Ez vezetett az orosz–ukrán háborúhoz (2. rész)

2014-től az orosz–ukrán kapcsolatokat a területi ellentétek és azok fegyveres konfliktussá, majd háborúvá alakulása jellemezte. A Krím félsziget annektálása és a kelet-ukrajnai konfliktus mellet a felek külpolitikai lépései vezettek el odáig, hogy 2022-ben kirobbant az azóta is tartó háború. Sorozatunk második részében rávilágítunk, milyen folyamatok vezettek az orosz–ukrán háborúhoz.

Az orosz–ukrán kapcsolatokat 2014-től a területi ellentétek és azok fegyveres konfliktussá, majd háborúvá alakulása jellemzi. Ekkortól Ukrajnában egyértelműen nyugatbarát elnökök váltják egymást. Az Európai Unióba való felvétel napjainkban is zajlik, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök pedig nem csak az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének, vagyis a NATO-nak a védelmét kérte Oroszországgal szemben, hanem Ukrajna felvételét is indítványozta a szervezetbe.

An honour to welcome President @ZelenskyyUa to our #NATOSummit for the inaugural meeting of the NATO–Ukraine Council. Our 3-part support package means #Ukraine is closer to #NATO membership than ever before. Today we meet as equals; I look forward to the day we meet as Allies. pic.twitter.com/4w7zruztCb

— Jens Stoltenberg (@jensstoltenberg) July 12, 2023

2014-ben a Krím félsziget annektálásával és Kelet-Ukrajnában a fegyveres konfliktus kirobbanásával az orosz–ukrán ellentét már nem a diplomáciában, hanem Ukrajna területén fegyverrel zajlott. 

Az események a Krím félszigeten Viktor Janukovics Oroszországba történő menekülését követően megindultak. A Krími Autonóm Köztársaság 1991-től Ukrajna része volt. Az alkotmány kimondta, hogy az autonóm területnek saját alaptörvénye, önálló törvényhozása és kormánya van Szimferopol központtal. Szevasztopolban az orosz fekete-tengeri flotta állomásozott, a város különleges státussal bírt. A terület 1991-ben lett autonóm köztársaság, előtte a Szovjetunió része volt. A területen az orosz lakosság van többségben. 

Oroszország számára nemcsak a területszerzés és a Fekete-tenger ellenőrzése miatt volt fontos, hanem a földgáz jelenléte miatt és azért, mert birtoklásával a gázszállítás nagyobb területen haladhat Ukrajna érintése nélkül.

Kijevben 2014. február 22-én az ukrán parlament megfosztotta az ekkor már Oroszországban tartózkodó, nyíltan oroszbarát Viktor Janukovicsot államfői méltóságától. A következő héten Olekszandr Turcsinov – aki az ekkor börtönbüntetését töltő, korábbi miniszterelnök, Julija Timosenkóhoz kötődött – vette át az államfői feladatokat, akit az orosz diplomácia nem ismert el legitim államfőnek, szemben az Egyesült Államokkal és az Európai Unióval. 2014. június 7-től Petro Porosenko lett az elnök, őt szintén nem ismerte el Moszkva.

A Krímben katonai műveletek, továbbá a népszavazás és ezzel az elszakadás előkészítése párhuzamosan zajlott.

2014. február 24-én Szevasztopol orosz katonai ellenőrzés alá került, hivatkozva az orosz lakosság védelmére, ami az ukrajnai belpolitikai káosz miatt veszélybe került. Alekszander Csalov személyében pedig oroszbarát polgármester került a város élére. Másnap további orosz katonák is érkeztek, ők február 26-án már Szimferopol, a félsziget közigazgatási központjának irányába haladtak, aznap a félsziget stratégiai pontjain más orosz egységek is megjelentek, továbbá biztosították a fő közlekedési útvonalakat. A katonai előkészítés részeként hadgyakorlatok zajlottak az ukrán határ menti orosz területeken kiépítve közben a logisztikai és egészségügyi pontokat, továbbá a NATO tagjai közé tartozó balti államokkal határos orosz területeken szintén hadgyakorlatok kezdődtek.

Eközben az ukrajnai helyzet elítélését, a hatalomváltást legitimként el nem ismerő nyilatkozatok láttak napvilágot orosz és oroszbarát országok vezetőitől a nemzetközi sajtóban.

Február 27-én Szimferopolban a krími parlament épületén pedig már orosz zászló lengett, ahol a miniszterelnök az oroszbarát Szergej Akszjonov lett. A törvényhozás pedig döntött az autonómiát érintő népszavazás kiírásáról. 

Az elkövetkezendő napokban az orosz katonai jelenlét az ukrán katonai objektumoknál is általánossá vált. 

Másnap Ukrajna az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez fordult és a Biztonsági Tanács összehívását kezdeményezte, az ország területét érintő beavatkozás miatt.

Március 1-jén Akszjonov pedig Putyin katonai segítségét kérte a félsziget feletti ellenőrzés fenntartására.

 

Megjelennek a baljós árnyak

Az Egyesült Államok elnöke, Barack Obama felvette a kapcsolatot Vlagyimir Putyinnal. Az USA következményekkel fenyegetőzött. A hivatalos orosz álláspont „önvédelmi erők” működésének nevezte a folyamatot, ami a krími lakosság akaratának megnyilvánulása és élve jogukkal a népszavazáson azt érvényre is juttatják.

A félsziget technikai kapcsolatait megszakították Ukrajnával, az ukrán tömegkommunikáció elérhetetlen lett, csak orosz híreket, adásokat láthatott a lakosság.

Március 11-én a törvényhozás döntött a Ukrajnától történő függetlenedésről és az Oroszországi Föderációba történő felvétel indítványozásáról.

Eközben az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsának krími népszavazást érintő tervezetét Oroszország megvétózta.

A március 17-én nyilvánosságra hozott adatok szerint a lakosság 96,7 százaléka döntött úgy a népszavazáson, hogy az Oroszországi Föderációhoz csatlakozzon a terület. Megszületett a Krími Köztársaság, ami hivatalosan március 18-tól az Oroszországi Föderáció része lett.

Válaszlépésként Ukrajna mozgósított és a NATO-hoz fordult. 

Oroszország azt javasolta, hogy Ukrajna váljon föderatív állammá, Ukrajna ezt elutasította. Putyin népszerűsége nőtt, ugyanakkor szankciók születtek Oroszország ellen, például 2014-ben nélküle ült össze az ekkor már G7-re változott G8 együttműködési fórum.

 

Tüntetések az ukrán vezetés ellen

A krími eseményekkel párhuzamosan a szintén orosz többségű kelet-ukrajnai területeken tüntetések robbantak ki, ahol a résztvevők nem ismerték el az új ukrán vezetést. Ez fegyveres konfliktussá eszkalálódott Donyeck és Luhanszk területén. A Luhanszki Népköztársaság és a Donyecki Népköztársaság ezután jelezték, hogy el akarnak szakadni Ukrajnától. A hadászati cél az összeköttetés biztosítása volt a Krím félszigettel és hogy ilyen módon Ukrajna területén minél nagyobb orosz ellenőrzés alatt lévő rész alakuljon ki. Kezdetben az ukrán önkéntes zászlóaljak igyekeztek megállítani a szeparatista erőket, majd a hadsereg is részt vállalt a harcokból. 

A minszki megállapodások próbálták biztosítani a fegyverszüneteket és közelebb hozni az álláspontokat, de a felek megsértették azokat és a harcok folyamatosan kiújultak.

2017. szeptember 1-jén hatályba lépett a társulási megállapodással szorosabbra fűzte viszonyát az Európai Unió és Ukrajna.

2019-ben a vallás területén is teljes szakítás történt Moszkva és Kijev között, az új Ukrán Ortodox Egyház levált az oroszról. 

Fotó: Szerhij Dolzsenko

2019. április 21-én megválasztották elnöknek Volodimir Zelenszkijt, a komikus-színészt, aki a regnáló Petro Porosenkóval szemben megszerezte a szavazatok 73 százalékát a második fordulóban. Zelenszkij, aki egy ciklusra tervezte államfői tevékenységét, a kelet-ukrajnai konfliktus megoldását, Ukrajna Oroszországgal való viszonyának rendezését, a korrupció megszüntetését és reformokat ígért. 

2020-ban koronavírus-járvány elleni küzdelemhez Ukrajna hitelt vett fel a Nemzetközi Valutaalaptól, illetve az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal is felvették a kapcsolatot, szorosabbá fűzve viszonyukat a Nyugattal.

A következő évben az új amerikai elnökkel, Joe Bidennel tárgyalt Zelenszkij és sürgette országa fevételét a NATO-ba. 

Putyin ekkor már garanciákat követelt a Nyugattól és egy esetleges ukrán NATO-bővítést fenyegetésként realizált, ami ellen Oroszország fel fog lépni saját védelme érdekében. Továbbá azt állította, hogy Ukrajna nem tartja be a minszki memorandumot. Közben továbbra sem volt békés Kelet-Ukrajna, fegyveres összecsapások zajlottak.

A háború előtti hetekben felgyorsultak az események: januárban kibertámadás érte az ukrán kormányhoz kapcsolódó oldalakat, Ukrajna északi szomszédjában, Fehéroroszországban orosz hadgyakorlatok kezdődtek, az orosz csapatmozgásokra válaszlépésként január 24-én NATO-hadihajók és -vadászgépek érkeztek Ukrajna közeli területekre, a tagállamok mozgósítottak. Februárban amerikai katonákat telepítettek Lettországba és Romániába.

Emmanuel Macron francia elnök Moszkvába látogatott, ahol tárgyalt Putyinnal, majd Kijevben Zelenszkijjel találkozott.

Február 7-én tett nyilatkozatában még optimista volt a diplomácia megoldást illetően. Néhány napra rá Joe Biden amerikai elnök felszólította az Ukrajnában tartózkodó USA-állampolgárokat a távozásra, több ország is hasonló tanácsokkal látta el állampolgárait. Továbbra is orosz csapatmozgásokat észleltek Ukrajna közelében.

2022. február 24-én megindult az orosz invázió Ukrajna demilitarizálására és nácimentesítésére hivatkozva, ezzel kitört a két éve tartó orosz–ukrán háború. 

Borítókép:Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és Olekszandr Szirszkij, az ukrán szárazföldi erők akkori parancsnoka 2023. november 30-án a kelet-ukrajnai Kupjanszkban (Fotó: AFP/Ukranian Presidential Press Service/Handout)