Alex Berenson, a neves újságíró és író a Yale Egyetemen szerzett diplomát történelem és közgazdaságtan szakon, újságírói karrierjét 1994-ben kezdte, majd 1999 és 2010 között – mikor a The New York Times oknyomozó riportereként dolgozott - két alkalommal is iraki háborús tudósítóként szolgált. 2006 óta több mint egy tucat könyve jelent meg különböző fiktív témákban, de rendszeresen publikált a COVID járványról, a Wall streeti pénzügyi gépezet kártékony hatásairól és a kábítószer használat jelentette kihívásokról. Az X-en több mint fél millió követővel rendelkező, így a közvélemény alakításában is jelentős szerepet betöltő író november 19-én az MCC budapesti konferenciáján a drogpolitika, a közvélemény formálása és a média felelőssége mellett a kábítószer-legalizáció társadalmi következményeiről tartott előadást, majd lapunk kérdéseire is válaszolt.
- Ön a Tell Your Children című könyvében alapvetően kritikusan fogalmaz a drogliberalizációról, de a véleménye ennél jóval árnyaltabb. Elmagyarázná, miben?
Persze. Amerikában nem fogjuk emberek millióit bebörtönözni csak azért, mert elszívnak egy füves cigit, vagy akár keményebb szereket is használnak. Erre egyszerűen nincs megfelelő börtönkapacitás, és nem is ez a cél, és szerintem ez a legtöbb országban így van.
A kérdés tehát nem csak az, hogy mi lesz a végeredmény. Az a fontos, hogy társadalmi szinten hogyan tudjuk visszaszorítani a droghasználatot. És igen, a börtönbüntetésnek továbbra is része kell legyen a rendszernek. Lehetséges következmény kell legyen azok számára, akiket már többször is rajtakaptak, vagy akik kisebb bűncselekményt is elkövettek, mondjuk droghasználat mellett. De mindez nem arról szól, hogy mindenkit lecsukjunk! Arról szól, hogy társadalmi konszenzus alakuljon ki arról, hogy a droghasználatot nem ösztönözzük!
Az Egyesült Államokban viszont – legalábbis a kannabisz esetében – ennek pont az ellenkezője történik: kifejezetten ösztönözzük a fogyasztást. Van egy legális iparág, amely ezt reklámozza is!
Valahányszor New Yorkban végighajtok a 9-es úton, nem messze az otthonomtól, látom az óriásplakátot, ami egy kannabisz boltot hirdet. Ez így nincs rendben; nem ebbe az irányba kellene haladnunk.
- Magyarország drogpolitikája a zéró toleranciára épül. Ha valakit az utcán rajtakapnak egy füves cigivel, az bűncselekménynek számít. Az előbb kifejtettek alapján Ön szerint a magyar megoldás követendő példa?
Szerintem az Egyesült Államok kultúrája nagyon távol áll ettől. Úgy gondolom, kulturálisan, jogilag és politikailag is olyan messze vagyunk ettől, hogy ha el tudnánk jutni egyszer oda, hogy a „zéró tolerancia” legyen a cél, még ha tudjuk is, hogy mindig lesznek, akik élnek majd a drogokkal, nos, az nagyon jó lenne.
Persze van az az érv, hogy mindez csak keveseket érint, és akik olyannyira kilógnak a normális keretek közül, azokat börtönbüntetéssel sújtjuk. Szerintem nem kéne mindenkit büntetni, hisz az egy jóval agresszívebb politika lenne, de jelenleg éppen az ellenkező irányba haladunk: aktívan ösztönözzük a droghasználatot!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!