Elrettentés vagy háború: mi történik ma a Csendes-óceánon?

Donald Trump egyre idegesebb az orosz–ukrán háború miatt, amelyet nem sikerült néhány jó szóval lezárnia. Az ukrán oldalon Volodimir Zelenszkij inkább választja a háborút, mert amíg az tart, addig a hatalma is biztosnak látszik, az oroszok pedig nem akarnak félmegoldásokba belemenni. Trump tehát nem várt nehézségekbe ütközött, és nem teheti meg Kijevvel szemben, hogy lekapcsolja az ukránokat a Starlink műholdprojektről, mert ez üzletileg káros lenne az Egyesült Államok számára. Pedig Washington érezhetően szabadulna az európai háborútól, hiszen a valódi kihívás számára a Távol-Keleten van. A második világháborút nyolcvan évvel ezelőtt a Csendes-óceán térségében zárták le, de hullámai ma is háborognak.

2025. 08. 13. 5:10
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
A kínai fegyveres erők Shandong repülőgép-hordozójának búcsúztatása Hong Kongban. Fotó: Li Zhihua/China News Service/VCG

A neves ausztrál újságíró, John Pilger egyik 2016-os cikkében, a Kitört a világháború: törd meg a csendet címűben megjegyzi: ,,Ritkán telik el úgy nap, hogy Kínát ne emelnék a »fenyegetés« szintjére. Pilger figyelmeztetett:

Az Egyesült Államok támaszpontok hálózatával veszi körül Kínát, ballisztikus rakétákkal, harccsoportokkal, nukleáris fegyverekkel felszerelt bombázókkal. Ez »halálos ív«, amely Ausztráliától indulva Japánig és Indiáig–Afganisztánig húzódik, mintegy hurkot dobva Kína köré.

Kína bekerítése tehát 2010-es évektől intenzíven folyt, de ezt a fősodorbeli sajtó elhallgatta. Ez olyan szinten igaz, hogy dokumentumok bizonyítják: a bangladesi miniszterelnököt, Sejk Haszina Vazedet tavaly augusztusban Joe Biden kormányzata azért buktatta meg, mert nem járult hozzá amerikai radarbázishoz a Bengáli-öbölben. 

Az ukrajnai háború csak bemelegítés 

Az elmúlt két évtizedben az amerikai katonai folyóiratokban egészen nyíltan írtak arról, hogy az USA hadseregét Kína ellen készítik föl, és ennek érdekében a fegyveres erők költségvetését igyekeznek a hidegháborús szintre feltornázni. Annak érdekében, hogy a hadiipari tömegtermelést újra be tudják indítani, jó ,,bemelegítésnek” számított az orosz–ukrán háború, így volt mire hivatkozni. Évről évre növelték a hadi kiadásokat, Donald Trump elnök pedig nemrég aláírta a One Big Beautiful Billt, azaz az „egy nagy, gyönyörű törvényjavaslatot”, ami 150 milliárd dollárral növelte meg a hadiipari kiadásokat, így azok először lépték át az ezermilliárd dollárt. Vagyis a háborús készülődés töretlenül zajlik, és ha lesz III. világháború, annak fő színterének a csendes-óceáni térség ígérkezik. 

Kína az indiai csendes-óceáni térségben egy többlépcsős, több zónából álló védelmi buborékot hozott létre, amelyet a Pentagon hozzáférés- és területmegtagadás elleni (A2/AD – Anti-Access/Area-Denial) rendszernek nevezett el. Az A2/AD egy integrált rakétavédelmi hálózatot jelent, amellyel megváltoztatták a térség stratégiai környezetét és katonai egyensúlyát. Az amerikai elemzők szerint e rendszer célja, hogy akadályozza az ellenséges erők mozgását, arra kényszerítve őket, hogy a védendő területtől távolabb maradjanak, ezzel blokkolva az esetleges ellenséges műveleteket és az ellenség szabad mozgását. A kínaiak ennek érdekében kezdték el kiépíteni a mesterséges szigeteket, amelyeket katonai képességekkel (radarokkal, repterekkel stb.) láttak el. 

Ebben a helyzetben Washingtonnak két forgatókönyve van érvényben. Az egyik a nyílt háború, ami rendkívül kétséges kimenetelű, a másik, hogy az Egyesült Államoknak sikerül-e elég nagy katonai erőket mozgósítania Kína elrettentéséhez a Csendes-óceán térsége geopolitikai viszonyainak felborításától. Ha Kína megszerezné Tajvant, onnantól Peking uralná a kereskedelmet, a navigációt és a légi közlekedést Északkelet-Ázsiában, ami viszont meghiúsítaná az USA hadihajóinak szabad mozgását. 

Vagyis gyakorlatilag felborítaná a II. világháborúval kialakult amerikai status quót. Ennek ellensúlyozására Washington a térségben szorosabbra fonja a kliensállamaival a katonai szövetséget, és már Trump elnöki beiktatása előtt hozzákezdett egy ezerdarabos drónhadsereg kiépítéséhez, amelyet integrált rendszerrel és autonóm képességekkel látnak el.

Mindeközben egymást érik a térségben a tengeri-légi hadgyakorlatok is. Mindez igen komoly készülődésre utal, amit amerikai oldalon az a kínai műszaki-tudományos technológia lassít le, amely nagyjából öt-tíz évvel megelőzi az amerikait. Washingtonban igyekeznek a hátrányt rohamtempóban behozni, ami viszont sok pénzt és időt igényel.  

Borítókép: Amerikai tengerészek egy csendes-óceáni hadgyakorlaton az úgynevezett Gyilkos paradicsom ballont bocsátják vízre éleslövészeti célpontként. A túlparti rivális Kína (Fotó: Jamaal Liddell/U.S. Navy/ZUMA Press Wire) 

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.