezették be Amerikában az úgynevezett etikus befektetési alapokat. Úgy gondolták, lesznek néhányan, akik beérik kevesebb profittal is, mert így nyugodtan alhatnak. Hamarosan kiderült, hogy ez a befektetési forma többet hoz, mint az általánosan megszokott. Az etikus befektetések összege 21 milliárdról 400 milliárd dollárra nőtt.– Két éve úgy nyilatkozott: remény van rá, hogy Kelet-Közép-Európában „át lehet ugrani” másutt elkövetett hibákat. De a tapasztalatok mintha azt mutatnák, hogy ez nem így van.– Úgy látszik, mégis mindenütt át kell esni a gyerekbetegségeken. A „minél nagyobb a kocsink, a házunk, annál nagyobb emberek vagyunk” mentalitás a húszas–harmincas években jellemezte Amerikát, a hatvanas–hetvenes években kezdett kigyógyulni belőle. Itt is jó volna minél előbb lepergetni ezt az időszakot. De önmagában az a tény, hogy az emberek elégedetlenek a „vadkapitalista” jelenségek miatt, jó jel. Azt jelzi, hogy elmúlt az önhittség kora. A nyitottság hozhatja meg a mutációt. Ha a világban egy fajt, népességet valami fenyeget, genetikai mutáció jöhet létre, s az megmentheti a kipusztulástól. Az emberiség viselkedése nem genetikailag, hanem kulturálisan vezérelt, kulturális mutációnak, kulturális változásnak kell tehát történnie. Már történik is, ez nem utópia. Az emberek igenis gondolkodnak azon, mit és hogyan kellene másként csinálni.– Közben se szeri, se száma a magukat spirituális, ezoterikus csodatévőnek tartó, olykor természetgyógyásznak álcázott szélhámosoknak. Hogyan lehet védekezni ellenük?– Ez hosszú keresési folyamat. A tudománytörténetből is tudjuk, hogy minden paradigmaváltás idején megindul a keresés. A reneszánszban az újkor tudományát próbálták megalapozni, a kutatók egy része elment a galilei, newtoni, kepleri tudományig, más részük visszanyúlt az őskereszténységhez, a misztikumhoz. Az emberben megvan a túlélési ösztön, és belénk van építve valamiféle társadalmi etika is, ezt már Arisztotelész is megmondta. Most veszélyeztetve vagyunk. Rossz sémák szerint gondolkodunk és cselekszünk. Van ember, aki beleragad a misztikumba, ez nem jó, de az sem jó, ha teljesen elzárja magát mindentől, amit ma még nem tudunk észérvekkel megmagyarázni. Nem csak az létezik, amit kézzel megfoghatunk, szemmel megláthatunk. A világ ennél sokkal összetettebb. Nyitottnak kell lennünk, nem szabad azt hinnünk, hogy mindent tudunk, de a józan eszünkre, az ép érzékeinkre is figyelnünk kell.– A Le Monde nemrég közölte, milyen összegeket szán Brüsszel a különböző tudományterületek támogatására. A társadalomtudományoknak minimális összeggel kell beérniük. Jó ez így?– Nem tartom rossznak, hogy a természettudomány jelentős támogatást kap. Az élen járó természettudományok: a biológia, a kvantumfizika, az új ökológia fejlettebb világképet ad ma, mint a társadalomtudományok egy része, amely még mindig XIX. századi, darwinista képet rajzol. Természettudományos kutatásokból tudtunk meg sok mindent, ami alapvetően változtatja meg ismereteinket az emberről. A sokat emlegetett génekről kiderült, hogy nekünk nem sokkal van belőlük több, mint a közönséges légynek, és ami van, az 99 százalékban ugyanolyan, mint a csimpánzé. Nem a gének mint kis információs egységek határozzák meg, hogy mit gondol, mit cselekszik az ember. A gének a sejtekkel, a szervekkel rendszert alkotnak, amely a környezettel kölcsönhatásba lép, és ez az egész adja az embert – holisztikus rendszerről van tehát szó. A kvantumfizikában, az ökológiában is fontos az egész szemlélete. Ha ezt fel tudjuk fogni, mindent másként látunk. Nem mi uralkodunk a természet fölött, hanem része vagyunk egy olyan nagy közösségnek, amelynek éppúgy része a légy, a fa és még sok minden.– Hogyan fogadja a tudományos közösség tevékenységét, elméleteit?– A legújabb könyvemben – Wholeness in cosmos and culture – például azt próbálom megfejteni, mi lehet az oka, hogy vannak olyan kapcsolatok a fizikai, biológiai, pszichológiai jelenségek között, amelyeket nem lehet klasszikus ok-okozati viszonnyal magyarázni. Az egészet szem előtt tartva, holisztikus szemlélettel merészkedem be a fizikusok, a kozmológusok, a pszichológusok területére. Ennek nem mindenki örül, de vannak olyanok is, akik azt mondják, fogjunk össze, akkor talán előbbre jutunk. Annak a kutatócsoportnak a tagjai, akikkel évek óta dolgozunk együtt, az evolúciós elméletet kutatják. Több könyvemben vizsgálom azt is, hogyan van összekötve az agy a külvilággal. Kísérletekkel bizonyítható, hogy nem csak az érzékszervekkel, de a magyarázatot még nem ismerjük.– Adhatnak-e választ a természettudományok az élet alapkérdéseire, a transzcendens kérdésekre?– Én is ezt kérdeztem magamtól, amikor a filozófia iránt kezdtem érdeklődni. Nem tud mindenre választ adni a természettudomány, de a tudásunknak mindenképpen konkrét tapasztalatokon és kísérleteken kell alapulnia. Ha így alapozzuk meg a világképünket, kevésbé vagyunk kitéve annak, hogy tévhiteket táplálunk, tévutakra kerülünk.