Hitler utált fotói, amiket senki sem láthatott 

A Nemzetiszocialista Német Munkáspárt akarnok vezérét 1933. január 30-án Paul Hindenburg államelnök jobb meggyőződése ellenére nevezte ki kancellárrá. A nácik hatalomra jutása után a propagandaminiszterré előlépett Joseph Goebbels, Hitler egyik legfanatikusabb híve gőzerővel fogott hozzá a Führer-kultusz kiépítéséhez. A Goebbels által felépített „minden idők legnagyobb németje" képébe azonban nem fértek bele holmi emberi gyarlóságok, éppen ezért 1933 után Hitler fiatalkori vagy a vezérről a náci mozgalom korai időszakában készített és előnytelennek minősített fotói hosszú időre láthatatlanná válva a süllyesztőbe kerültek. 

Forrás: Bundesarchiv/Heinrich-Hoffmann

A hiúság ősrégi emberi tulajdonság, ami fokozottan érvényes a nyilvánosság rivaldafényébe kerülő közszereplőkre vagy más hírességekre. A világtörténelem számos betegesen hiú személyiséget ismer, akik között külön kasztot alkotnak a diktátorok. Az osztrák kispolgári családba született és gyermek-, illetve fiatalkorában sok sérelmet elszenvedett Adolf Hitler fanatikus, messianisztikus allűrökkel felvértezett karaktere valójában puritán személyiséget takart olasz példaképe, Benito Mussolini pompakedvelő és harsányan teátrális megnyilvánulásaihoz képest. Hitler személyiségének éppen ezért kedvezett a róla kialakított goebbelsi propagandakép, ami mint Németországot egyetlen emberként megszemélyesítő és minden, illetve mindenki felett álló megközelíthetetlen népvezérként ábrázolta. Ez a tudatosan felépített kultikus kép 1940-től a második világháború elején elért sorozatos győzelmek hatására a „minden idők legnagyobb hadvezére" ikonnal is kiegészült, amely kép pedig végleg nem tűrte meg az ezzel ellentétes hétköznapi, esetenként nevetséges Hitler-ábrázolásokat. Éppen ezért a vezér gyermek és fiatalkorából származó képekből csak nagyon erős szűrés után kerülhetett bele néhány fotó a Führer-kultusz propagandakiadványaiba. Semmi kétségünk sem lehet afelől, hogy e képek kiválasztásában maga Hitler lehetett a legfőbb cenzor. A Führer családi, vagy főként a nőügyeivel kapcsolatos képek szigorú tabutémaként szó szerint láthatatlanná váltak. Hitler egyébként alig tartott kapcsolatot a rokonságával, a goebbelsi propaganda pedig egyenesen agyonhallgatta, hogy a Führernek apai nagybátyja révén a dekadens és plutokrata Egyesült Államokban is élnek unokatestvérei, akik közül az egyik rokon, Willy Hitler, a történelem fintoraként mint az Egyesült Államok haditengerészetének altisztje szállt partra Normandiában 1944 júniusában, hogy a bácsikája ellen harcoljon. 

Kisdiák és cirkuszi bohóc 

A széles körben elterjedt meggyőződéssel szemben a náci pártot nem Hitler, hanem Anton Drexler, egy müncheni géplakatos alapította 1919-ben, Német Munkáspárt néven. Adolf Hitler az 56. számú párttagkönyv birtokosaként nyert felvételt a Drexler-féle pártba, melynek teljes tagsága kényelmesen elfért egy müncheni sörözőben. Hitler ekkortájt a bajor katonai elhárítás ügynökeként kapta feladatul, hogy gyűjtsön információkat a világháborút követő akut válság miatt gomba módra elszaporodott kisebb politikai pártocskákról, illetve szervezetekről. Hitler tehát gyakorlatilag spicliként épült be Drexler pártjába, amit hallatlan ambícióitól fűtve rövid időn belül meg is szerzett magának. A Bajorország fővárosában szárba szökött nemzetiszocialista mozgalom véres utcai verekedéseket kiprovokáló, agresszíven lármás tagjai a müncheni sörös rendezvényekkel és a népviseletnek számító bőr térdnadrág, a lederhose viselésével adóztak a bajor nemzeti hagyományoknak. Ebből a korszakból, Hitler müncheni korai éveiből származnak azok a fotók is, amelyek rövid bőrnadrágban ábrázolják a hatalom totális megszerzésére törő népvezért. 

Fotó: Bundesarchív

Miután kancellár lett, a hatalom csúcsára jutott Hitler már nevetségesnek tartotta ezeket a fotókat, mert saját értékelése szerint ezeken úgy néz ki, mint egy kisdiák, éppen ezért megtiltotta a további publikálásukat. Az 1929-es nagy gazdasági világválság mélyen megrengette az első világháború utáni válságból éppen hogy csak kilábalt weimari Németországot. Az akut belpolitikai válságban egymást érték a kérészéletű kormányok bukását követő választások, amelyekbe a féktelen demagógiájának köszönhetően egyre nagyobb támogatást szerző náci párt is beszállt. Goebbels volt az első, aki felismerte, hogy a személyes korteskedés milyen óriási szerepet játszhat a választói hangulat befolyásolásában. Éppen ezért rávette a náci pártot saját személyében megszemélyesítő Hitlert, hogy a riválisaival szemben és őket megelőzve minél több helyen tartson választási nagygyűlést. Ehhez a kor legkorszerűbb közlekedési eszközét, a repülőgépet vették igénybe, amit a náci párt dúsgazdag támogatói bocsátottak a szájas náci néptribun rendelkezésére. 

Ekkor készültek el azok a fotók is, amelyek Hitlert szorosan a fejére simuló bőr pilótasapkában ábrázolták.

Ám ezek a fotók sem nyerték el Hitler tetszését mert kijelentette, hogy úgy néz ki rajtuk, mint egy cirkuszi bohóc, így gyorsan ki is kerültek a protokollképek közül. 

Minden idők legnagyobb hadvezére

Minden idők „legnagyobb németjéről" csak nagyon kevés gyermek- és fiatalkori fotó maradt fenn, illetve kapott publicitást. A náci vezér a századforduló szokásainak megfelelően a csecsemő Hitlerről habos-babos ruhácskában készített képeket minden bizonnyal nem tartotta összeegyeztethetőnek a  világtörténelem legnagyobb hadvezéréről kialakított marcona képpel, ezért ezek közlését is megtiltotta. Hitler számára amúgy a szülők és saját gyermekkora egyaránt tabutémának számított. Apja, Alois Hitler, az Osztrák–Magyar Monarchia vámtisztviselője rendkívül goromba és durva ember hírében állt, akitől a családja nagyon sokat szenvedett. Hitler egyszerre gyűlölte és félte az apját. A fiatal fiút különösen megviselte, hogy apja komiszul bánt rajongásig szeretett anyjával, Klárával. A gyermekkori traumák komoly szerepet játszhattak Hitler személyiségének eltorzulásában. A családhoz hasonlóan Hitler és a nők kapcsolata is tabutéma volt. Jórészt ennek tudható be az a számtalan pletyka és mendemonda, ami Hitler nőügyeit lengte körül. Első nagy szerelme, akivel bizonyíthatóan együtt is élt, a nála 19 évvel fiatalabb bakfis lány, Angela Raubal, vagy becenevén Geli, Hitler másod-unokatestvére volt, akivel 1925-ben került intim kapcsolatba. Adolf Hitler rendkívül erős érzelmeket tanúsított a fiatal lány iránt, és talán ez is közrejátszott abban, hogy valódi zsarnokként viselkedett Gelivel. Féltékenységi rohamaiban sokszor hosszú órákra bezárta a müncheni lakásába, és gyakran rendezett hangos kiabálással tarkított patáliát, amit a jó kedélyű és életvidám Geli csak nagyon nehezen viselt el. A fiatal lány szintén nehezen tűrte, hogy az ekkor már országszerte ismert szeretője elzárja őt a külvilágtól. Geli Raubal 1931. szeptember 18-án máig tisztázatlan körülmények között öngyilkos lett Hitler müncheni lakásában, ráadásul azzal a revolverrel, ami a náci pártvezér fegyvere volt. A hatalomra törő Hitler számára rendkívül kellemetlenné vált ez a tragikus ügy, mert az ellenzéki sajtó azt terjesztette, hogy egy elfajuló féltékenységi jelenet közben a magáról megfeledkező Hitler lőtte agyon a lányt, amit utóbb megpróbáltak öngyilkosságnak beállítani. 

Egy nő sem homályosíthatja el a férfi nagyságát 

Hitler nem sokkal a Raubal-botrány lecsengése után a később udvari fotósává előléptetett Heinrich Hoffmann müncheni műtermében ismerkedett meg véletlenszerűen Eva Braunnal, aki ekkor Hoffmann asszisztenseként dolgozott. Hosszú, évtizedes kapcsolatuk alatt Hitler sohasem volt hajlandó együtt mutatkozni a nyilvánosság előtt a nála jóval fiatalabb nővel. Eva Braun így a szerencsétlen sorstársához, Geli Raubalhoz hasonlóan titkos szeretőként volt kénytelen leélni a Führer árnyékában az életét. Hitler életfilozófiája szerint egy erős egyéniségű férfi nagyságát ugyanis nem homályosíthatja el a nő. Hitler, aki úgy tekintett magára, mint Németország megtestesítőjére, egyetlen német nőtől sem akarta elvenni azt a hamis reményt, hogy egyszer hátha ő lesz „Németország vőlegényének" a kiválasztottja. Hitlernek a nők szerepével kapcsolatos meglehetősen sajátos felfogását Eva Braunnak sem sikerült megváltoztatnia, ami miatt utóbb egyesek azt is megkérdőjelezték, hogy volt-e köztük bármiféle érzelmi vagy férfi-nő kapcsolat. Arra, hogy a pletykák ellenére mégis lehetett ilyen viszony közöttük, az összeomlás végnapjaiban történtek szolgálhatnak a legjobb bizonyítékul. 1945. április 29-én, a közösen elkövetett öngyilkosságuk előtti napon, amikor a Vörös Hadsereg rohamosztagai már csak alig 500 méterre álltak a rommá lőtt birodalmi kancelláriától, melynek mélyén a Führer és mellette maradt követői várták a végzet beteljesedését, Hitler végül feleségül vette azt a nőt, aki csaknem másfél évtizedig az árnyékába húzódva várakozott erre a pillanatra, és hajlandó volt követni őt a halálba is.

 A  kancellária bunkerében lezajlott egyszerű szertartás volt az első és egyetlen olyan nyilvános alkalom, amikor Hitler a jelenlévők előtt szájon csókolta a nőt.

 Hitler utált és ezért süllyesztőbe került fotói is annak a fanatikus őrületnek a sajátos emlékei, amit a nemzetiszocialista rendszer fennállásának tizenkét éve jelentett. 

Borítókép: Hitler a korszakban modernnek számított repülős sapkában (Fotó: Bundesarchiv/Heinrich-Hoffmann)