Anya – írói szemszögből nagyanya – a Zehuban egy egész családi tablót vesz sorra 1947-től 1976-ig, afféle jiddise mámeként az egész pereputtyon, hogy azt ne mondjuk, mispóchén rajta tartva vigyázó szemét, és már nem tökéletes, angol, német és héber kifejezésekkel átszőtt magyarságán dől belőle a szó. Csip-csup fejlemények, megélhetési gondok, házastársi dilemmák, az idősödéssel járó fájdalmak, az elviselhetetlenül forró levegő, a hámszín akár mondaton belül keverednek hidegháborúval, világpolitikával és annak főszereplőivel, Sztálinnal, Hruscsovval, Nixonnal, Kennedyvel. Anya úgy levelez Budapesten élő lányával – vigyázz, fikció! –, a tel-avivi Apfelbaumok élete úgy kereszteződik a pesti Rozsdáékkal, akiknek lényegében a tükörképei, hogy közben végigmegy rajtuk a közel-keleti, illetve magyar történelem, meg suttyomban a világé is. Nem alaptalanul feltételezve, hogy a levélregény valós leveleken alapul, amelyeket Forgách András lakásuk rejtekeiből kapart elő, nyálazott heteken át, vitt számítógépre, majd helyezett műve középpontjába, a hosszú szövegfolyam annak is látlelete, hogyan váltak magyar zsidók – köztük „pályatársunk”, Rozsda Robi újságíró – a magyarországi kommunista rendszer szellemi és egzisztenciális foglyaivá, anyósa, azaz Anya pedig férjével együtt az izraeli kommunista létfeltétel rabjaivá.
Elgondolni is abszurd, hogy a kapitalista Izraelben úgy ünneplik a helyi közhangulattal is dacolva november 7-ét, a „nagy októberi szocialistát”, hogy közben Magyarországon, ahonnan kivándoroltak, csomókban hullik már a polgárok haja a létező kommunizmustól.
Mi az utókor kényelméből könnyen vonunk mérleget: az is idióta, aki nemhogy Sztálint, de még Brezsnyevet is éltette, mindvégig igazat adva a Szovjetuniónak az Egyesült Államokkal szemben. Meglehet persze, túlságosan is könnyen tette ezt Anya, aki szélsőbaloldali – mai divatszóval élve – „narratívából” szól ki az izraeliek közül a helyi arabok, palesztinok védelmében, az ő szempontjaikat, szenvedésüket is megértve, Dávid Ben-Gúriónt, Izrael első kormányfőjét ostorozva. Aki ma olvassa Forgách könyvét, a hírek fényében alighanem a mai izraeli–palesztin viszonyra is vetíti a leírtakat. Hogy aztán még jobban összezavarodjék zsidók és arabok száz éve rendezetlen, talán megoldhatatlan kapcsolatrendszerében. De szokd csak ezt meg, olvasó, így van ez, zehuze, ha úgy tetszik: zehu. (Forgách András: Zehu. Jelenkor Kiadó. Budapest, 2024. 589 oldal)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!