Árpád népe bevonul Atilla király városába

Szepesi Attila
2002. 10. 13. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Mesternek mondott P., a néhai jó emlékű, dicsőséges Bélának, Magyarország királyának jegyzője” – így mutatkozik be az olvasónak a XIII. század első feléből való – A magyarok cselekedeteiből című – „regényes gesta” szerzője, akit Anonymusnak is szoktak mondani. Az írás az első fennmaradt magyarföldi történeti mű. P. mester, aki politikus és főpap volt, latinul írta meg honfoglaló őseink regényes, históriai hitelét tekintve igencsak vitatható könyvét. A szerző a szájhagyomány által megőrzött mondákat is feldolgozott.
A honfoglalás folyamatát, Árpád fejedelem és alvezérei küzdelmeit ecsetelve P. mester elmondja, hogy a fejedelem és népe bevonult Csepel szigetére, amelyet „igen okos kun lovászáról”, neveztek el, s ott elhatározta: „ez lesz a vezéri sziget, s a nemesek mindegyike ott udvart meg majort kap”. Ezután tér rá Anonymus a mai Budapest területe meghódításának históriájára. „Néhány nappal később Árpád vezér meg összes főemberei közös elhatározással kivonultak a szigetről, és tábort ütöttek Soroksáron túl a Rákos vizéig. Midőn látták, hogy mindenfelől bátorságban vannak, és senki sem bír nekik ellenállni, átkeltek a Dunán. A révet, ahol az átkelést végrehajtották, Magyar-révnek nevezték el… Mikor odaát voltak, tábort ütöttek a Duna mellett a felhévízekig. Ennek hallatára a Pannónia földjén lakó összes rómaiak futással biztosították életüket.”
Másnap a sereg továbbindul észak felé, vagyis „Árpád vezér meg minden főembere, valamennyi vitézével együtt, bevonult Atilla király városába. Ott látták a királyi palotákat – egyeseket földig romban, másokat nem –, és fölötte csodálták mindazt a kőépületet. Kimondhatatlanul felvidultak, mivel érdemesek lettek arra, hogy elfoglalják – méghozzá háború nélkül – Atilla király városát, kinek az ivadékaiból származott Árpád vezér.” Ezután a nagy ívű látomás egy jellegzetesen lovagkori, tehát a szerző korából való lakomát mutat be, azt mintegy visszavetítve a régi időkbe: „Ott lakomáztak mindennap nagy vígan Attila király palotájában, egymás mellett ülve. Mind ott voltak szépen összezengve a kobzok meg a sípok a regösök valamennyi énekével együtt. Az ételt-italt a vezérnek meg a nemeseknek arany-, a közrendűeknek meg a parasztoknak ezüstedényben hordták föl… Közben majdnem minden nap Magyarország vitézei a vezér színe előtt vértezett harci ménjükön ülve pajzzsal meg lándzsával nagy tornát vívtak, másfelől az ifjak pogány szokás szerint íjas-nyilas játékot játszottak.”
Árpád, akinek – mint a krónikás írja – „jókedve támadt”, vitézeinek arany- és ezüsttárgyakat, továbbá „egyéb jószágokat”, nyilván birtokokat adományozotott. Így jutott „Kendnek, Korcán apjának az Atilla király városától a százhalomig és Diódig, fiának meg egy vár” a birtokába. „Korcán aztán ezt a várat a maga nevéről neveztette, s ez a név a mai napig sem merült feledésbe.” Kurszán várának a népi monda – tegyük hozzá – az óbudai nagy amfiteátrumot nevezte.
A fejedelem és serege a hosszú lakoma után „felkerekedett Ecilburgból” – vagyis a mai Óbudáról, hogy meghódítsa Pannónia földjét egészen a Dráva folyóig. Anonymus leírja Veszprém városának és Vasvárnak elképzelt bevételét. Még azt is megtudhatjuk az olykor gyermeteg etimológiai játékokba bonyolódó derék szerzőtől, hogy „mikor a magyarok és rómaiak a határon voltak, a rómaiak lappangva átúszták azt a folyót, amely Pannónia és a németek határán van. Erről a folyót a magyarok Lapincsnak hívták, mert a rómaiak a tőlük való félelmükben lappangva úszták át…”

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.