Kostunica vagy Labusz?

Szerbiában holnap tartják meg az elnökválasztások második fordulóját, amelyen már csak az első fordulóban legeredményesebb két jelölt – Vojiszlav Kostunica szövetségi államfő és Miroljub Labusz jugoszláv kormányfőhelyettes – méri össze erejét a köztársaság elnöki posztjáért.

Újvidék. Az alkotmány szerint ötvenszázalékosnál magasabb részvételi arány kell a választások érvényességéhez a második fordulóban is. Az első menetben a 6,5 millió választópolgárnak nem sokkal több, mint a fele – pontosan 55 százalék – járult az urnákhoz. Az első forduló az élen igen szoros eredményeket hozott. A legsikeresebb Kostunica volt a szavazatok 30,89 százalékával, őt követi Labusz 27,36 százalékkal, a lemaradás tehát alig több három százaléknál. (Tőle pedig mindössze négy százalékkal maradt le Seselj.)
Meglepetés lenne, ha érvénye-sek lennének a vasárnapi szerbiai elnökválasztások, s meglepetés lenne, ha azokon Miroljub Labusz független jelölt győzne. Ebből pedig az következik, hogy az érvényes választások nagy esélyese Vojiszlav Kostunica jugoszláv államfő, a Szerbiai Demokrata Párt jelöltje. Errefelé azonban nem ritkák a meglepetések.
Ha a legvalószínűbbnek tartott változat szerint alakul az eredmény, s a polgárok sokatmondó érdektelensége, vagy éppen a radikálisok eredményes bojkottfelhívása, illetve e kettő együtt érvénytelenné teszi a választásokat, akkor az egész procedúrát – a jelölésektől kezdve – meg kell ismételni. Új nevek is megjelenhetnek, de le is szűkülhet a lista. Az elnökválasztások első menetének eredményei ugyanis politikai erőviszonyok gyors változásait mutatták, hiszen a szocialisták teljesen marginalizálódtak, s a milosevicsi táborhoz tartozó pártok közül csak radikálisoknak sikerült a visszatérés. Minden jel szerint a megosztott szerbiai kormánykolaíció (DOS) pártjaiból bontakozik majd ki az új, kétpólusú politikai színtér. E folyamat már megindult, az elnökválasztási adatok már bizonyos egyensúly kialakulására utalnak. Mindezek ismeretében indítanak jelölteket majd az esetleges megismételt választásokon a pártok, szövetségek, s mindezek ismeretében már az előrehozott parlamenti választásoktól sem tartanak annyira Djindjicsék, s nem is szorgalmazzák annyira Kostunicáék.
A helyzetelemzők jórészt Seseljék bojkottfelhívására alapozzák azon véleményüket, hogy roppant kétséges az ötven százalék feletti részvételi arány. Ám Seseljék bojkottja ellenkező hatást is elérheti. Mozgósíthatja azokat az első fordulóban nem voksoló polgárokat, a szélsőségesekkel hagyományosan szembehelyezkedő választókat, akik tarthatnak attól, hogy a megismételt elnökválasztásokon a mostanit megtorpedózó Seselj csak javíthat eredményén. Ezeknek a választóknak a nagyobbik része pedig inkább Labuszhoz áll közelebb. A választások érvényessége körüli médiafelhajtás, a tévépárbaj, a politikusok, intézmények, szervezetek és maguk a jelöltek felhívásai ugyancsak kizökkentheti közönyösségéből a szerbiai választótestületet. Mindhárom lehetőség nyitva áll tehát, s nem csak elméletben.