Leproletárfasisztázzák a bolsevistákat

Horthy Miklós kormányzó a diplomáciai testületek és a fővárosi vezetés újévi szerencsekívánataira válaszul figyelemreméltó eredményekről beszél, ami azt jelenti, hogy az ország teljesen leküzdheti a nehézségeket. Vázsonyi Vilmos nemzeti demokrata polgári párti képviselő azt fejtegeti, hogy a bolsevizmus nem egyéb, mint proletárfasizmus, mivel egyazon gondolatkörből származnak. A Pesti Hírlap szerint rendkívüli jókedvvel szilveszterezett Budapest. Az államfő végigjárja az árvízzel sújtott Körösök vidékét. A szocialista párt kongresszusán ismét a régi vezetőséget választják meg, a belső ellenzék maradék részétől csak röplapozásra futja.

A kormány, a nemzetgyűlés, a honvédség, a főváros küldöttségét, továbbá a budapesti diplomáciai testületek küldöttségeit fogadja a kormányzó, „akik azért jelentek meg, hogy a kormányzónak az új év alkalmából szerencsekívánataikat kifejezzék” – számol be róla a január 3-i Az Est. Ripka Ferenc főpolgármester szavaira Horthy Miklós úgy válaszol:

Választóik bizalma alapján fontos szerep jut önöknek a város sorsának intézésében. Budapesten összpontosul jelentékeny részben az egész ország kultúrája, ipara és kereskedelme. Önöknek az a feladata, hogy a nemzeti munka részére itt megfelelő légkört teremtsenek. Bízvást remélem, hogy ennek a feladatnak, a feladat teljes nagyságának teljes tudatában önzetlen fáradozással az egyetemes célokat, az összesség érdekeit tartva szem előtt, együttérzésben az egész nemzettel fognak közreműködni abban, hogy Budapest székesfőváros betöltse az országa életében nagy hivatását.

Cesare Orsenigo pápai nuncius üdvözlő beszédére a kormányzó a következőképpen reflektál: „Magyarország azzal a megnyugtató meggyőződéssel lép az új évbe, hogy országunk gazdasági helyzetének talpraállítása érdekében kifejtett buzgó törekvéseink figyelemreméltó eredményre vezettek, ami remélni engedi, hogy a Mindenható segítségével az utolsó évek nehézségeit is rövidesen teljesen leküzdjük és hogy nemzetünk jobb jövő felé halad.”

Az ellenzéki Vázsonyi Vilmos, a Nemzeti Demokrata Polgári Párt képviselője újévi beszédében Klebelsberg Kunó kultuszminiszter karácsonyi cikkére reagálva a december 3-i Budapesti Hírlap szerint kijelenti: „ebben az országban nincs többé forradalmi szellem, csak olyan őrült emberek vannak, akik játszanak a diktatúra, a jobboldali forradalmi államcsíny gondolatával. 

Ebben az országban más felfegyverzett hatalom nincs, mint az a hatalom, mely az alkotmány alapján áll és az alkotmányra felesküdött. Ez az alkotmány elég erős volt a koronás királlyal szemben és bizonyára még erősebb lesz a kalandorok kísérleteivel szemben.” Nevetségesnek tartja, ha Magyarországon fasizmusról beszélnek, mivel szerinte a fasizmus „ugyanabból a gondolatkörből származik, mint a bolsevizmus, mert a bolsevizmus nem egyéb, mint proletárfasizmus és a fasizmus nem más, mint polgári szovjet”.

Vázsonyi Vilmos                          Forrás: Wikipédia
 

A Pesti Hírlap január 3-án a szilveszteri hangulatról is képet nyújt. Bónyi Adorján Újévi jókedv címmel azt írja: „Budapesten az 1926. esztendőt úgy fogadták az emberek, mintha egy édes testvér, egy öreg barát érkezett volna, aki csupa jót hoz és akinek érdemes megörülni. 

Becsülni való szokás az általában, hogy az óesztendőt vígan búcsúztatjuk és az újesztendőt derűsen fogadjuk. De az a vidámság, az a muzsikásan patakzó jókedv, ami most szilveszterkor végigömlött a városon, valósággal ámulni való volt. Minden helyiség, kiskocsma vagy márványos étterem, fényes kávéház vagy pincehelyiség zsúfolásig tele volt. Este tizenegytől reggel hatig egyetlen kocsi vagy autó nem ácsorgott üresen várakozva a standján. 

[…] A záróra kétes értékű intézménye hallgatólagosan és mindenütt megszűnt, a cigányok percekig sem pihentethették a vonót.” Új év napjáig kitartott az ünneplési kedv. „Újév délelőttjén még tele volt Budapest minden utcája dúdoló, nevető, bizonytalanul ballagó, mámoros és tréfás emberrel. A belvárosi plébániatemplom déli harangszavára még csárdást táncoltak némelyek az utcasarkokon. És mindez nem valami vad, telhetetlen, elszánt, halálos, keserű és duhaj lumpolási járvány tombolása volt. Szelíden, kedvesen, nótásan, táncosan, szinte alázatosan mulattak 1926. év virradóján a pesti emberek; csaknem tisztelettel ama vidámsággal szemben, mely úgy elkerüli egyébként korunk szürke hőseit.”

Az ország keleti felét sújtó árvíz helyszíneit a kormányzó is bejárja. Az Est január 3-án közli: „Horthy Miklós kormányzó feleségével ma hajnalban Gyulára érkezett. Már kora reggel kiment Kovacsics Dezső kormánybiztos-főispán kalauzolásával az elöntött területre. Délelőtt Vésztőt nézik meg, azután a Fehér-Körös környékét, estére pedig visszautaznak Budapestre. A kormányzó érkeztére sehol sincs ünnepélyes fogadtatás, mert kifejezett kívánságára egyetlen embert sem akarnak elvonni fontos munkájától. A Körösök vizét zsilipeken és buktatókon meglehetősen gyors tempóban vezetik már vissza.” A hivatalos számítások szerint 125 millió köbméter víz van az árterületen, ezért 25 napig fog tartani a mentesítési munka. Mint beszámolnak róla: 

Erősen szervezik a hatóságok az ínségakciót, a társadalmi akció azonban nem lesz elegendő a 300 teljesen hajléktalanná vált család megsegítésére. Gyulán szilveszter este elmaradt minden nyilvános mulatság és felszólították a közönséget, hogy adja inkább a mulatásra szánt pénzt az ínségeseknek.

 Vannak azonban kedvező hírek is: „Minthogy felülről újabb apadást jelentettek, a víz magától fog az árterületről visszatérni. Az ínségesek számára Bánóczy miniszteri tanácsos a népjóléti minisztériumból 50 millió koronát hozott.”

A Pesti Hírlap ugyanaznapi riportja szerint Horthy Miklós – aki száznegyvenötmilliót adott az árvízkárosultak megsegítésére – a helyszínen úgy fogalmaz: „Mindent el fogunk követni, hogy ezt a színmagyar népet rettenetes szerencsétlenségében megsegítsük.” Majd azt is mondja: „Gondoskodunk kölcsönről is és azon leszünk, hogy a házaikat újból felépíthessék.”

A szocialista párt karácsonyi kongresszusa ismét a régi pártvezetőséget választotta meg – adja hírül Az Est december 29-én. Mint írják, a szokásos évi kongresszusuk iránt országos érdeklődés nyilvánult meg. 

A pártból „ugyanis az elmúlt esztendőben a tagok egész seregét zárták ki, mert túlzó ellenzéki álláspontot képviseltek. 

Az ellenzéknek egy része azonban a pártban maradt és a kongresszust megelőző hírek szerint ez az ellenzéki csoport, amely a pártvezetőség politikájával és taktikájával nincs megelégedve, ezen a kongresszuson akarta véleményét kifejteni és a jelenlegi pártvezetőséget megbuktatni.” Kiderül azonban, hogy a Vági-csoport maradéka részéről csupán egy-két élesebb felszólalásra tellett, s hiába próbálták a végén röpcédulák osztogatásával megbontani a rendet.

Borítókép: Mulatság 1938-ban (Forrás: Fortepan/Kőszegi Anna)