Alex Berenson: A drogellenes harc kulcsa a társadalmi konszenzus

„Amerikában nem fogjuk emberek millióit bebörtönözni csak azért, mert elszívnak egy füves cigit. Erre egyszerűen nincs megfelelő börtönkapacitás, és nem is ez a cél! Az a fontos, hogy társadalmi szinten hogyan tudjuk visszaszorítani a droghasználatot. A lényeg, hogy társadalmi konszenzus alakuljon ki arról, hogy a droghasználatot nem ösztönözzük!” – fogalmazott Alex Berenson, a neves író és egykori oknyomozó újságíró, aki az MCC globális kábítószer-járvány témakörében megrendezett konferenciáján adott lapunknak interjút.

Alex Berenson író, a The New York Times egykori oknyomozó riportere az MCC budapesti konferenciáján a Magyar Nemzetnek ad interjút, 2025 november 19-én Fotó: MCC

Alex Berenson, a neves újságíró és író a Yale Egyetemen szerzett diplomát történelem és közgazdaságtan szakon, újságírói karrierjét 1994-ben kezdte, majd 1999 és 2010 között – mikor a The New York Times oknyomozó riportereként dolgozott – két alkalommal is iraki háborús tudósítóként szolgált. 2006 óta több mint egy tucat könyve jelent meg különböző fiktív témákban, de rendszeresen publikált a Covid-járványról, a Wall Street pénzügyi gépezetének kártékony hatásairól és a kábítószer-használat jelentette kihívásokról. Az X-en több mint félmillió követővel rendelkező, így a közvélemény alakításában is jelentős szerepet betöltő író november 19-én az MCC budapesti konferenciáján a drogpolitika, a közvélemény formálása és a média felelőssége mellett a kábítószer-legalizáció társadalmi következményeiről tartott előadást, majd lapunk kérdéseire is válaszolt.

Alex Berenson író, a The New York Times egykori oknyomozó riportere az MCC budapesti konferenciáján lapunknak ad interjút, 2025 november 19-én. Forrás: MCC

– Ön a Tell Your Children című könyvében alapvetően kritikusan fogalmaz a drogliberalizációról, de a véleménye ennél jóval árnyaltabb. Elmagyarázná, miben?

– Persze. Amerikában nem fogjuk emberek millióit bebörtönözni csak azért, mert elszívnak egy füves cigit vagy akár keményebb szereket is használnak. Erre egyszerűen nincs megfelelő börtönkapacitás, és nem is ez a cél, és szerintem ez a legtöbb országban így van. A kérdés tehát nem csak az, hogy mi lesz a végeredmény. Az a fontos, hogy társadalmi szinten hogyan tudjuk visszaszorítani a droghasználatot. És igen, a börtönbüntetésnek továbbra is része kell legyen a rendszernek. Lehetséges következmény kell legyen azok számára, akiket már többször is rajtakaptak vagy akik kisebb bűncselekményt is elkövettek, mondjuk droghasználat mellett. De mindez nem arról szól, hogy mindenkit lecsukjunk! Arról szól, hogy társadalmi konszenzus alakuljon ki arról, hogy a droghasználatot nem ösztönözzük!

Az Egyesült Államokban viszont – legalábbis a kannabisz esetében – ennek pont az ellenkezője történik: kifejezetten ösztönözzük a fogyasztást. Van egy legális iparág, amely ezt reklámozza is! 

Valahányszor New Yorkban végighajtok a 9-es úton, nem messze az otthonomtól, látom az óriásplakátot, ami egy kannabiszboltot hirdet. Ez így nincs rendben; nem ebbe az irányba kellene haladnunk.
 

– Magyarország drogpolitikája a zéró toleranciára épül. Ha valakit az utcán rajtakapnak egy füves cigivel, az bűncselekménynek számít. Az előbb kifejtettek alapján Ön szerint a magyar megoldás követendő példa?

Szerintem az Egyesült Államok kultúrája nagyon távol áll ettől. Úgy gondolom, kulturálisan, jogilag és politikailag is olyan messze vagyunk ettől, hogy ha el tudnánk jutni egyszer oda, hogy a zéró tolerancia legyen a cél, még ha tudjuk is, hogy mindig lesznek, akik élnek majd a drogokkal, nos, az nagyon jó lenne.

– Persze van az az érv, hogy mindez csak keveseket érint, és akik olyannyira kilógnak a normális keretek közül, azokat börtönbüntetéssel sújtjuk. Szerintem nem kéne mindenkit büntetni, hisz az egy jóval agresszívebb politika lenne, de jelenleg éppen az ellenkező irányba haladunk: aktívan ösztönözzük a droghasználatot!

Ha a „keményebb” szereket nézzük, például a metamfetamint vagy a fentanilt, azt látjuk, hogy Oregon állam rövid időre dekriminalizálta ezek használatát, bár a lépés komoly kudarcba fulladt, így végül vissza is vonták. Szóval: hozhat jó eredményt a a zéró tolerancia? Igen! De vajon itt tart most az Egyesült Államok? Egyáltalán nem!

– Sokan csak úgy emlékeznek önre, mint a nagy vakcinatagadó. Pár éve Joe Rogan podcast műsorában – ami több mint húszmillió megtekintést ért el – ki is fejtette a nézeteit. Szóval: mit gondol a vakcinákról, és miért kavart ekkora port mindez?

– Kezdetben egyértelműen elleneztem a kijárási tilalmat és az iskolák bezárását is. Úgy gondolom, hogy ez a nézetem – amit 2020-ban képviseltem – később beigazolódott, még ha akkoriban sokan is vitatták. 2021-ben, amikor megjelentek a vakcinák, azt gondoltam: ez remek! De minél többet tudtam meg az mRNS-technológiáról, annál inkább fokozódtak az mRNS-vakcinákkal, nem pedig önmagával a Covid-vakcinával kapcsolatos aggályaim. 
Ez egy teljesen új biotechnológia, amit rohamtempóban dobtak piacra. Amerika, ahogy Európa nagy része és a legtöbb fejlett ország is – beleértve talán Magyarországot is – mindenki esetében ajánlotta ezen vakcinák használatát, még a Covid szempontjából nagyon alacsony kockázatú besorolású eső emberek, például a gyerekek esetében is. Ez szerintem óriási hiba volt! Ez persze nem jelenti azt, hogy a vakcináknak ne lett volna helyük azok esetében, akik nagyon magas kockázatnak voltak kitéve. Ez egy nagyon összetett kérdés, de véleményem szerint az oltás kötelezővé tétele az alacsony kockázatú besorolású emberek esetében hibás döntés volt.

– Ön pont a pandémia idején kezdte kritikusabban szemlélni a nagy médiumokat és közösségi platformokat, különösen miután a Twitter felfüggesztette a fiókját a Covid-vakcinákkal kapcsolatos posztjai miatt, ami miatt ön pert is indított. Véleménye szerint a nagy közösségi platformok tesznek-e eleget a szólásszabadság védelméért, illetve mit tehet a kormány vagy mi, az állampolgárok?

– Az én fiókomat azért tiltották le, mert a Fehér Ház és a Pfizer illetékesei nyomást gyakoroltak ebbe az irányba, ami szerintem teljesen helytelen, és a szólásszabadság alapvető megsértésének minősül – különösen Amerikában, ahol az első alkotmánykiegészítés komoly védőhálót biztosít. 

Végül bepereltem a Twittert, és idővel a Twitternek vissza kellett lépnie: megegyeztek velem, és visszaállították a fiókomat is.

Mindez Elon Musk előtt történt. Azóta Musk átvette az irányítást, átnevezte a Twittert X-re, és lazított a szabályokon is. Őszintén szólva az X-en most is sok olyasmi hangzik el, ami nekem nem feltétlenül tetszik, de inkább több beszéd legyen, mint kevesebb! Szerintem ha az embereknek tiltjuk a szabad beszédet, azzal csak még szélsőségesek irányba tereljük őket. Szóval én a transzparencia híve vagyok, még akkor is, ha sokan szörnyű dolgokat mondanak néha rólam az X-en, mert azt én kezelem. Szerintem ez a helyes út, amin haladnunk kell!

 

– Ön gyakran kommentálta a Jeffrey Epstein-botrányt, ezt a máig is rejtélyes ügyet. A kongresszus azonban a napokban megszavazta az Epstein-iratok közzétételét, amelyek most Trump elnök asztalára kerülnek, aki a jelek szerint változtatott eddigi álláspontján. Vajon minek tudható be ez a fordulat?

– Szerintem Trump elnökre komoly nyomás nehezedett, hogy ezt meglépje. A republikánus oldalon, főleg a MAGA-táborban sokan nehezteltek amiatt, hogy Trump nem tett többet az iratok nyilvánosságra hozataláért. Ez az első olyan ügy, amiben Trump szerintem szembement a saját bázisával. A vakcinák – pontosabban az mRNS-vakcinák – talán a második, hisz maga az elnök sem tudta eldönteni, hogy támogatja-e az Operation Warp Speed programot (ez a 2020-ban, Trump elnök idején indult kormányzati program a Covid-vakcinák fejlesztését és gyártását gyorsította fel) vagy épp ellenzi. De első helyen egyértelműen az Epstein-ügy áll. Örülök, hogy Trump végül irányt váltott, és beadta a derekát, de szerintem mindenki joggal kétkedik abban, vajon Trump elnök következetes lesz-e, tekintve, hogy ilyen sokáig halasztotta a döntést.

Remélem, hogy helyesen jár majd el, mert amerikaiként jogunk van tudni – vagy legalábbis tudnunk kellene –, hogy hova vezetnek az Epstein-botrány szálai, és hogy kik érintettek az elitből akár republikánus, akár demokrata oldalon.

– Ön 1999-ben igazolt a New York Timeshoz, és rengeteg érdekes ügyről tudósított: 2003-ban például Irak megszállásáról, 2008-ban pedig a Bernard Madoff-féle ötvenmilliárd dolláros piramisjátékról. Mi a legemlékezetesebb pillanata újságíróként? 

– Amikor lesokkoltak egy taserrel! 2004 nagyon erős év volt számomra újságíróként. Írtam néhány kellemetlen cikket a Taserről a New York Times számára. A Taser az a cég, amelyik az azonos nevű elektromos sokkolókat gyártja. Ők azt állították, hogy ezek soha nem öltek meg senkit, ami egyszerűen nem igaz! Nem tetszettek nekik az általam írt cikkek, és később, amikor összefutottam a cég vezetőivel egy konferencián, megkérdezték: „Miért nem próbálod ki a termékünket személyesen?” Én meg rábólintottam. Egy bemutatón a két elektródát normál esetben egymáshoz közel, úgy két centire rakják. Nos, az én esetemben az egyiket az egyik lábamra, a másikat pedig a másikra erősítették – vagyis az áram végighaladt az egész testemen. Nos, ez egy olyan élmény volt, amit soha az életben nem fogok elfelejteni!

Nem ájultam el, de majdnem összeestem, mert duplán sokkoltak. Egy sokk öt másodperc, engem viszont már vagy tíz másodperce sokkoltak, mikor a bemutatón az egyik néző jelezte, hogy ha folytatják, ő bizony odamegy, és behúz egyet ezeknek a fickóknak. De hát önként vállaltam…

Borítókép: Alex Berenson író, a The New York Times egykori oknyomozó riportere az MCC budapesti konferenciáján nyilatkozott a Magyar Nemzetnek, 2025 november 19-én (Forrás: MCC)