Szürreális részletek Hitler utolsó napjáról

1945. április 30-án délután fél négykor tompa dörrenés hangja szűrődött ki a berlini birodalmi kancellária rommá lőtt épülete alatti bunker egyik szobájából, ahová nem sokkal korábban Adolf Hitler és az előző napon feleségül vett szeretője, Eva Braun zárkóztak be. A szoba előtti folyosón feszülten várakozó csoportból elsőként Heinz Linge SS-Sturmbannführer, Hitler titkára tépte fel az ajtót. A Führer magánlakosztályába belépőket véres látvány fogadta; a romjaiba roskadt Harmadik Birodalom vezére a kanapéról félig lecsúszva a revolverlövéstől szétroncsolt koponyával a saját vérében feküdt a padlón. Eközben alig pár száz méterre a becsapódó gránátok robbanásától füstbe borult kancelláriától, a szovjet katonai hírszerzés, a SZMERS egyik speciális alakulata készült megrohamozni a "fasiszta fenevad odúját", hogy élve vagy halva kézre kerítsék Hitlert.

Hitler és Eva Braun. Együtt lettek öngyilkosok 1945 április 30-án Fotó: Wikimedia Commons

Rohamozó szovjet alegység Berlin belvárosában, 1945 április végén       Fotó: Ria/Novosti

 Ezt megelőzendő ezért külön utasításba adta, hogy a birodalmi kancelláriához legközelebb álló 3. csapásmérő hadsereg SZMERS felderítő százada haladéktalanul kísérelje meg Hitler elfogását, amihez a hadsereg törzsétől kapjon meg minden szükséges támogatást. Előző nap, április 29-én késő este a szovjet felderítők elfogtak egy fiatal férfit, aki a birodalmi kancellária bunkerének segélyhelyére volt beosztva mint ápoló és át akart lopózni a szovjet vonalakon, hogy hazaszökjön a családjához. A fogoly azt vallotta kihallgatóinak, hogy Adolf Hitler "az alagsorban van." Ez az információ megerősítette, hogy Hitler még Berlinben tartózkodik.

Hitler attól tartott, hogy Sztálin a moszkvai állatkertben ketrecbe zárva fogja mutogatni

Eközben a kancellária betonbunkerébe bezárkózott Hitlert ugyanazok a gondok gyötörték mint Sztálint, csak éppen merőben más előjellel. Hitler ugyanis betegesen rettegett attól, hogy a szovjetek fogságába kerülhet. Az 56. életévét április 20-án betöltött náci diktátor, aki egészen az utolsó pillanatig képtelen volt megbarátkozni a bukás gondolatával, az utolsó napokra már csak halvány visszfénye volt egykori önmagának. A vezér utolsó születésnapján összegyűlő náci hatalmasságoknak is feltűnt, hogy Hitler úgy néz ki mint egy aggastyán, meggörnyedt, összetöpörödött és képtelen volt elleplezni bal kezének állandó remegését.

A Führer Hitlerjugendeket tüntet ki 1945. április 20-án az 56. születésnapján a kancellária kertjében      Fotó: Bundesarchiv/O.Ang.

 A Führer nemcsak testileg, hanem szellemileg is erősen leépült; hangulata a hisztérikus dühkitörések és a saját álomvilága szülte alaptalan optimizmus között ingadozott. Paranoiás gondolkodását jól jellemezte az a rögeszméje is, hogyha a szovjetek élve elfognák, akkor Sztálin a moszkvai állatkert egyik ketrecébe zárva mutogatná, 

ha viszont a holtteste kerülne szovjet kézre, akkor pedig kitömve tennék közszemlére. 

Az előző napok sorozatos és rosszabbnál rosszabb hírei közül valósággal letaglózta az az április 28-án befutott jelentés, ami egykori barátja és harcostársa, Benito Mussolini csúfos haláláról szólt. A Reuters tudósításáról, ami arról írt, hogy az olasz fasiszta diktátort és szeretőjét, Clara Petaccit a kommunista partizánok kivégezték, majd meggyalázott holttestüket Milánóban egy lámpavasra fejjel lefelé felhúzták, a kifejezetten Hitler számára készített nagy méretű "Führer betűkkel" kivonatot készítettek amit így szemüveg nélkül is el tudott olvasni. 

Hitler és Mussolini      Fotó: Bundesarchiv

A fennmaradt dokumentumon a "fejjel lefelé felakasztva" mondatrész ceruzás aláhúzása valószínűleg magától Hitlertől származhat. A Mussolini halálhíréről szóló hír csak még jobban megerősítette azt a szándékát, hogy miután végzett magával, a holttestét is el kell égetni. Ezért április 29-én arra utasította adjutánsát, Otto Günsche SS-Sturmbannführert, hogy haladéktalanul szerezzen be akár a föld alól is elegendő mennyiségű benzint, ami az adott körülmények között, amikor az oroszok már csak alig pár száz méterre voltak a bunkertől, több mint nehéz feladatnak bizonyult. Ezen a napon, április 29-én a Vörös Hadsereg 150. és 171. lövész hadosztálya végső rohamot indított a Sztálin által csak a "fasiszta fenevad odújaként" emlegetett Reichstag, illetve a birodalmi kancellária bevételére.

Sarló és kalapácsos vörös lobogó a Reichstagon     Fotó: AFP/Ria/Novosti

 A Königsplatzon felállított szovjet nehéztüzérség 152 és 203 mm-es tarackjaiból pusztító pergőtűz zúdult a kormányzati negyed lángoló épületeire. A kancellária felé rohamozó szovjet alakulatokkal szemben a néhány nappal korábban a kormányzati negyed védelmével megbízott Wilhelm Mohnke SS-Brigadeführer (vezérőrnagy), a nyugati front veteránja vonultatta fel alig kétezer főre lecsökkent és erősen leharcolt ám de fanatikusan küzdő alakulatait.

Őrültekháza mélyen a föld alatt

A kancellária rommá lőtt épülete alatti "Führer-bunkerben" április 30-a, Hitler életének utolsó napja ugyanúgy kezdődött mint a többi; törzstisztek és küldöncök jöttek-mentek, kopogtak a távírógépek, és szabályos időközönként felvezették az őrséget is, ám a légkör tapinthatóan nagyon feszültté vált. A bunker betonfalai szabályos időközönként megremegtek a fent becsapódó szovjet tüzérségi lövedékek robbanásaitól. Hitler az utolsó napokban még kétségek és fel-fellobbanó remények között hánykolódott e komor betonszarkofág szürreálissá vált világában. 

Az egyik utolsó fotó Hitlerről, ami 1945 április 27-én készült a kancellária romjai között        Fotó: Bundesarchiv

Miközben a Berlin védelmével megbízott Helmuth Weidling tábornok LVI. hadtestének megtépázott egységei egyre jobban visszaszorultak a városközpont romjai közé, az április 25-i helyzetértékelő megbeszélésen Hitler a realitásokat teljesen figyelmen kívül hagyva mély meggyőződéssel a következőket mondta a tábornoknak: "Javulnia kell a helyzetnek. Délnyugatról Berlinbe érkezik Wenck tizenkettedik hadserege, és egyesülve a kilencedik hadsereggel, megsemmisítő csapást mér majd az ellenségre. Schörner csapatai dél felől jönnek. Ezek a hadműveletek majd a javunkra fordítják a helyzetet." A sokat tapasztalt veterán frontharcos, Weidling tábornok alig leplezett mély megdöbbenéssel hallgatta Hitler szónoklatát, hiszen jól tudta, hogy Wenck és Busse tábornok seregtestei a súlyos veszteségek miatt már csak papíron számítanak hadseregnek és amelyek talán néhány napig lelassíthatják, de meg nem állíthatják a sokszoros túlerőben lévő Vörös Hadsereg feltartózhatatlan előretörését.

Helmuth Weidling tábornok       Fotó: Wikimedia Commons/Bundesarchiv

 Weidling őszintén megkönnyebbült, amikor végre elhagyhatta "ezt az őrültekházát." 

Hitler számára azonban a legnagyobb megrázkódtatást egy szintén április 28-án érkezett, a Mussolini brutális kivégzéséről szóló jelentés után befutott hír okozta. A BBC és a Reuters szövetséges katonai forrásokra hivatkozva ugyanis azt röpítette világgá, hogy Heinrich Himmler, az SS legfőbb vezetője felajánlotta a nyugati fronton harcoló német erők fegyverletételét az angolszász szövetségesek előtt. Hitler először nem hitte el és vaklármának minősítette azt az elképzelhetetlen hírt, hogy az egyik legrégebbi harcostársa, a "der treue Heinrich", vagyis a "hűséges Henrich" ilyen égbekiáltó árulásra lenne képes. 

A "hűséges Heinrich", vagyis Himmler, a Reichsführer-SS  Hitler társaságában    Fotó: Wikimedia Commons

Ám amikor Martin Bormann, a Führer jobbkeze és a pártkancellária vezetője megerősítette, hogy a hír igaz, a jelen lévő Traudl Junge, Hitler titkárnőjének visszaemlékezése szerint minden addigit meghaladó tomboló dühkitöréssel reagált: "Göring, az a morfinista disznó, mindig is korrupt volt, rajta nem csodálkozom! De Himmler! Pont Himmler!"- üvöltötte habzó szájjal magából kikelve. Pár perccel később újabb letaglózó hír érkezett, hogy Wenck tábornok 12. hadserege ahelyett, hogy Hitler utasítását teljesítve a berlini városközpont felé nyomulna, nyugatra, az angolszász szövetségesek vonalai felé halad. (Wencknek ekkor már csak az volt az egyetlen célja, hogy hadserege megmaradt részét és a velük tartó civileket átmentse az amerikaiakhoz a biztonságba, az Elba túloldalára. Ezért nem volt hajlandó teljesíteni Hitler "őrült" parancsát.)

Hitler legfanatikusabb híve, Joseph Goebbels az összeomlás végnapjaiban     Fotó: AFP/Bundesarchiv

Hitler e hírek súlya alatt teljesen összeomlott és végre belátta, hogy nincs tovább. 

Ám a mozgalmas április 29-e még egy meglepetést tartogatott: Adolf Hitler feleségül vette azt a nőt, akit több mint egy évtizedig rejtegetett és aki a nyilvánosság számára teljesen láthatatlanul, mellőzötten élt a nagy ember árnyékában. Ez volt a jutalma, hogy végig kitartott Hitler mellett, ám ezt a házassági szerződést a közös halállal kellett megpecsételnie. Ekkorra a náci főemberek közül már csak a hozzá fanatikusan hű Joseph Goebbels propagandaminiszter, a "Herr Doktor", valamint Martin Bormann pártigazgató maradtak Hitler mellett. Az agilis Goebbels nem ismert lehetetlent és a bunkerbe hozatta Walter Wagner anyakönyvvezetőt. A felelősség súlyától megszeppent hivatalnok előtt Hitler és Eva Barun örök hűséget fogadtak egymásnak, ami a földi létükben már kevesebb volt mint egy nap. Ez volt az egyetlen olyan alkalom, amikor Hitler a nyilvánosság előtt szájon csókolta a nőt.

Hitler minden rangjuktól megfosztotta az "árulókat"

A rövid esküvői szertartás után Hitler visszavonult a dolgozószobájába ahol a titkárnőjének, Traudl Jungénak lediktálta a politikai végrendeletét. Korábbi politikai végakaratát megváltoztatva addigi helyettese, az "áruló" Göring helyett Karl Dönitz tengernagyot, a német haditengerészet, a Kriegsmarine főparancsnokát nevezte ki államfőnek, míg Martin Bormannt "a leghűségesebb elvtársamat" pedig kancelláriaminiszterré tette. 

Hitler nagy hatalmú mindenese, Martin Bormann. A Führer a politikai végrendeletében pártkancellárrá tette      Fotó: Bundesarchiv/O.Ang.

A kegyvesztetté vált és ezért minden rangjától megfosztott "hűséges Heinrich" helyett a fanatikus náci Karl Hanke körzetvezetőt nevezte ki az SS legfőbb birodalmi vezetőjének, Goebbelset pedig kancellárnak. A bunkerben lezajlott szerény esti esküvői ünnepségnek a mélybe leszűrődő egyre erősebb ágyúzás tompa és fenyegető dübörgése vetett véget. Április 30-án miközben a Potsdamerplatz és a Wilhelmstresse irányából szovjet rohamcsoportok nyomultak T-34-es és Sztálin nehézharckocsik kíséretében a kancellária romjai felé, a mélyben lezajlott az utolsó helyzetértékelő megbeszélés. Hitler az előző napokhoz képest szokatlanul nyugodtan viselkedett. Hans Krebs tábornok, vezérkari főnök, valamint Burgdorf tábornok az asztalra kiterített térkép fölé hajolva megállapították, hogy a szovjet egységek körülbelül 400 méterre lehetnek a kancelláriától. 

Hans Krebs tábornok     Fotó: Bundesarchiv/O.Ang.

Téglaportól szennyezett és füsttől kormos egyenruhában futott be a tanácskozásra Mohnke vezérőrnagy, aki jelentette, hogy legfeljebb még egy, de maximum két napig tudnak kitartani. A délelőtt 11 órakor a közeli benderblocki harcálláspontjáról a bunkerbe érkező Weidling tábornok azonban jóval pesszimistább volt, mint Mohnke Brigadeführer. A tábornok kertelés nélkül közölte Hitlerrel, hogy csapatai kifogytak a lőszerből és legkésőbb este hatig mindenfajta ellenállás össze fog omlani. A tanácskozás után Günsche jelentkezett a Führernél és jelentette, hogy Erich Kempka, Hitler személyi sofőrjének segítségével sikerült 180 liter benzint összegyűjteniük.

Elhamvad a náci rendszer halotti máglyája

Hitler az utolsó ebédjét két titkárnője, Traudl Junge és Gerda Christian, valamint osztrák dietetikusa, Constanze Manzialy társaságában költötte el. A társaságból hiányzott Eva Braun, akinek a várható események miatt elment az étvágya. Az ebéd után  Hitler csatlakozott a feleségéhez, Günsche pedig összehívta a bunkerben maradt belső kört. A fekete szalonnadrágot, szürke zubbonyt, fehér inget és fekete nyakkendőt viselő Hitler egyesével búcsúzott el Goebbelstől, Bormanntól, a két titkárnőjétől, valamint Krebs és Burgdorf táboornokoktól. 

Hitler és Eva Braun     Fotó: Wikimedia Commons

Üres tekintettel valamennyiükkel erőtlenül kezet fogott, majd feleségével együtt visszavonult a szobájukba, meghagyva Günschének, hogy senkit se engedjen be hozzájuk. 

A feszült várakozás csendjét csak a bunker felső szintjéről beszűrődő részeg mulatozás groteszk zaja zavarta meg. 

Ezekben a drámai pillanatokban toppant be a zavart elméjű Magda Goebbels, aki hangosan sikoltozva azt követelte Günschétől, hogy engedje be Hitlerhez. A nő erőszakos viselkedésétől megzavarodott szárnysegéd engedve a nyomásnak, bekopogtatott. Amikor Hitler résnyire kinyitotta az ajtót, Magda Goebbels áttörte magát és Hitler lábai elé borulva hangosan zokogva kérlelte, hogy gondolja meg magát. 

A Goebbels család, a Magda Goebbels előző házasságából származó és közös gyermekeikkel. Magda Goebbels ciánkapszulával megmérgezte a gyerekeit, mielőtt a férjével együtt öngyilkos lett                                                 Fotó: Bundesarchiv/O.Ang.

Végül Günsche és egy szolgálatos SS-katona vonszolta el Hitler szobájától a zavartan viselkedő nőt. 

A nagy zűrzavarban alig hallotta meg valaki a szobából kiszűrődő dörrenést. 

Heinz Linge volt az első, aki benyitott. Hitler a heverőről félig lecsúszva hevert a padlón egy nagy vértócsában, Eva Braun pedig a ciántól elkékült ráncos ajkakkal feküdt a férje mellett. Hitler és felesége holttestét egy tábori szürke Wehrmacht plédbe csavarva vitték fel a keskeny betonlépcsőn a kancellária bombatölcsérektől szaggatott kertjébe. Miután a holltesteket a bejárat közelében egy frissen kirobbant bombatölcsérbe helyezték el, Günsche jeladására két szolgálatos katona az előre előkészített marmonkannákban lévő benzint a pokrócba csomagolt holttestekre öntötte. 

Otto Günsche, Hitler adjutánsa     Fotó: Wikimedia Commons

Günsche Sturmbannführer ezután meggyújtott egy rongyot, és a bombatölcsérbe hajította. A felcsapó lángok fényében a bizarr temetési szertartás résztvevői, Goebbels, Krebs és Burgdorf, valamint az SS-katonák ösztönösen vigyázzba vágták magukat és náci karlendítéssel búcsúztak a Harmadik Birodalom vezérétől. A kihunyó lángok rőt parázslásában maga az ezer évesre meghirdetett náci rendszer hamvadt el mindörökre.