A kistérségi megbízotti hálózattal kapcsolatban Nagy Sándor területfejlesztési államtitkár többször hangoztatta: a megbízottakat önkényesen és politikai alapon jelölte ki az előző kabinet, ráadásul nem is volt számon kérhető, behatárolható feladatkörük, és nem volt igazi ellenőrzés sem. Mikes Éva, az előző kabinet kancelláriai államtitkára rámutatott: a megbízotti hálózat most is ugyanazon kormányrendelet szerint működik, az új kabinet nem változtatott rajta, tehát a kritika ugyanúgy az újakra is vonatkozhatna. Ezeknek a felvetéseknek azonban nincs valóságalapjuk. Elmondta, az előző kabinet szakmai döntéseinek elismeréseként értékeli azt is, hogy hiába fogalmazódtak meg olyan elképzelések, ígéretek, hogy a megbízottak munkáltatói a területfejlesztési társulások vagy az önkormányzatok legyenek, a kormányváltás után, amikor lehetőség volt rá, nem tudtak jobb rendszert bevezetni. Sőt mi több, az új vezetés a regionális szemléletet is megtartotta, annyi különbséggel, hogy most minden régióban van egy régiómegbízott is, akinek szerepe Mikes Éva szerint meglehetősen homályos, és annak sincs nyoma, hogy pályáztatták-e őket, és miként. Úgy látja, tulajdonképpen annyi a különbség a két ciklus kinevezési eljárása között, hogy az előző kabinet a demokratikusan megválasztott régióelnököket kérte fel, hogy tegyenek ajánlást a kistérségi megbízottak személyére. A régióelnök legitimitása nehezen kérdőjelezhető meg, hiszen két demokratikus választás során nyerték el posztjaikat: megyei közgyűlési elnökök, akiket a regionális területfejlesztési tanács választott meg régióelnöknek. Az új pályáztatási gyakorlat ezzel szemben a teljes zűrzavar képét mutatja.
– Föltettem a kérdést a televízióban Nagy Sándornak, hogy hányan maradhattak a helyükön a régi megbízottak közül. Azt válaszolta: „hát néhány azért megmaradt.” Nem állítom és nem is állíthatom, hogy mindegyikük kiváló volt a maga nemében: egy ekkora sokaságnál törvényszerűen van hibaszázalék. De hogy kevés kivétellel mind alkalmatlan lett vona, az egyszerűen nem igaz – szögezte le Mikes Éva, hozzátéve: amikor megkapták a megbízásukat, az eleve töredék évre szólt, és havonta kérték a munkájukról alkotott véleményeket a társulásoktól. Ezeket a Közigazgatási Hivatal összesítette, de úgy, hogy az eredeti dokumentumokat is mellékelte. Nem mindegyik társulás adott véleményt, de a közreműködést nem lehetett kikényszeríteni: ez egy lehetőség volt. Az év végén már „kipotytyant” körülbelül egy tucat olyan megbízott, akiknek munkájáról elmarasztaló vélemények jöttek, és voltak, akik önként távoztak, mondván, hogy ez a feladat nem nekik való – mutatott rá. Mint mondta, a csapat 2001-re rázódott össze, akkortól már nem havonta, hanem háromhavonta kérték a társulások elemzéseit.
– Ha lecseréltek volna közülük néhányat, talán azt még el lehetett volna fogadni. De tény, hogy elsöprő többségük belehelyezkedett a munkába, a társulások és az önkormányzatok számítottak, építettek rájuk. Személyükben nemcsak szakértelem, hanem egy használható munkaerő jelent meg például az önfenntartással küszködő kistelepülésen – hangsúlyozta. Szerinte fontos szempont, hogy a kormányrendeletben benne foglaltatik az is: a megbízottak ugyan a Miniszterelnöki Hivatallal állnak jogviszonyban, de a munkájuk tartalmát, kereteit a társulások szabják meg. Ez azt jelenti, hogy a napi munkájuk során kötelesek a társulások kéréseit, elvárásait teljesíteni. Ez persze nem napiparancs-rendszer volt, de a társulások véleményezési joga ösztönözte a megbízottakat a jó együttműködésre. Mikes Éva úgy véli: sem a társulások, sem az önkormányzatok nem alkalmasak arra, hogy jogi értelemben a megbízottak munkáltatói legyenek, hiszen a kistérségeket sok település alkotja, határaik pedig nem esnek egybe a társulások határaival. A kistérségi megbízottak feladata éppen az, hogy a kormányzati területfejlesztő szemlélettel összhangban a kistérségben gondolkodva dolgozzanak. Az, hogy az önkormányzatok és a társulások saját menedzsereket is alkalmaznak, nagyon helyes, de nem helyettesíti a megbízottak munkáját. A menedzserek az adott munkáltató saját céljai és érdekei alapján működnek. A kistérségi megbízotti hálózat egy más szemlélettel, mellérendelt viszonyban áll velük.
– A kistérség, mint olyan, jogilag, közigazgatásilag egyelőre megfoghatatlan. Ezért volt alapvetően fontos, hogy egy olyan hálózat szülessék meg, amely helyben kistérségi szemléletű. Amelynek tagjai nincsenek alá-, fölérendeltségi viszonyban sem az önkormányzatokkal, sem a társulásokkal, de elvárható és elvárt tőlük, hogy kistérségi szemléletben gondolkodva, egyfajta közvetítők legyenek az információáramlásban oda és vissza is. Azért látták el és látják el a megbízottak megbízásban ezt a feladatot, mert tudtuk, hogy ez kísérleti stádiumban lévő építkezés, ezért a leggyengébb jogviszonnyal kezdtük el. Úgy gondoltuk, egy-két év átfutás után kiderül, hogyan intézményesülhet, bővülhet a hálózat, és akkor majd megtaláljuk egy erősebb jogviszony formáját. Ennek estek most áldozatul a kistérségi megbízottak, és az éles hangú kritizálás ellenére egyelőre azt sem látni, hogy a jelenlegi vezetésnek a leváltásokon kívül milyen szakmai tervei vannak a hálózat jövőjére nézve, egyáltalán, hogy vannak-e ilyenek – összegezte véleményét Mikes Éva. Hozzátette azt is: az európai integráció folyamatában nem önmagának a megbízotti hálózatnak van alapvető jelentősége, hanem annak, hogy a kistérségek életképesek legyenek, de jelenleg nem azok. Hogy ez megváltozzék, abban komoly szerepe lehet a megbízottaknak.
A gondok mélységét jól jelzi, hogy a statisztikai hivatal pillanatnyilag nincs felkészülve arra sem, hogy adatokat szolgáltasson a kistérségekről, csak települési, megyei és országos bontás létezik. Ez Mikes szerint azért baj, mert a vonatkozó adatok nélkül nem lehet megismerni, átlátni egy adott kistérség valós helyzetét, így elég nehéz építkezni. Mint elmondta, a statisztikai hivatal egyik illetékese a kormányváltás előtt azt közölte: a kistérségi adatszolgáltatás csak elhatározás kérdése, persze megfelelő átfutási idővel megvalósítható. A Fidesz javaslatára már megszületett egy olyan határozat, hogy ne megyei, hanem a jóval differenciáltabb kistérségi bontásban határozzák meg az adott területek fejlettségi szintjét, helyzetét. De amíg nem valósul meg a kistérségi statisztikai adatszolgáltatás, az elképzelés mögött nincs „muníció”. Ebben a kérdésben záros határidőn belül lépni kellene – hangsúlyozta.
Mikes Éva kitért arra is: az előző ciklus alatt a megbízottakra vonatkozó statisztikák elérhetők voltak a sajtó számára, de különös módon ez most nem így van. Az adatok szerint a régi megbízotti állomány 30 százalékának van egyetemi végzettsége, 25 százaléknak főiskolai végzettsége, és egy másik harminc százaléknak több felsőfokú végzettsége, a fennmaradó 15 százalékból körülbelül 12 százalék rendelkezik szakképesítéssel, 3 százalék csak középfokú végzettségű. Tíz százalékuknak volt doktori fokozata, és több mint 60 százalékuk legalább egy idegen nyelvet beszél, használ. Mint fogalmazott, lelkesen várja az újak statisztikáit, de nem hiszi, hogy képzettségi arányokban ennél sokkal jobb hálózatot lehett volna felépíteni.
– Hadd hivatkozzam a saját megyémre: Baranyában a „legjobbak közül valók” dolgoztak, például a regionális kutatások központjával együtt végeztünk el egy kistérségi kísérletet Harkány–Siklós térségében. A teljesítményükre, a társulások véleményére való tekintet nélkül kirúgták őket. Az elbocsátások sok kárt okozhatnak, mivel ez egy olyan ügy, amelyet szervesen kellett volna továbbvinni. Ha a megbízott jól végzi a dolgát, kiváló munkakapcsolatba került az önkormányzatoktól a vállalkozókon át a térség minden szereplőjével, ha elfogadták és közmegelégedésre végezte a munkáját, akkor nemcsak méltánytalan, de értelmetlen is lecserélni. Elfogadható lett volna, ha a szokásosnál keményebb szűrőket vet be az új kormány a megrostálásuknál, de az, hogy talán néhány tudott megmaradni a százötvenből, azt mutatja, hogy itt nem pályáztatás volt – szögezte le a volt államtitkár. Szerinte az az érv, hogy a megbízottak harmada azért nem pályázott újra, mert belátta saját alkalmatlanságát, nem igaz. A vidéki kis településeken, falvakban az új MSZP-s kinevezettek előre tudták, hogy megkapják az állást, és az előző minisztériumba számos jelzés érkezett a pályázatot megelőző „üzengetésekről” is. Sokan úgy döntöttek, hogy egy felesleges, megalázó procedúrába nem mennek bele. Hozzátette: sokatmondó, hogy ez megtörténhetett. Mint fogalmazott, kísérteties számára, amikor az új vezetés szájából hallja ugyanazokat a szakmai érveket, amelyet annak idején ő is elmondott, de keményen támadták érte. Felmerül a kérdés: vajon hirtelen megvilágosodtak, vagy akkor is ez volt a véleményük, de politikai okokból mást mondtak? Úgy véli, ez azért igen aggasztó, mert a területfejlesztés ügye nem játék.
– Egyébként pedig azt látom, hogy a jól hangzó frázisok ismételgetésén túl pillanatnyilag sajnos nemigen történik más: nincs világos szakmai elképzelés arról, hogy ezt miként lehet megtenni – vélekedett Mikes Éva.
Brüsszel
Brüsszel szankciókat akar kivetni Izraelre
