Megpróbálta megérteni Hitler és Goebbels lelkivilágát, megdöbbentő felfedezésekre jutott

Megtekintette az összes videóanyagot a holokausztról, jegyzőkönyvek, naplók és visszaemlékezések sorát olvasta el a teljes hitelesség kedvéért. A jelenleg mozikban látható, az egykori német propagandaminisztert testközelből ábrázoló Goebbels – A manipuláció művészete című film rendezőjével, Joachim Langgall beszélgettünk.

Fotó: Kurucz Árpád

Goebbelst Robert Stadlober, Hitlert Fritz Karl alakítja  Forrás: ADS Service Kft.

– Sok olyan információval szembesült az előkészületek alatt, amire nem számított és megdöbbentette? 

– Történelem szakon doktoráltam, ugyanakkor a film készítésénél fontos volt, hogy megértsem ezeket az embereket, és ebből fakadtak a legfontosabb tanulságok. Mint említettem, Goebbels naplót írt, a feljegyzéseiben pedig a legjobb színben próbálta feltüntetni magát, érzékeltetve, milyen közel áll Hitlerhez, viszont nagyon szembetűnő az opportunizmusa. Végtelenül törtető és karrierista figura volt. Ellenben Hitlert nehezebb volt megértenem, főként azt, miként válhatott vonzóvá oly sokak számára. Aztán rájöttem, hogy valóban hitt abban, amit mondott vagy tett, legyen szó a szovjetek lerohanásáról vagy a holokausztról, és mindig az ő akarata érvényesült. Egy meggyőződéses rasszista, antiszemita tömeggyilkos volt. A kutatómunka legnehezebb részét azonban azt jelentette, hogy két hét alatt végignéztem az összes kép- és filmanyagot, amelyek a lágerekről készültek. Végtelenül megrázott, noha tisztában voltam a tényekkel.

– Spielberg a Schindler listája forgatása alatt többször felhívta Robbin Williamset, hogy felvidítsa. Önnek is szüksége volt hasonló praktikákra? 

– Engem is megviselt a forgatás, de míg Spielberg az áldozatokra helyezte a hangsúlyt, én a tettesekre. A holokausztot nem játékfilmes eszközökkel, hanem eredeti felvételekkel ábrázoltam. Úgy éreztem, mind az elhunytaknak, mind a túlélőknek tartozom azzal, hogy a lehető legvalósabb képet alkossam a történtekről. 

– Utánanézett valaha, hogy a családja milyen mértékben és melyik oldalról érintett az eseményekben? 

– A generációmat természetesen foglalkoztatja mindez, minden családban vannak áldozatok vagy tettesek. Az enyémben mindkettő jelen volt. Édesanyám szudétanémet volt, kiüldözték a családjából. Gyerekként így egy olyan faluban éltünk, ahol a lakosság egyharmada menekült volt. Édesapámnak tizenhét évesen be kellett vonulnia a seregbe, végül orosz hadifogságba esett. Egész életére kihatott a háború. És bár muszáj volt harcolnia a nácik oldalán, áldozatként tekintek rá, egy terrorrezsimben kellett élnie és túlélnie. És szerencsésnek érzem magam, mert sok barátom van, akiknek a szülei nem néztek szembe a múlttal, relativizálják azt állítva, hogy nem volt olyan rossz, mint ahogyan beállítják. Bár Németországban nagyon komoly emlékezéspolitika folyik, még mindig nem sikerült tökéletesen feldolgozni a történelmet, a mai napig jelen van a populizmus. Visszatérve a a családom érintettségére: utóbbi miatt mindig is izgatott, miként gyakorolnak hatást egymásra a különböző generációk. Készítettem is korábban egy filmet Heinrich Georgéról, aki a huszadik század elejének nagy német színésze volt, majd a nácizmus alatt eleinte nemkívánatos személynek számított, végül kitüntetett vezető művésszé vált; a rendezésemben a fia, Götz George formálja meg, ő a magyar közönség számára a Tetthely című krimisorozatból lehet ismerős. 

,,Úgy éreztem, mind az elhunytaknak, mind a túlélőknek tartozom azzal, hogy a lehető legvalósabb képet alkossam a történtekről” Fotó: Kurucz Árpád

– Számtalan magyar film is feldolgozta az eseményeket. Van olyan, ami különösen nagy hatást gyakorolt önre? 

– A Szabó István által rendezett, Harvey Keitel főszereplésével készült Szembesítés nagyon megragadott. Egy zenészről szól, aki, noha elmenekülhetett volna, Németországban maradt a náci megszállás után és izgalmasan ábrázolja egy hétköznapi ember szemén keresztül a diktatúra működését. Budapestre egyébként kicsit emocionális hangulatban érkeztem, itt született egy ismerősöm, akinek az édesanyja időben érzékelte, hogy hamarosan megkezdődnek a deportálások, Szlovákiába küldte, ennek köszönhetően a családjában egyedüliként csak ő élte túl a második világháborút. 

Kiemelt kép: Joachim Lang. (Fotó: Kurucz Árpád)