Az első évek a Szovjetunió felbomlását követően az „örökség” felosztásáról, a volt tagállamok önállósodásáról szóltak. Az orosz–ukrán viszony változó volt a XX. század utolsó és a XXI. század első évtizedeiben.
Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
Oroszország és Ukrajna történelme évszázadokig összeforrt. Kezdetben az ukrán területek az Orosz Birodalom részét képezték, majd pedig a Szovjetunió tagköztársaságává váltak.
Ukrajnában a kisebbségek 80 százaléka orosz, a 2001-es népszámláláson 8,3 millió fő vallotta magát annak. Az összkisebbséget tekintve arányuk mintegy 20 százalék, a lakosság 30 százaléka vallotta magát orosz anyanyelvűnek.
Él ukrán kisebbség Oroszországban is, számuk növekedéséhez pedig hozzájárult, hogy az 1990-es és 2000-es években munkavállalási szempontból is célországgá vált a terület.
A Szovjetunió megszűnése utáni időszakban Ukrajnának az inflációval és az energiaellátási problémákkal kellett szembenéznie. A két ország közötti gazdasági együttműködés fellendítését célozta meg az az együttműködési szerződés, ami 1998-ban lépett életbe. Oroszország felvevőpiacot jelentett az ukrán acél-, könnyű- és élelmiszeriparnak. Viszont Oroszország szankcionálta a megerősödött kínai–ukrán gazdasági kapcsolatokat.
Nemcsak a gazdaság területén, hanem a kül- és belpolitikában is hatással voltak Ukrajnára Oroszország lépései. Ukrajna önálló történelmében az első évek a Szovjetunióról való leválással teltek.
Az ország politikailag ugyan független állam lett, de kötődése Oroszországhoz ekkor sem volt vitatható.
A Szovjetunió felbomlását megelőző időszakban, 1989 decemberében Máltán, George Bush amerikai elnökkel való találkozóján jelentette ki Mihail Gorbacsov, hogy a Szovjetunió sem a kelet-európai, sem a szovjet tagköztársaságokban nem fog fegyveresen fellépni az akkor már zajló változásokkal szemben. 1988-ban a tagköztársaságokban egyre élesebben hallatták hangjukat azok, akik az autonómiát követelték. Litvánia volt az első, amely a kilépést szorgalmazta.
1990. július 16-án Kijevben a parlament elfogadta a nyilatkozatot „Ukrajna állami szuverenitásáról”. Ez szovjet kereteken belül, de több önállósággal kívánta Ukrajnát felruházni. Kitételeinek egy részét tartalmazza a máig érvényben lévő 1996-ban született alkotmány. Három fő kulcsfogalom jelent meg benne: a semlegesség, a tömbönkívüliség és az atommentesség.
Az 1991. augusztus 19. és 21. között zajló moszkvai puccskísérlet után a tagköztársaságok sorra deklarálták kiválásukat a Szovjetunióból. A moszkvai eseményekre reagálva augusztus 24-én született meg Kijevben a határozat „Ukrajna függetlenségének kinyilvánításáról”, majd az azt megerősítő december 1-jei népszavazás után kinyilvánított függetlenséget elismerték más országok is. Az USA ezt 1991. december 25-én tette meg, Gorbacsov lemondását követően, az oroszok pedig már december 5-én.
Ukrajna függetlensége, Független Államok Közössége
A Szovjetunió megszűnésével létrejött a Független Államok Közössége (FÁK), ami a balti országokat kivéve a korábbi szovjet tagköztársaságokat foglalta magában. Leonyid Kravcsuk ukrán és Borisz Jelcin orosz elnök mellett Sztanyiszlav Suskevics belorusz államfő látta el kézjegyével a dokumentumot, ami miatt a „Szovjetunió sírásói” megnevezést is kapták az egyes kortársaktól. Megállapodtak számos területet – többek között a gazdaságot, a kereskedelmet, a kultúrát és a tudományt – érintő együttműködésről, elismerték egymás határainak és területi integritásának sérthetetlenségét és az atommentes politikához való jogukat. A többi tagállam – Grúzia csak 1993-ban csatlakozott – 1991. december 21-én írta alá a csatlakozást.
A szovjet védelmi minisztérium megszűnése után a Független Államok Közössége Egyesített Fegyveres Erők Főparancsnokságának megalakítása történt, ezzel a tagállamok deklarálták a közös parancsnokság szükségességét, mindemellett saját hadsereg létrehozására is volt joguk a Szovjetunió felbomlásakor területükön állomásozó egységek aránya alapján. A főparancsnokság addig létezett, amíg a Szovjetunió fegyveres erőiről a rendelkezési folyamat le nem zárult, ez az időpont 1993 decembere.
A fegyveres erők közös parancsnoksága ezután a Független Államok Közössége államfők tanácsának feladata volt. A két ország viszonyában ebben a kérdésben súrlódási felületet képezett a Fekete-tengeri Flotta felosztásának kérdése.
A Szovjetunió tulajdonának felosztása is megtörtént. Ukrajna részesedését 16,37 százalékban állapították meg.
Ukrajna a Független Államok Közösségének alapokmányát nem írta alá, de alapító tagként szerepelt benne. Olyan szervezetekkel is kötött abban az időszakban megállapodást, amelyekben Oroszország nem volt benne, például a Szervezet a Demokráciáért és Gazdasági Fejlődésért.
Leonyid Kravcsuk, az első ukrán államfő 1991. december 1-jén, megválasztása után átvette hivatalát, majd december 12-én az Ukrajna területén állomásozó hadsereg főparancsnoka is ő lett, de ez egy jelképes lépés volt. Az önálló, független ukrán hadsereg kiépítése 1992-ben kezdődött el. Ekkor Ukrajna területén még a szovjet hadsereg állomásozott és szovjet atomfegyverek is ott voltak.
1994-ben Leonyid Kucsma váltotta Kravcsukot az elnöki székben kétéves miniszterelnöksége után. 2005-ig töltötte be az államfői tisztséget. Már ő írta alá Borisz Jelcin orosz, Bill Clinton amerikai elnök és John Major, az Egyesült Királyság miniszterelnöke mellett a budapesti memorandumot, ami a nukleáris leszerelési folyamat része volt. Ukrajna atomfegyverekkel nem rendelkező ország lett, a többi aláíró fél pedig garantálta szuverenitását és területi épségét. 2014-ben és 2022-ben Ukrajna hivatkozott a budapesti memorandum megsértésére.
Kucsmát 1999-ben újraválasztották, a szavazással kapcsolatban szabálytalanságokat jeleztek. Alapvetően oroszbarát politikát folytatott, emellett Európával is próbálta szorosabbra fűzni a kapcsolatokat. A privatizáció is ekkor zajlott Ukrajnában. Korrupciós vádak és népszerűségének csökkenése miatt nem indult a 2004-es elnökválasztáson.
Vlagyimir Putyin színre lép
Oroszországban Borisz Jelcin visszavonulását követően Vlagyimir Putyin lett az új államfő.
A 2004-es ukrajnai események változást hoztak az előző évekhez képest. Az első – Kijev központi teréről – Majdannak is nevezett eseménysorozat az ukrán elnökválasztáshoz köthető.
A második forduló eredményeit a narancsos forradalom tiltakozássorozatának köszönhetően az ukrán legfelsőbb bíróság megsemmisítette és újra kiírta a szavazást a második fordulóra, amiben Viktor Juscsenko legyőzte Viktor Janukovicsot.
Az elnök miniszterelnökévé pedig Julija Timosenkót tette. Ebben az időszakban a gazdasági helyzet instabillá vált, nem emelkedett az életszínvonal, a korrupcióval ellentétben, ami pedig nőtt az országban.
A 2000-es éveket az orosz–ukrán gázvita jellemezte. Az ukránok a földgáz árának elszámolása és emelése ellen emeltek kifogást, míg az orosz állami Gazprom földgázkitermelő vállalat a vezetékek megcsapolásával vádolta Ukrajnát. 2005 márciusában és 2009 januárjában Európát is érintette a szállított gáz mennyiségének csökkentése, illetve leállítása. Timosenko és Putyin között rendszeres egyeztetések és megállapodások zajlottak a kérdésben.
A következő ukrán elnökválasztáson Viktor Janukovics legyőzte ellenfelét, Julija Timosenkót.
A választási kampányban több Oroszországgal kapcsolatos téma volt: a kormányzat ukrajnai oroszokat is érintő kisebbségellenes oktatási törvénye, a gázvita, amit Timosenkónak sikerült Putyinnal átmenetileg lezárni és az orosz Fekete-tengeri Flotta szevasztopoli állomásoztatásához kapcsolódó bérleti szerződés lejártát követő meghosszabbításának lehetősége, amit Janukovics támogatott.
Egyes politikai elemzők véleménye szerint az orosz–grúz háború is befolyásolta a választások eredményét.
Janukovics 2013. november 29-én, a vilniusi európai uniós csúcson nem írta alá a társulási szerződést az Európai Unióval, ami egy lépés lett volna az ukrán európai uniós csatlakozáshoz. Az ellenzék tömegtüntetéseken követelte lemondását nyílt oroszbarátsága miatt. A tüntetések a második Majdan, vagy más néven Euromajdan nevet kapták, aminek 2014 februárjában halálos áldozatai voltak, mikor a rendfenntartók és a tüntetők között összecsapások törtek ki. Az elnököt, aki Oroszországba távozott, távollétében a törvényhozás leváltotta. Végül 2014. június 27-én Ukrajna aláírta az európai uniós társulási megállapodást.
Miután Janukovics elhagyta az országot, Putyin kiadta a parancsot, aminek eredményeként Oroszország annektálta a Krím félszigetet. Ezután egy új szakasz kezdődött el a felek viszonyában, amelyről sorozatunk második részében számolunk be.
Borítókép: Budapest, 1994. december 5. Borisz Jelcin orosz elnök, Bill Clinton amerikai elnök, Leonyid Kucsma ukrán államfő és John Major brit kormányfő Budapesten, az EBEÉ-csúcsértekezlet idején aláírják az okmányokat, amellyel Ukrajna csatlakozott az atomsorompó-szerződéshez (Fotó: MTI)
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.