Súlyos betegség süketítette meg Tihanyi Lajost, de ez sem tudta elvenni a magyar festőzseni humorát

Impozáns életmű-kiállítás tekinthető meg mától a Magyar Nemzeti Galériában. A Tihanyi 140 átfogó és a zseniális magyar festőművész, Tihanyi Lajos teljes munkásságára kiterjedő tárlat, amely különleges csemegéket is tartogat az érdeklődőknek. Láthatunk tájképeket a művész korai éveiből, expresszionista és absztrakt alkotásokat, de portrékat, aktokat, sőt grafikákat is.

TIHANYI 140. című kiállítás Tihanyi Lajos életmű-kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában Fotó: Polyák Attila

„Az életnek akkora szeretetével és értésével valóban kevés ember dicsekedhet, mint Tihanyi Lajos, a festő. Képei is valami tömörített életvidámság kifejezői. A furcsának és mégis igaznak összekeveredése, a lényeglátás, az okos, a nyugodt, nem bántóan gunyoros mosolygás az életen...valami ilyen az, amit Tihanyi művei éreztetnek szemlélőjükkel az egyéniségéről. Tényleg csoda volt a lelkisége” – vallotta Tersánszky Józsi Jenő író festőművész barátjáról. És igaza is volt, hiszen az 1885-ben született Tihanyi Lajos élete nem volt egyszerű, sőt túl hosszú se, mégis volt benne életszeretet. 

Vígh Annamária, a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria főigazgató-helyettese és Gergely Mariann művészettörténész, a Tihanyi Lajos életmű-kiállítás kurátora a Magyar Nemzeti Galériában (Fotó: Polyák Attila)

Agyhártyagyulladás következtében tizenegy éves korában elvesztette hallását, majd ez a kiújult betegség végzett vele 1938-ban, mindössze 52 évesen. Mégis, mint a Magyar Nemzeti Galériában mától megtekinthető Tihanyi 140 című kiállítás sajtóbejárásán a kurátor Gergely Mariann hangsúlyozta: a betegség okozta süketség nem tudta letargiába taszítani a művészt, sőt az életét végigkísérő anyagi nehézségei ellenére is hatalmas humorral és sziporkázó egyéniséggel vette az akadályokat. 

Állapotából adódó egyéni látásmódjából sikerült a saját és az utókor nagy szerencséjére erőt és tehetséget kovácsolnia. Ez pedig valódi emberi nagyságról tanúskodik. 

Mint ahogy az is, hogy soha nem adta fel, új és új művészeti irányzatokat próbált ki, országról országra járt (élt Budapesten, Bécsben, Berlinben, Párizsban és New Yorkban is), magával cipelve teljes munkásságát. Kereste a kiállítási lehetőségeket és hitt a szakmai áttörésben, hiszen bizonyos volt abban, hogy tehetséges – árulta el Gergely Mariann.

Tihanyi Lajos életmű-kiállítása kettős évforduló előtt tiszteleg

A 2026. február 15-ig a Magyar Nemzeti Galériában megtekinthető tárlat két ünnep előtt is tiszteleg: egyrészt a művész születésnapja előtt, hiszen 140 éve jött a világra, másrészt a kalandos úton hazataláló hagyaték 55 éves évfordulója előtt. 

Mint az életmű-kiállítások többsége, ez is kronológiai sorrendben vezeti végig a látogatókat a festő termékeny életútján. A Tihanyi 140-en közel kétszáz műtárgy tekinthető meg: mintegy száz festmény, több mint ötven grafika, valamint korabeli fotók és hagyatéki tárgyak. 

A kiállítás igazi különlegessége, hogy az életpályáján végighaladva festészeti szempontból több, egymástól szinte teljesen eltérő szakasz különböztethető meg. Tihanyi Lajos festményein visszaköszönnek a kor aktuális trendjei vagy az adott ország művészeti miliője. Megnézve egy korai, majd egy késői képét, szinte hihetetlen, hogy ugyanaz a személy festette őket. 

Azonban korai tájképei, portréi és későbbi absztrakt alkotásairól is süt a tehetség és a kiteljesedésre való folyamatos törekvés.

Tihanyi Lajos Spanyol nő című festménye (Fotó: Polyák Attila)

A korai éveiben, a nagybányai művésztelepen töltött nyarak alkalmával főleg tájképeket, csendéleteket és portrékat festett. Már ebben az időszakban sikerült kijutnia Párizsba, így ekkor született az ismert Pont Saint-Michel (1908) című alkotása, amelynek két különböző példánya is megtekinthető a tárlaton. 

A Bécsben és Berlinben töltött években (1920–1923) olyan remekműveket alkotott, amelyek mindmáig az életmű kivételes darabjai. Könnyedén bánt a színekkel, a kubista és a konstruktív térszerkesztés kombinálásával, az expresszív képfelületek egységben tartásával. 

Innen ugrott fejest a párizsi művészeti életbe, ahol elkezdődik festészetében egy absztrakciós folyamat. Bár másfél évig élt Amerikában is, de 1930-ban visszatér Párizsba, ahol kiújuló betegsége miatt 1938-ban meghal. Haza már nem tért az emigrációból.

Tihanyi Lajos életmű-kiállítása több termet felölel a Magyar Nemzeti Galériában (Fotó: Polyák Attila)

Mint minden művész, ő is elismerésre vágyott, ám az áttörés életében nem következett be – hangsúlyozta a kurátor, mi pedig tegyük hozzá, hogy hagyatéka azonban ma már oda emelte őt, ahova mindig is vágyott: halhatatlan magyarjaink közé.