Régóta közkedvelt célpont a Cserhát-hegység egyik utolsó nyúlványa, a Naszály-hegy. Rockenbauer Pál – a Másfél millió lépés Magyarországon című műsor ötletgazdája – egyik kedvenc helyének tartotta a természeti értékekben igen gazdag, sok, hazánkban ritka fajnak élőhelyet biztosító vidéket. Mészkőhegység lévén két nagyobb – a Víznyelő és a Násznép –, valamint több kisebb barlangrendszer is található a mélyében, amelyekben – sajátos módon csapatostul – élnek, illetve telelnek a patkós orrú denevérek. A Dunakanyar kapujánál, a Börzsöny-hegység előfutáraként az ég felé törő Naszály olyannyira sziklás és meredek, hogy a csúcson álló kilátó megközelítése még a gyakorlottabb túrázoknak is nagy fáradságába kerül.
A hegy északi részén azonban – amely korábban valóságos sziklamászó paradicsom volt –1963 óta kőbánya és ezzel együtt cementgyár működik. A bánya alapító levelét Kádár János látta el kézjegyével, s a környezetvédelmi szűrőberendezések hiányában üzemelő gyár a rendszerváltozásig olyan hatásfokkal dolgozott, hogy Vác kiérdemelte az úgynevezett piszkos tizenkettő páholyának tagságát, azaz egyike volt a tizenkét legszennyezettebb magyarországi településnek. Kilenc éve az egész komplexumot privatizálták, német tulajdonba került. Azóta fejlettebb technológiával, a törvényeknek megfelelve folyik a kitermelés, az abból eredő légszennyezés gyakorlatilag megszűnt a városban. Ennek ellenére a Dunakanyar felől, sőt, szép időben még a főváros hídjairól is jól látszik a bányatevékenység következménye. A Börzsöny és a Cserhát zöldjéből élesen kiugranak a hatalmas, sárgáspiros tájsebek.
– A gigantikus kőbánya már régóta komoly természetvédelmi problémát okoz. Elfogadhatatlan, hogy a Duna–Ipoly Nemzeti Park szomszédságában, egy természeti szempontból ennyire értékes területen tovább folytassák a hegyvidék elpusztítását – mondta lapunknak Illés Zoltán, a Fidesz környezetvédelmi politikusa, egyben a parlament környezetvédelmi bizottságának alelnöke. Illés főként azt kifogásolja, hogy – tudomása szerint – nem készült átfogó rekultivációs terv a bánya megszüntetése utáni időre. – Meg kell akadályozni, hogy miközben országszerte extraprofitot termel a cementipar, Vácott a bányászat felhagyása után majd állami pénzre ácsingózzanak – mutatott rá, kiegészítve azzal: kezdeményezni fogja, hogy a környezetvédelmi bizottság vizsgálja meg a kőbányák által országszerte hátrahagyott tájsebek ügyét.
Kevésbé drámainak tartja a helyzetet Bíró György, a váci önkormányzat környezetvédelmi vezetője. – A látvány borzalmas, de a Naszály egész tömbjéhez viszonyítva nem veszélyes az akna mérete – állította kérdésünkre, hozzátéve: 1993-ban az önkormányzat a hegyvidék korábban természetvédelmi szempontból megyei védettség alá eső részét önkormányzati védettségbe helyezte. Emellett több, bányateleknek jegyzett, még érintetlen területet elcserélt a cementgyárral, majd azokat szintén védett övezetté nyilvánította. – A jelenlegi bányatelken és a művelés alatt álló területen nincsenek fokozottan védett növények, vagy állatok és számottevő barlangot sem találtak. Ezt a természetvédelmi hivatal barlangtani csoportja szakhatóságként ellenőrzi, az eddigi eredmények szerint eddig csak olyan zárt üregeket érintett a bányatevékenység, amelyeknek nem volt felszíni nyílásuk – állította. A bányatörvény értelmében, valamint az önkormányzat nyomására az utóbbi két-három évben nagyobb hangsúlyt kell fektetnie a Duna–Dráva Cement Rt.-nek (DDCR) a rekultivációra és a tájképvédelemre – nyilatkozta a szakember. – A hegygerinc vonalát is meghatározták, az alá nem mehetnek, a hegy mélyéből pedig egyelőre nem termelhetnek ki követ. Ez utóbbinak köszönhetően még körülbelül száz évre elegendő kőzetanyagot tartalmaz a jelenleg művelés alatt álló terület. A művelésből kivont részeken, a hegy északi és nyugati oldalán viszont már megkezdődött a rekultiváció: termőföld leszórása és nyírfák ültetése, ezt az önkormányzat folyamatosan ellenőrzi – tette hozzá Bíró György.
– A Naszály másik, Budapesthez közelebbi rögén, a 652 méter magas Naszály-csúcs környezetében igen értékes élővilág található, itt elsősorban kisemlőstani és növénytani kutatások folynak, többek között azért, hogy a védettségi fokozatot önkormányzatiról legalább országosra módosítsák, illetve hogy később a Duna–Ipoly Nemzeti Park része legyen a terület – mondta Horváth Balázs, a váci Göncöl Szövetség titkára. A civil szervezet a gödöllői Tölgy Természetvédelmi Egyesülettel évek óta vizsgálja a pelepopulációt, állományfelmérést végeznek, megjelölik az állatokat. A Naszályon egyébként mindhárom Magyarországon honos pelefaj – a mogyorós, az erdei és a nagy – megtalálható.
– Hatodik éve rendezzük meg a Naszály ragadozó szinkront, amelyen a hegyet vonulásukkor érintő, illetve az itt élő ragadozó madarak mozgását követjük nyomon. Az önkéntesek térképpel és órával felszerelve a hegy különböző pontjain elhelyezkedve figyelik a madarakat és berajzolják repülésüket – tette hozzá Horváth Balázs. A Naszály a madarak vonulási útjába esik. A Dunát és a Nógrádi-medencét is követik, így sok faj átrepül a területen, mint például a vöröskánya, a parlagi sas, a réti héja, a vándorsólyom és a kígyászölyv. Rajtuk kívül a Naszályon költő fajokat is figyelik, köztük a hollókat, ölyveket és kisebb sólymokat. Terveznek még hüllő- és kétéltűfelmérést, valamint a bokorlakó énekes madarak vonulására és költésére is kíváncsiak. A hosszabb távú kísérletek célja az, hogy olyan kiskertgazdálkodást folytassanak az emberek, ami az itt élő állatoknak sem árt.
Illés Zoltán leszögezte: a maga részéről minden felmerülő esetben a természeti védettség fokozását, a nemzeti parkok területének növelését támogatja. – Mostani budapesti látogatásán Margot Wallström, az Európai Bizottság környezetvédelemért felelős tagja felvázolta: az unió új környezetvédelmi programjának fő prioritása a természetvédelem erősítése, azon belül is a védett területek bővítése – érvelt Illés, hozzátéve: ezzel összhangban indokolt egy olyan vizsgálatot indítani, amelynek középpontjában a naszályi természetvédelmi területek esetleges nemzeti parkká nyilvánítása állna. Vas János, a Duna–Ipoly Nemzeti Park igazgatója ugyanakkor kérdésünkre felhívta a figyelmet: nincs sok esély rá, hogy az utóbbi terv a közeljövőben megvalósuljon, mert – mint mondta – egy nemzeti parkot létrehozni egyszerűbb, mint kibővíteni.
Horváth Balázs szerint a Naszályt érintő legkomolyabb probléma – a törvényi szabályozással megkötött és önkormányzati felügyelettel dolgozó bányával szemben – a zártkerti övezetbe kiköltözők egyre nagyobb száma, akik engedély nélkül, vagy nem az engedély szerint építkeznek a hegyoldalban. A hegy lábánál rengeteg kutat fúrtak az utóbbi években, s emiatt kezd felborulni a hegy vízegyensúlya, továbbá az illegális szemétlerakás is szennyezi a környezetet.
Mindkét környezetvédő egyetértett abban, hogy a hegyről startoló – engedély nélküli – siklóernyősök is komoly károkat okoznak: induláskor és érkezéskor is kitapossák az ott lévő, értékes sziklagyepeket. Ellenük hatóságilag lépnek föl, évente többször is megbírságolják őket, de ennek ellenére visszajárnak. A hegyet egyre inkább birtokukba vevő krosszmotorosok és a kijelölt utakról letérő hegyi kerékpározók is ártanak az élővilágnak.
A Naszály-hegy lábánál, a Kosd faluhoz közeli Cselőtepusztán kul-
csosházat és környezetvédelmi találkozóhelyet üzemeltető Szabadfelfogású Természetvédők Köre egyik aktivistája, Veres Csaba azt gondolja: a Naszály védettségének fokozása és a kőbányászat lépcsőzetes megszüntetése éppen akkor érhető el, ha minél többen megismerkednek a fővároshoz közeli, így más dunakanyari célpontokhoz hasonlóan vonzó hegyvidékkel. A bakancsos, kerékpáros és lovas turizmus, a természetismereti táboroztatás sok olyan új hívet csalogathat a Naszályra, akik aztán maguk is támogatói lesznek a helyi természetvédelmi célok megvalósításának.
Brüsszel
Brüsszel szankciókat akar kivetni Izraelre
