Az orosz–ukrán háború egyre drámaibb fordulatot vesz, és a helyzet veszélyes mértékben kiéleződött az utóbbi hónapokban. A Nyugat által Ukrajnának biztosított fegyverek – köztük a nagy hatótávolságú rakéták, valamint Oroszország nukleáris fenyegetései – egyre inkább globális biztonsági válsághoz vezethetnek. Az ilyen típusú konfliktusok mindig a legrosszabb forgatókönyveket idézik elő, hiszen a világpolitika alapvetően stabilitásra és a kölcsönös megértésre épít, és bármely eszkaláció egy olyan határvonalra érkezhet, ahol a nukleáris fegyverek alkalmazása nemcsak elméleti lehetőség, hanem egy valós veszély. Vlagyimir Putyin orosz elnök Kazahsztánban tartott sajtótájékoztatóján azzal fenyegetőzött, hogy a nemrég bemutatott Oresnyik rakétákkal csapást mér az ukrán fővárosra.
(Fotó: AFP/Ramil Sitdikov)
Nem zárjuk ki az Oresnyik bevetését katonai létesítmények, hadiipari létesítmények vagy döntéshozatali központok ellen. Többek között Kijevben is
– mondta Putyin, hozzátéve, hogy az Oresnyik rakéta, amelyet az elmúlt napokban indítottak Ukrajna ellen, hat robbanófejet hordoz, és a hangsebesség tízszeresével képes repülni. Az orosz elnök azt is elmondta, hogy egyetlen modern légvédelmi rendszer sem tudja elfogni, és hogy több ilyen típusú rakéta egyidejű bevetése pusztító erejét tekintve egy nukleáris csapáshoz hasonlítható lenne, az utóhatások nélkül.
Ki Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin?
Az orosz hét évvel a második világháború vége után született, Leningrád ostromát követően, amely során idősebb testvére életét vesztette, és amelyet szülei alig éltek túl. Nehéz gyermekkora volt, ami egész további életére kihatott.
Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin 1952. október 7-én született Leningrádban (ma Szentpétervár), a Szovjetunióban. Apja, Vlagyimir Spiridonovics Putyin, tengerész volt, aki a második világháborúban szolgált, míg édesanyja, Marija Ivanovna egyszerű háztartásbeli. A család anyagi helyzete nem volt jó, Putyin gyakran mesélte, hogy gyermekként az élete nem volt könnyű. A jelenlegi orosz elnök a szovjet időszakban nőtt fel, és már fiatal korában érdeklődött a sportok, különösen a dzsúdó iránt. Később a Leningrádi Állami Egyetem jogi karán végzett, ahol 1975-ben szerzett diplomát.
Rossz gyerek volt, akit a sport formált erős jellemmé
Egy 2000-ben adott interjúban felidézte, hogy egy alkalommal egy hatalmas patkánnyal találkozott a társasház lépcsőházában és nem volt hova futnia.
Ott, a lépcsőfokon gyorsan és tartósan megtanultam, mit jelent a sarokba szorítás szó
– hangzott el az interjúban, melyet a BBC idézett fel. A fiatal Putyin később verekedésbe keveredett a helyi fiúkkal, akik gyakran nagyobbak és erősebbek voltak.
Később – visszatekintve erre az időszakra –huligánként jellemezte magát.
Elkezdett dzsúdózni, amit pályája során végig folytatott, és már elnöki időszaka alatt szerezte meg a fekete övet. A dzsúdó mellett az orosz eredetű katonai birkózást, a szambót is űzi. Ez utóbbi révén folytatódott felnőttként is gyerekkori barátsága Arkagyij és Borisz Rotenberggel, akik máig fontos bizalmi emberei.
Ha az ember mindent belead, hogy győzzön, meglesz az eredménye. Megtanulja, hogy hasonló helyzetekben hogyan cselekedjen. A sport nagyon fontos jellemformáló tényező. Tudnunk kell mozgósítani az energiáinkat, a cél elérésére összpontosítani. Ezt tanulja meg az ember a sporttól
– mondta az orosz elnök egy róla készült dokumentumfilmben.
2015-ben a mai Szentpétervár utcáin szerzett korai élményeiről így elmélkedett:
„Ötven évvel ezelőtt a leningrádi utcán megtanítottak egy szabályt: ha elkerülhetetlen a verekedés, neked kell bevinned az első ütést.”
A Leningrádi Állami Egyetemen folytatott tanulmányai után, 1975-ben a szovjet hírszerzéshez, a KGB-hez került. Ez egy kézenfekvő lépés volt egy jogi diplomával rendelkező ember számára, és tökéletesen megfelelt neki.
Egy fiatal számára, aki olyan szovjet tévéműsorokon nőtt fel, mint A kard és a pajzs, amely egy náci Németországban tevékenykedő, beépített orosz kém hőstetteit mesélte el, ez volt az álommunka
– írta a BBC.
A szovjet hazafias nevelés tiszta és teljesen sikeres terméke voltam
– mondta egy interjúban.
Bár úgy tűnt, hogy a liberális, demokratikus Oroszországot vallja magáénak, később
a Szovjetunió kaotikus összeomlását a XX. század legnagyobb geopolitikai katasztrófájának
nevezte.
Putyint 1985-ben Drezdába helyezték, ahol első kézből látta a kommunista állam 1989-es összeomlását. A KGB-székházból figyelte, amint tömegek ostromolják a keletnémet titkosrendőrség, a Stasi főhadiszállását. A berlini fal „leomlása” alatt állítólag egy kockázatos blöffel akadályozta meg, hogy a tüntetők tömege betörjön a KGB helyi központjába.
Egy évvel később visszatért a Szovjetunióba, a repedező kommunista politikai rendszerbe. A Szovjetunió 1991-es összeomlása után Putyin visszatért Szentpétervárra, és az új orosz vezetésnek dolgozott. A politikai rendszerváltás során Jelcin elnök alatt a KGB-ből a Kreml körüli politikai életbe lépett. 1991-től Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin Leningrád új polgármesterének, Anatolij Szobcsaknak a helyettese lett. 1996-ban az orosz titkosszolgálat egyik kulcsfontosságú posztján, a FSZB vezetőjeként dolgozott.
Gyorsan ívelt fel Putyin politikai karrierje
Amikor Szobcsakot leszavazták, helyettesét a moszkvai elnöki adminisztrációba irányították. Ezek voltak Borisz Jelcin kormányának utolsó évei, és
Putyin felemelkedése ettől kezdve rendkívül gyors volt.
1999. augusztus 9-én Jelcin elnök miniszterelnökké nevezte ki. A következő évben esedékes elnökválasztást megemlítve, televíziós nyilatkozatban tett bejelentést.
Most elhatároztam, hogy megnevezem azt a személyt, aki véleményem szerint képes konszolidálni a társadalmat…
– mondta Jelcin, és Vlagyimir Putyint nevezte meg.
Ugyanekkor menesztette Szergej Sztyepasin kormányát és megbízta Putyint a kormányfői teendők ellátásával. 1999. augusztus 16-án az Állami Duma jóváhagyta kormányfői kinevezését.
Vlagyimir Putyin hirtelen lett népszerű
Putyint először a Csecsenföld ellen indított akciók tették ismertté és népszerűvé a lakosság körében, miután 1999. szeptemberében két moszkvai és egy volgodonszki lakótelepi robbanás is történt, több száz halottal és sérülttel.
A hatóságok szerint a robbantásokért a csecsen szeparatisták feleltek, bár konkrét felelősöket nem találtak. Putyin, akinek addig alig volt támogatottsága friss miniszterelnökként, kemény megtorlást ígért. A dagesztáni háború miatt adott volt a csecsen fenyegetés, ezért indított offenzívát Oroszország az év decemberében, mely a tíz évig tartó második csecsen háborúhoz vezetett. A katonai reakció rövid úton meghozta Putyin népszerűségét is, miközben Putyin körül Egység néven új párt is alakult.
Jelcin váratlan lemondása után, 2000-ben Putyin vette át az orosz elnöki posztot. Az ő elnöksége alatt Oroszország több területen is jelentős változásokon ment keresztül.
Nem kellett sokáig várnia, hogy megmutassa, kész katonai erőt alkalmazni a volt szovjet államok nyugatbarát vezetőinek aláásására. 2008-ban az orosz erők szétverték a georgiai hadsereget, és elfoglalták két szakadár régióját – Abháziát és Dél-Oszétiát. Ez egy – mondhatni személyes – összecsapás volt Georgia akkori NATO-barát elnökével, Mihail Szaakasvili elnökkel. Vlagyimir Putyin ekkor miniszterelnök volt, mivel az alkotmány tiltotta, hogy harmadik egymást követő elnöki ciklusban is betöltse a posztot, de egyértelmű volt, hogy a hatalmat továbbra is ő gyakorolja, ellenére annak, hogy az elnököt akkor Dmitrij Medvegyevnek hívták.
(Fotó: AFP/Alexander Zemlianichenko)
Erőskezű vezető
Putyin személyisége és vezetési stílusa összetett és sokszor megosztó.
Politikai elemzők gyakran leírják őt olyan vezetőként, aki rendkívül pragmatikus, manipulatív és autoriter hajlamú.
Emellett híres arról, hogy rendkívül keménykezű, miközben személyesen is igyekszik megjelenni az orosz társadalom számára erős, férfias vezetőként.
Putyin személyiségét a keménység, titokzatosság jellemzi.
Ő az, aki képes rendkívüli módon befolyásolni a politikai környezetet mind belföldön, mind külföldön.
Merkel szerint Putyin egy másik világban él
A nyugati vezető, Angela Merkel volt német kancellár egyszer állítólag úgy jellemezte őt, mint aki nincs kapcsolatban a valósággal és „egy másik világban él”. Többször is megpróbált tárgyalni Vlagyimir Putyinnal, de miután csapatokat küldött Kijev lerohanására,
Merkel arra a következtetésre jutott, hogy „el akarja pusztítani Európát”.
Imádják és támadják is
2011-ben a Szovjetunió összeomlása óta a legnagyobb tömeges tüntetések törtek ki Oroszország nagyvárosaiban, válaszul a parlamenti választásokon elkövetett csalás széles körű vádjaira. A tiltakozások vezetői között volt a liberális Borisz Nyemcov, aki az 1990-es években volt miniszterelnök-helyettes. Egy másik feltörekvő személyiség volt Alekszej Navalnij korrupcióellenes blogger, aki Putyin Egységes Oroszországát „a csalók és tolvajok pártjának” nevezte.
Nyemcovot 2015-ben lőtték agyon egy hídon, Navalnij 2020-ban túlélt egy idegméreggel elkövetett támadást, majd 2021 januárjában börtönbe vetették, és három évvel később meghalt. Özvegye gyilkossággal vádolta meg Vlagyimir Putyint.
Putyin megszerezte az ortodox egyház támogatását és kiépítette belső hadseregét, a Nemzeti Gárdát, vagyis a Roszgvargyiját. 2023 júniusában rövid, fegyveres lázadással nézett szembe, amikor a korábban hűséges zsoldosvezér, Jevgenyij Prigozsin Moszkva felé küldte erőit.
Ez a lázadás azonban hamar elhalt, Prigozsin pedig később egy rejtélyes repülőgép-szerencsétlenségben meghalt.
A Memorial nevű polgárjogi csoportot, amely évtizedek óta a szovjet elnyomás áldozataira való emlékezésnek szenteli magát, betiltották.
Veterán társelnökét, Oleg Orlovot börtönbe zárták a Putyin-korszak jellemzéséért.
Háború Ukrajnában
A 2024-es költségvetési kiadások mintegy 40 százalékát a védelemre és a biztonságra fordítják, mivel Putyin elnök a gazdaság erejének nagy részét a háborúra irányítja. Putyin ukrajnai háborúja nem 2022 februárjában kezdődött, hanem az ukrán Krím félsziget 2014-es elfoglalásával.
2014. március 18-án lett hivatalosan a Krími Köztársaság az Oroszországi Föderáció része. Egy népszavazáson, a közölt adatok alapján, a lakosság 96,7 százaléka nyilvánította ki azt, hogy az Oroszországi Föderáció része kíván lenni.
A népszavazást megelőzte az orosz katonai jelenlét állandósulása a területen. Kijevben már az előző év novembere óta véres eseményekbe is torkolló tüntetések zajlottak, majd 2014. február 22-én megfosztották államfői pozíciójától Viktor Janukovicsot. A Krím félszigeten 2014. február 24-től jelentek meg az orosz csapatok és vonták ellenőrzésük alá a félszigetet, a területen többségben lévő orosz lakosság védelmére hivatkozva, valamint azzal az indokkal, hogy az ukrajnai belpolitikai állapotok nem biztosítják ezt a védelmet. Az 1991 óta Ukrajna részeként létező Krími Autonóm Köztársaság helyi igazgatási szerveinek élére oroszbarát politikusok kerültek Szevasztopolban, Szimferopolban és más településeken is. Az eseményekkel párhuzamosan az ukrán és a balti államokkal határos orosz területeken hadgyakorlatok zajlottak.
Ukrajna az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez fordult és a Biztonsági Tanács összehívását kérte, arra hivatkozva, az ország területét érintő beavatkozás történt. Az Egyesült Államok akkori elnöke, Barack Obama felvette a kapcsolatot Vlagyimir Putyinnal, Oroszország elnökével.
A hivatalos orosz álláspont szerint „önvédelmi erők” működése zajlott, a krími lakosság pedig akaratát a népszavazáson fejezte ki. Továbbá a referendum után javasolták, hogy Ukrajna váljon föderatív állammá, amit az ukrán vezetés elutasított.
A Krím és Szevasztopol tulajdonjogának kérdése lezárult. A félsziget az Oroszországi Föderáció szerves része
– jelentette ki Lavrov tíz évvel az egyesülés után.
A krími eseményekkel párhuzamosan zajló és az azt követő események és külpolitikai lépések vezettek el addig, hogy 2022-ben kirobbant a mai napig is tartó orosz–ukrán háború.
Vlagyimir Putyin 2024 elején, Tucker Carlsonnak adott interjújában úgy fogalmazott a Majdan téri eseményekről, hogy elhibázott politikai számítás vezetett az ukrajnai puccshoz.
Viktor Janukovics ukrán elnök azért lett pária a Nyugat szemében, mert át akarta gondolni, milyen következményekkel járna az EU-csatlakozás Ukrajna számára. A Majdan téri események pedig hibás politikai számítás eredményei voltak, és lépéskényszerbe hozták Oroszországot
– mondta az orosz elnök. A Putyin-interjú, melyet Tucker Carlson készített, hihetetlenül népszerű, az X közösségi felületen az interjú nézettsége átlépte a kétszázmilliós megtekintést.
Azon az éjszakán, amikor Ukrajna Moszkva-barát vezetője erőszakos kijevi tüntetések elől menekült, és gyakorlatilag megbuktatták, az orosz elnök elmondta, hogy egész éjszakás megbeszélést tartott, és azt mondta a kollégáinak, hogy
„itt az ideje visszahozni a Krímet Oroszországba”.
Putyin végül elhatározta, hogy északról, délről és keletről megszállja Ukrajnát, hogy megdöntse a megválasztott ukrán kormányt és elfoglalja Kijevet a 2022-es invázióval. Az orosz elnök többször is igyekezett igazolni a háborút. Hosszú történelmi esszéket ír, beszédeket és előadásokat tart a háborúról és annak okáról.
Vlagyimir Putyin szűk bizalmi körrel osztja meg magánéletét
A mai napig a KGB leningrádi munkatársainak szűk köre tartozik Putyin legközelebbi bizalmasai közé. Olyan régi szövetségesek, mint Nyikolaj Patrusev, az orosz Biztonsági Tanács titkára. Anatolij Rahlin, egykori dzsúdóedzője azt mondta róla:
olyan ember, aki bízik azokban, akik már bizonyítottak.
Az orosz elnök magánéletét szigorúan bizalmasan kezeli. Putyin felesége, Ljudmila Alekszandrovna Ocseretnaja volt. Ljudmilától 2013-ban, 30 év házasság után vált el. Két lányuk született. Marija Voroncova akadémikus és üzletasszony, valamint Katyerina Tyihonova, egy kutatási alapítvány vezetője.
Putyint később egy orosz tornásznővel hozták hírbe. A Dossier Center azt állítja, hogy Putyin és Kabajeva 2008-ban kezdtek találkozgatni. A most 41 éves tornásznő állítólag két fiút szült az orosz elnöknek, de erről a kapcsolatról hivatalosan sosem beszélt sem az elnök, sem a sportolónő. Az utóbbi időben azonban a közösségimédia-felületeken voltak megnyilvánulásai Kabajevának, amelyek erősítik azt a feltételezést, hogy privát kapcsolata van Putyinnal.
Vakáció Putyin-módra
Putyin híres arról, hogy szeret a természetben lenni, és több olyan fotó is készült róla, amely lovaglás vagy horgászás közben készült. A harcművészeteken túl ezek a kikapcsolódási formák játszanak fontos szerepet az életében.
Szibéria Moszkvától ötórányi repülőútra van, az orosz elnök itt pihen a legszívesebben.
Putyin nyugalmat, békességet, kikapcsolódást keres itt. Nem hiszi, hogy bármiért is hibáztatni lehetne, legalábbis dokumentálható formában
– hangzott el az Én vagyok Putyin című dokumentumfilmben, amely az orosz elnök mindennapjait mutatja be. Ebben a filmben látható, amint Putyin és barátja, Szergej Sojgu civilben a rendkívüli ügyek minisztere szarvasvadászatra indult, és az is kiderült, hogy a hétvégi vadásztársaság kizárólag férfiakból állt. Barátokból és testőrökből.
Putyinról az is kiderült, hogy személyes sértésnek veszi azt, hogy manapság minden rosszat az ő nevével hoznak összefüggésbe.
Úgy érzi, egész életútját, életének céljait kérdőjelezik meg.
Bár a nyilvánosság előtt jól tűri a támadásokat és a világ legtermészetesebb jelenségének nevezi az oroszországi tüntetéseket, kevesen gondolják, az ellenzék pedig egyáltalán nem hiszi, hogy őszintén beszél.
Putyin elnöki ciklusai
Az első elnöki ciklus (2000–2004)
Putyin vezetése alatt Oroszország politikai és gazdasági stabilitásra tett szert. Az ország gazdasága növekedett, és a szovjet korszak öröksége, amelyben az orosz gazdaság mély válságban volt, fokozatosan háttérbe szorult.
A második elnöki ciklus (2004–2008)
Az újabb elnökválasztáson Putyin ismét győzött, de egyre inkább autoriter módszereket alkalmazott a politikai hatalom fenntartására. Az orosz demokrácia leépülését és a politikai szabadságjogok korlátozását kezdték kritizálni a nemzetközi közösség és az orosz belpolitikai ellenzék.
Dmitrij Medvegyev elnöksége (2008–2012) és harmadik ciklus (2012–2018)
Mivel az orosz alkotmány korlátozta az elnöki ciklusok számát, Putyin 2008-ban Dmitrij Medvegyevet jelölte ki utódjának. Medvegyev elnöksége alatt Putyin miniszterelnök maradt, ám de facto ő irányította az országot. 2012-ben Putyin ismét visszatért az elnöki posztra, és kezdetét vette a harmadik ciklusa, amely alatt a belső ellenállás és a nyugati szankciók egyre inkább fokozódtak.
A negyedik és ötödik ciklus (2018-tól)
Putyin negyedik ciklusa alatt Oroszország továbbra is nemzetközi politikai konfliktusok középpontjába került, különösen Ukrajnával és a NATO-val kapcsolatosan.
