Csendes-óceán: aranytégla-szerű utat fedeztek fel a mélyben

Egy ősi, a mélyben rejtőző víz alatti vulkáni hegyláncot kutató expedíció tudósainak az Óz, a csodák csodája című klasszikus mozifilm jutott az eszébe, amikor megpillantották a sötét mélységből felbukkanó rendkívül különleges képződményt. A Csendes-óceán aljzatán rejtőző és szabályos aranysárgás téglákból álló mesterséges alkotásnak, egy kikövezett útnak tűnő alakzatról azonban a kutatóknak sikerült kideríteniük, hogy mi is e döbbenetes képződmény valódi eredete.

Ez lenne az Atlantiszhoz vezető út? - kérdezték egymástól a felfedezők, megpillantva a furcsa képződményt Fotó: Ocean Exploration Trust/E/V Nautilus

A Papahānaumokuakea Tengeri Nemzeti Park területén 7000 külünféle tengeri faj él  Fotó: NOAA

 A térség szigetei csakúgy mint maga a Hawaii-szigetek, vulkanikus eredetűek.

Az óceáni fenékhegyek rejtélyes világa

A sík területrész első ránézésre olyannak tűnt mint egy kiszáradt és elsüllyedt tómeder, de a felfedezést követő részletes vizsgálatok hialoklasztitként azonosították, ami egy olyan vulkáni kőzet, amelyet a nagy energiájú kitörések raknak le a tengerfenéken. A  mesterségesnek látszó mélytengeri alakzat azért tűnik ennyire téglaszerűnek, mert az idő múlásával a régióban történt további kitörések alkalmával az ismételt hirtelen felhevülés, majd lehűlés következtében az anyakőzet megrepedezett. 

A Papahānaumokuakea Tengeri Nemzeti Park területén lévő sziget- és atoll-csoport térképe, ahol a különleges képződményt felfedezték  Fotó: NOAA

Ezt úgy kell elképzelni, hogy a vulkáni kőzetanyag egyenletes, sík és szilárd felülete az egymásutáni kitörések nyomán keletkező hő, majd lehűlés hatására felemelkedhet, illetve lesüllyedhet, ami repedéseket okoz a felszínén. 

Mindez hosszabb időszalagon többször is bekövetkezhetett. 

Mivel e fenékhegyek alaposabb feltérképezése az érintett régió legelső felmérése, a kutatók még további meglepetésekre számíthatnak. A fenékhegyek olyan vulkanikus képződmények, amelyek az óceáni aljzat úgynevezett forró pontjain, az elvékonyodott óceáni kéreg hasadékain át kiömlő magmából épülnek fel hosszú idő, gyakran több millió év alatt. E képződmények magányos oszlopokként emelkednek a felszín irányába és nem összetévesztendők a középóceáni hátságok kiterjedt vízalatti hegyláncaival.

Párnaláva-formáció Hawaii környékének mélytengeri régiójából   Fotó: National Undersearch Research Program (NURP) 

A középóceáni hátságok a rifthasadékok mentén folyamatosan feláramló forró kőzetolvadékból alakulnak ki. A mélytenger fagyos körülményei között a vulkáni tevékenység csendes folyamat; a kiömlő láva gyorsan kihűl a hideg +2 - +3 C fokos vízben és vánkosszerű tömbökben, úgynevezett párnaláva-formációkban boltozódik fel. E folyamatos víz alatti vulkanizmus hatására ezekből a formációkból állnak össze azok a kiterjedt hegyláncok, amelyek a középóceáni hátságokat alkotják. A leghosszabb ilyen egybefüggő tengeralatti hegylánc az atlanti középóceáni hátság, amelynek teljes hossza megközelítőleg 22 ezer kilométer. A rifthasadékokból kiáramló magma az óceáni kérget két ellentétes irányba nyomva idézi elő az óceáni aljzat tágulását.

A Hawaii-szigetek északnyugati csoportjához tartozó Papahānaumokuakea Tengeri Nemzeti Park területén felfedezett képződmény:

• látszatra mesterséges eredetű alakzatnak tűnik ami úgy néz ki,
• mintha aranysárga téglákból rakott út lenne,
• de a látszat ellenére természetes eredetű struktúra,
• amit a tengeralatti vulkanizmus alakított ki a Nootka-csúcs egyik nyúlványán.