Ellentétben a Magyar Bányászati Hivatal határozatával, az MB Szolnoki Kőolajkutató (MB) Rt. nem érzi magát felelősnek a pusztaszőlősi gázkitörés miatt. Éppen ellenkezőleg: álláspontja szerint a Mol Rt.-t terheli a felelősség. A Mol Rt. kártérítési keresetet nyújtott be a szolnoki cég ellen, az MB Rt. pedig a bányászati hivatal határozatát támadta meg a bíróság előtt, és nem kizárt, hogy maga is rövidesen kártérítési pert indít, hiszen a Pusztaszőlősön hosszú hetekig tomboló tűzben 300 millió forintot érő eszköze vált használhatatlanná – állítja a társaság. Szécsi Ferencet, a kőolajkutató vezérigazgatóját kérdeztük.Elmérgesítette a viszonyt a Mol Rt. és az MB Rt. között a Pusztaszőlősön kitörő gáz, olyannyira, hogy a Mol Rt. minden üzleti kapcsolatot megszakított önökkel. Ennek következtében az MB Rt. 380 alkalmazottjából legalább 300-350-et szélnek ereszt – hallhattuk a minap. De azt is, hogy a Mol Rt. felajánlotta, hogy átveszi az önök eszközeit és embereit, munkát ad számukra annak érdekében, hogy ne legyen tömeges elbocsátás. Más cég talán kapva kap az alkalmon, önök pedig visszautasították. Miért?– Nem mondom, számomra is, aki ismerem a részleteket, hangzatosnak tűnik az ajánlat, ha nem a tárgyalóasztal mellett, hanem az újságok hasábjain szembesülök azzal. Első látásra örömmel vettük a kínálkozó alkalmat, minekutána világossá vált számunkra, hogy az egyetlen hazai megrendelő, a Mol többé nem kíván munkát adni az MB Rt.-nek. Noha nem igazán tudtuk eldönteni, hogy pontosan mit is kell értenünk az eszközök és emberek „átvétele” alatt, arra gondoltunk, hogy ingyenes bérletbe adjuk az olajvállalatnak az eszközeinket, csakhogy az emberek ne kerüljenek az utcára. Erre könnyen rávehettük volna a cég tulajdonosát, hiszen az államinál jóval magasabb végkielégítést biztosítunk elbocsátott dolgozóinknak, így 500 millió forintot megtakaríthatott volna a társaság. Aztán, amikor leültünk tárgyalni, kiderült, hogy mit is ért a Mol az eszközök „átvétele” alatt. Egész pontosan az volt az elképzelése, hogy mi ráruházzuk a vagyoni tulajdonjogot. Elég szokatlan ajánlat az üzleti világban.– Nyilván a Pusztaszőlősön keletkezett, eddig nagyjából 5,6 milliárd forintra taksált kár egy részének fejében. Alapvetően nem rossz ajánlat. Miért tartják annak?– A Mollal ellentétben mi nem kezeljük kész tényként, hogy az MB Rt. lenne felelős a gázkitörés miatt. Meglehetősen szokatlannak és elhamarkodottnak tarjuk ezt az ajánlatot egy olyan követelésért, amelynek jogosságát még csak hagyján, hogy mi vitatjuk, de bírói határozat sem mondta ki. Azt elismerjük, hogy erős és befolyásos cég a Mol, de senki nem várhatja el tőlünk, hogy szótlanul tűrjük, ha feltétel nélküli megadásra szólít fel bennünket, és jelentős vagyon „átadását” kéri. Nem beszélve persze arról, hogy az emberek foglalkoztatására vonatkozóan sem volt garanciánk, hiszen a sajtóban rendre megjelenő állításokkal ellentétben, a Mol határozottan kijelentette, hogy nem alkalmazza őket.– Perre mennek Pusztaszőlős miatt, ez tiszta sor. De miben bíznak? Kevés olajipari szakember ül jelenleg a bírói pulpituson, s nyilván attól a kormányszervtől, a Magyar Bányászati Hivataltól kérnek majd szakvéleményt a bírák, amely egyszer már elmarasztalta önöket.– A hivatal által összehívott nyolctagú bizottságból hat szakértő határozottan azt az álláspontot képviselte, hogy a katasztrófa a majdnem harmincéves kútszerkezet meghibásodása miatt következett be. Elkészült a határozat első változata, amikor is behívott bennünket és a Mol képviselőit Malárics Viktor, a hivatal elnöke, és közölte: szeretne mindkét fél számára megfelelő határozatot hozni a hivatal, ezért egyeztetné az álláspontokat. Az első határozattervezet pontosan figyelembe vette a szakértők többségének véleményét, nevezetesen azt, hogy hiába zárták el dolgozóink a kitörésgátlót az egyébként gyakran előforduló kútbeindulás kezdetekor, a gáz az úgynevezett levegőztetőn kitört – ahol egyébként ép kútnál lehetetlenség kitörnie –, és begyúlt. Ezt a tervezetet a Mol nem volt hajlandó elfogadni. Még négy alkalommal hívott bennünket hasonló egyeztetésre a bányászati hivatal elnöke, s rendre azzal szembesültünk, hogy szép fokozatosan átalakul az eredeti határozattervezet, s a negyedik, végleges verzió pedig már nyomaiban sem tükrözte a hivatal által felkért szakértők véleményét és a szemtanúk vallomásait. Tömören: abban bízunk, hogy a bíróság figyelembe veszi azokat.– A hivatal azonban azt is megállapította, hogy a kútkezelő személyzet „későn észlelte a kútbeindulást”, „elmulasztotta a kút szájánál kialakult folyamatok figyelését és ellenőrzését”.– A kitörésgátló gyakorlatilag azt a szerepet tölti be egy gázkútnál, mint a biztonsági elzáró csap egy vízóraaknában. Tehát, ha bármelyik mellékvezeték eltörik, a központi csap elzárásával megakadályozható, hogy elárassza a lakást a víz. A mi embereink, észlelvén a gázszivárgást, elzárták a kitörésgátlót. Azonban annyira gyengék voltak a béléscsövek a kútrendszerben, hogy egyszerűen szétrobbantak az így keletkezett nyomástól. Tehát a kitörést, műszaki okok miatt, lehetetlenség volt megakadályozni. Ezzel szembeállítani egy, a Mol által írt technológiai utasításban szereplő előírást, enyhén szólva is aránytalanság. Nem beszélve arról, hogy – mint említettem – a szivárgás megszüntetésére elzárták a kitörésgátlót az embereink. Azt talán nem kellene a mi hibánknak felróni, hogy az elzárás nyomán fellépő túlnyomás szétvetette a csepeli csőgyár által harminc évvel ezelőtt gyártott béléscsövet. Csak megjegyzem, hogy ilyen, nagyjából hetvenszázalékos selejttel gyártott csövek és kutak tömkelege található az országban, Pusztaszőlősön, Algyőn, Hajdúszoboszlón...– Az azért kissé furcsa, hogy a minden baj okozójának, a katasztrófa bekövetkezte után majdnem egy évvel hozakodnak elő önök a Mol felelősségével. Miért nem szembesülhettünk eddig ezzel az állásponttal?– A Mol eladásra hirdette meg saját fúróvállalatát, a mi riválisunkat, a Rotary Rt.-t. Amikor a katasztrófa bekövetkezett, mi már beadtuk pályázatunkat a társaságra. Nagyon magas árat ígértünk érte. Hatmilliárd forint készpénzt, s négymilliárd forint egyéb jellegű kedvezményt kínáltunk a tavaly a miénknél háromszor nagyobb kapacitással dolgozó, de a mi kétszázmillió forintos nyereségünkkel ellentétben ugyanennyi veszteséget termelő Rotaryért, amely eszközeinek felújítására is másfél milliárd forintot kívántunk biztosítani. Szem előtt kellett tartanunk azt, hogy ha megnyerjük a pályázatot, szoros üzleti kapcsolatba kerülünk a Mollal, s ilyen helyzetben nem engedhettük volna meg magunknak, hogy eleve ellehetetlenítsük viszonyunkat, a Mol felelősségét firtatva.– Nem szeretném megkérdőjelezni egyetlen cég létjogát sem, de felmerül a kérdés: amíg nem leszünk olajipari nagyhatalom, megfér-e két fúróvállalat a magyar piacon?– Tizenöt éve nem bukkantak komolyabb szénhidrogénmezőre Magyarországon, ennek ellenére, ha szűkösen is, de megférne két társaság a piacon. A Rotary azonban a Molé, egy szavunk sem lehet, amikor úgy dönt, hogy csak a saját leányvállalatának ad megbízást, hiszen az egyre szűkülő igényeket egyetlen cég is ki tudja elégíteni. Egyébként pontosan az volt a szándékunk, hogy a Rotary megvásárlásával egyetlen erős és rentábilis céget hozzunk létre, amely mind az egyre szűkülő hazai piacon, mind a régióban képes megállni a helyét. Ez a tervünk dugába dőlt, miután a Mol közölte, hogy nem hajlandó eladni a Rotaryt. S tekintettel arra, hogy többé megbízást sem ad részünkre, meg kell szüntetnünk a hazai piacon a fő tevékenységünket, az olajbányászatot. De ellentétben azzal, ami többször is megjelent a hazai sajtóban, eszünk ágában sincs kivonulni a magyar piacról. Százhúsz emberünk dolgozik Szíriában és többen Ománban. Idehaza lehetőséget keresünk az autópálya-programban, hiszen komoly gépparkunk van, amely az árvízkárok helyreállításakor már bizonyított, egy vámudvart és több szociális létesítményt működtetünk, ahol hellyel-közzel ötven, jó esetben száz embert is megpróbálunk foglalkoztatni. Mindemellett pedig élvezzük az MB-csoporthoz tartozás előnyeit, mert a társcégek igényt tartanak gépkarbantartási kapacitásunkra.– Ha már a sajtót említette: a Rotary-privatizáció kapcsán felmerült a félelem, hogyha az MB Rt. veszi meg, akkor tulajdonosa révén ománi kézbe kerül a teljes hazai szénhidrogén-bányászat.– Egészen pontosan azt írta az egyik napilap, hogy az olajkutatás kerül ománi kézbe. Egyrészt: szénhidrogén-kutatási, bányászati tevékenységet a Mol Rt. végez, majd megbízást ad a fúróvállalatoknak, amelyek segítik felszínre hozni az energiahordozót, amely a Molt illeti meg. Ezt csupán a pontosítás kedvéért mondom. Ami fontosabb, hogy magyar cég vett volna meg magyar céget, hiszen bár valóban ománi a tulajdonosunk, kivétel nélkül magyarokat bízott meg a szolnoki leányvállalat irányításával, helyben adózik, s eddig egyetlen fillér osztalékot sem vont ki a társaságból, még akkor sem, amikor 1998-ban egymilliárd forintos nyereséget értünk el hazai, illetve külföldi olaj- és gázmezőkön végzett munkánkkal. Tehát a szolnoki kőolajkutató éppen annyira hazai cég, mint a Mol. Ha úgy értelmezzük a helyzetet, ahogyan az a napilapban megjelent, akkor azt mondhatnám, hogy a teljes hazai olajkutatásban az amerikaiak érdekeltek, hiszen a Mol részvényeinek többsége amerikai kézben van. De ugye nem lehet ilyen szemszögből vizsgálni az esetet, a demagógia veszélye nélkül. A főtulajdonos, Mohamed Al-Barwani azután vette meg a kőolajkutatót 1996-ban, hogy az akkori állami tulajdonos kétszer kudarcot vallott a cég eladásával. Befektette a pénzét, létrehozott egy prosperáló társaságot, s most azzal szembesül, hogy tőkéjének identitását firtatják. Mit ne mondjak: semmivel sem különbözik a német, a japán vagy az amerikai tőkétől.
Nem több a hibás és ép kutak aránya Magyarországon, mint bárhol a világban – válaszolta a Mol Rt. arra a kérdésünkre, hogy várhatóak-e még a pusztaszőlősihez hasonló gázkitörések az olajvállalat gázmezőin. A Mol szakembereinek álláspontját Felkai György, a cég kommunikációs igazgatója tolmácsolta: a területi bányahatóságok minden bányászati művelet kezdete előtt alapos ellenőrzésnek vetik alá a berendezéseket, amelyeket csak az utolsó és sikeres záróvizsgálat után lehet üzembe helyezni. Ilyen nyomáspróbán természetesen a pusztaszőlősi kút is átesett – mondta Felkai György – , ami azt jelzi, hogy nem anyaghiba okozta a balesetet. A Mol továbbra is a bányászati hivatal döntését tartja mérvadónak a felelősséget illetően. Felkai György közölte azt is, hogy tekintettel a peres eljárásra, további szakmai kérdésekre csak a bírósági ítélet után kíván visszatérni a Mol. Arra a kérdésünkre, hogy tett-e vagy sem konkrét ígéretet a cég a szolnoki kőolajkutató embereinek átvételére, megtudtuk: az eszközök és az azok működtetéséhez szükséges szakembergárda átvételét ajánlotta a Mol, mert a műszaki színvonal folyamatos fejlődése mellett alapérdeke a jól felkészült szakemberállomány megtartása.
