Minszki egyezmények: papíron béke, a valóságban felkészülés a háborúra

A 2014-ben és 2015-ben aláírt minszki egyezmények célja a kelet-ukrajnai harcok leállítása és a politikai rendezés előkészítése volt. A tizenhárom pontos minszki megállapodás azonban soha nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket – a tűzszünetet folyamatosan megszegték, a politikai törekvések megrekedtek, a Nyugat és Oroszország közötti bizalmatlanság pedig tovább mélyült.

Az EBESZ missziójának tagjai ellenőrzik az oroszbarát szeparatisták nehézfegyvereinek kivonását az ukrán erőkkel való érintkezési vonalról a nyugat-ukrajnai Donyeck város közelében, 2015. július 19-én Fotó: Oleksii Filippov Forrás: AFP

Az orosz–ukrán háború 2022-es kitörése előtt az Egyesült Államok már tartott attól, hogy Moszkva bármelyik percben megindíthatja csapatait Ukrajna ellen. Andrej Rudenko magas rangú orosz diplomata a TASZSZ orosz hírügynökséggel közölte: készek együttműködni Washingtonnal az ukrán helyzetről annak figyelembevételével, hogy a minszki megállapodásnak nincsen alternatívája és a konfliktus megoldásához elengedhetetlen, hogy a Donyec-medence különleges státust kapjon.

Szeparatisták Szlovjanszk városában, 2014. április 14-én  (Fotó: Wikimedia)

Kijev vonakodik végrehajtani a minszki megállapodást, noha ez a dokumentum az alapja az orosz–amerikai együttműködésnek az ukrajnai belpolitikai konfliktus megoldásában

– hangsúlyozta a diplomata akkor a 2014 szeptemberében aláírt egyezmény fontosságát.

2014 tavasza óta Kelet-Ukrajnában, a donyecki és luhanszki térségben zajlottak fegyveres konfliktusok, amely a Krím orosz megszállása után orosz támogatással kibontakozó szeparatista mozgalomhoz köthető. A harcok aktív szakasza a 2015-ös minszki egyezmények aláírásáig tartott, de a megállapodás nem hozott tartós békét: a frontvonal továbbra is feszült maradt, a terület egy része a szeparatisták ellenőrzése alatt áll, és több ezer civil esett áldozatul.

A dokumentum végrehajtása a felek eltérő értelmezése miatt akadt el: Kijev előbb a határ ellenőrzésének visszaszerzését követelte, míg Moszkva a pontok eredeti sorrendjéhez ragaszkodott, például a helyi választások előre hozásával.

A Minszki egyezmények két fordulóban születtek meg: az első megállapodást, a Minszk I-et 2014. szeptember 5-én, a másodikat, a Minszk II-t pedig 2015. február 12-én írták alá.

A minszki egyezményeket aláíró felek (Fotó: Wikimedia)

A minszki egyezmények megszületése és alapvető céljai

A cél a kelet-ukrajnai fegyveres konfliktus – a Donyeck és Luhanszk környékén zajló harcok – leállítása, a tűzszünet bevezetése, a nehézfegyverzet visszavonása, valamint politikai rendezés előkészítése volt. Az egyezmények az ukrán–orosz–EBESZ tárgyalócsoport munkájának eredményeként, Franciaország és Németország közvetítésével, a normandiai formátumban születtek meg.

A Minszk II tizenhárom pontja egyaránt tartalmazott katonai és politikai intézkedéseket. A dokumentum kimondta az azonnali tűzszünetet, a nehézfegyverek visszavonását a frontvonalaktól, az EBESZ megfigyelőmissziójának bevetését, a helyi választások megtartását, valamint az Ukrajnán belüli decentralizáció bevezetését. Szerepelt benne amnesztia, humanitárius folyosók nyitása és fogolycsere is.

Miért bukott el a megvalósítás?

A megállapodást már a kezdetektől ellentmondásosan értelmezték: Ukrajna szerint Oroszországnak vissza kellett volna vonnia minden fegyveres erőt és felszerelést, Moszkva viszont kategorikusan tagadta katonai jelenlétét, így nem vállalt konkrét határidős kötelezettséget.

Laurent Fabius francia külügyminiszter, Pavlo Klimkin ukrán külügyminiszter, Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter a februárban megkötött minszki békemegállapodások végrehajtásának vizsgálatán Berlinben, 2015. április 13-án (Fotó: AFP/Clemens Bilan)

Az EBESZ különleges megfigyelőmissziója folyamatosan dokumentálta a tűzszünet megsértését mindkét fél részéről, ám munkájukat aknamezők, frontvonal közeli harcok és időnkénti fizikai fenyegetések nehezítették. A folyamatos lövöldözések, tüzérségi támadások és a helyi parancsnokok önálló akciói miatt a felek bizalmatlansága tovább mélyült.

Korábban lapunk is írt arról, hogy a minszki egyezmény soha nem volt valódi, őszinte békekísérlet. Merkelék már a kezdetektől nem tartották be az egyezményt, mert a nyugati hatalmi érdekek érvényesítését fontosabbnak tartották a valódi rendezésnél.

Lapunk megírta, hogy Angela Merkel volt német kancellár egy interjúban elárulta, a megállapodások csak időhúzásként szolgáltak Ukrajna felfegyverzésére.

Merkel arról is beszélt, hogy a minszki megállapodáscsomag kísérlet volt arra, hogy időt adjanak Ukrajnának a megerősödésre.

És [Ukrajna] kihasználta ezt az időt, hogy erősebbé váljon, ahogy az ma látható. 2014–2015 Ukrajnája nem a mai Ukrajna

− fogalmazott a volt kancellár.

Angela Merkel kancellár (CDU) fogadja Petro Porosenko ukrán elnököt a berlini Szövetségi Kancellári Hivatalban, Németországban, 2016. október 19-én (Fotó: NurPhoto/AFP/Markus Heine)

A minszki megállapodások többé nem léteznek, jelentette ki 2022 februárjában Vlagyimir Putyin orosz elnök. 

Putyin korábban az ukrajnai válság rendezése alapjául szolgáló megállapodás megszűnéséért Kijevet hibáztatta, rámutatva, hogy az ukrán vezetés többször nyilvánosan kijelentette: nem fogja teljesíteni a megállapodásokat.

Oroszország pedig nem tudta tovább eltűrni a Donyec-medence népe elleni népirtást

– fogalmazott az orosz elnök.

Vlagyimir Putyin orosz elnök beszédet mond  2015. november 11-én (Fotó: AFP/Alexei Druzhinin)

Ha Ukrajna lemondott volna a NATO-csatlakozási törekvéséről, talán lett volna esély a megállapodás végrehajtására – ám Moszkva a nyugati orientációt közvetlen fenyegetésként érzékelte.

Következmény: újabb háború és globális tanulság

A minszki egyezmények tehát nem hozták el a várt békét. Sőt, sok elemző – köztük a Carnegie Alapítvány és az Institute for the Study of War szakértői – szerint inkább időt adtak Oroszországnak arra, hogy katonailag felkészüljön a 2022-ben indított háborúra. A Financial Times szerint Zelenszkij ennek tanulságaként többé nem engedhet meg egy olyan gyenge megállapodást, amely katonai és politikai garanciák nélkül hagyná Ukrajnát.

A jövőre nézve a szakértők szerint az ilyen típusú megállapodások csak akkor lehetnek tartósak, ha nemcsak aláírják őket, hanem hatékony, szankciókkal kiegészített ellenőrző mechanizmusokat is beépítenek. Egy esetleges új békefolyamatban ENSZ- vagy NATO-felügyeletre, erős biztonsági garanciákra és a felek tényleges együttműködésére lenne szükség.

A Nyugat és Washington számára a minszki egyezmények kudarca világos figyelmeztetés: a papíron megkötött béke önmagában semmit sem ér, a megállapodásokat nem elég aláírni, azokat be is kell tartatni.

Borítókép: Az EBESZ missziójának tagjai ellenőrzik az oroszbarát szeparatisták nehézfegyvereinek kivonását az ukrán erőkkel való érintkezési vonalról a nyugat-ukrajnai Donyeck város közelében, 2015. július 19-én (Fotó: AFP/Oleksii Filippov)