Több ponton is kijátszhatók az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvénytervezet rendelkezései: a kiskapukkal persze nem csak azok járhatnak jól, akik valóban élnek az új átalányadó lehetőségével.
Az első ügyeskedési lehetőség a házipénztárakra vonatkozó szabályozásból adódik. A legutolsó, a parlament előtt lévő változat szerint a húszszázalékos, „osztalék utáni adót kiváltó adót” csak a likvid – vagyis pénzbeli – eszközök után kell majd három év alatt, egyenlő részletekben megfizetni, a tárgyi eszközök után nem. Ha a vállalkozás ennek alapján a házipénztár terhére beruházásba kezd – autót, számítógépet, irodabútort, egyéb eszközt vásárol –, könnyedén megszabadulhat a húszszázalékos adó megfizetésének kötelezettségétől.
Visszaélésekre ad lehetőséget az a rendelkezés is, amely szerint – az adminisztrációs terhek csökkentésének jegyében – az evát választó vállalkozások nagyobb részének csak a bevételi számlákat kell könyvelnie. Emiatt könnyen meginoghat a pénzügyi tárca vezetőjének egyik, többször hangoztatott érve, amely szerint az eva bevezetésével vissza lehet szorítani az „össznépi számlagyártást” Magyarországon. Az evát alkalmazóknak, mivel csak a bevételi számlákat kell nyilvántartaniuk, egyéb dolguk sincs, mint hogy a beszerzéseiket más, számukra valamiért kedves cég vagy vállalkozó nevére tegyék meg. Ezután jöhet a „szokásos” menetrend: a számlát megszerző vállalkozás – amely jelen esetben az evaalany – a számla értékének meghatározott részéért eladja azt a „partnerének”, akinek így adóalapja tovább mérséklődik. A számlát beszerző, evakörbe tartozó cégnek is megéri a fáradozás, hiszen gyakorlatilag nulla munkáért extra bevételhez juthat, oly módon, hogy közben ugyanúgy csak a fix adót kell megfizetnie.
Orbán Viktor mutatott egy képet, amitől falnak ment Magyar Péter sajtója
