Moszkva bizalmatlanul nézi a bővítést

A New York-i merényletek után a világ megváltozott. Mindez felveti azt a kérdést is, vajon az olyan szervezetek, mint a NATO, képesek-e alkalmazkodni az új stratégiai helyzethez. Moszkvai szakértők szerint az új körülmények között felértékelődött az orosz kapcsolat, s a Kreml és a NATO közötti viszony elsősorban attól függ majd, hogy a felek képesek lesznek-e együtt fellépni a terrorizmus elleni harcban. Egyes vélemények szerint a kor kihívásaitól elmaradó NATO-t éppen az Oroszországgal kiépítendő szövetség mentheti meg.

Érzelmileg az orosz közvéleményben még mindig hat a hidegháború. A szovjet múltban az állami propaganda a NATO-t és az Egyesült Államokat olyan abszolút veszélyként ábrázolta, amelyet csak katonai erővel lehet féken tartani. Az orosz elit a posztszovjet időkben is bőven lövöldözte a kritika nyilait Washingtonra és a NATO-ra. Ezt a hangulatot egyáltalán nem könnyű megváltoztatni – állapítja meg a Novosztyinak írt tanulmányában Jurij Fjodorov, a Nemzetközi Kutatások Intézetének igazgatója. Főképp úgy – teszi mindehhez hozzá –, ha a NATO olyan hibákat követ el, mint az orosz társadalom szemében megalapozatlan első bővítés és erőinek részvétele a koszovói hadműveletben. A harmadik hiba – jegyzi meg – a bővítés lesz.
Az orosz társadalom valóban még mindig bizalmatlanul viszonyul a NATO-hoz – jegyzi meg szintén a Novosztyinak írt fejtegetésében Alekszandr Konovalov, a Stratégiai Értékelések Intézetének elnöke is. Hozzáteszi azonban, hogy az orosz demokráciának elkötelezett politológusok már régen mondják: az észak-atlanti szövetség nem agresszív blokk. A közvélemény-kutatások szerint már a lakosság körében sem ítélik meg olyan sötéten a NATO-t, belátják, hogy nem veszélyezteti Oroszországot, csupán azt nem értik, miért közeledik olyan állhatatosan határai felé.
Első ránézésre a szövetség jövője optimistának látszik – állapítják meg a szakértők. A NATO sorai kiegészültek Magyarországgal, Csehországgal és Lengyelországgal, s további országok vannak a tagjelöltek listáján. Látható, hogy Oroszország nem tudja megakadályozni ezt a folyamatot. Ugyanakkor – szögezik le – a szövetség bővítése az amerikai és a nyugat-európai diplomácia legsúlyosabb hibája volt. Az új helyzetben a NATO ideológusai azt állítják, hogy a szervezet megváltozik, erősödnek a pozitív vonásai. A további létezésével kapcsolatban ennek ellenére sok tisztázatlan kérdés maradt.
Szeptember 11. rámutatott egy sor olyan tendenciára, amelyekre előzőleg oda sem figyeltek. Világossá vált, hogy a korábban kialakított nemzeti és nemzetközi biztonsági szervezetek teljes vereséget szenvedtek. A NATO nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mivel a két elemző szerint bebizonyosodott, szervezete nem a kor veszélyeinek és biztonsági kihívásainak elhárítására lett létrehozva. A közelmúltig aligha hihette valaki is – jegyzik meg –, hogy a tálibellenes hadműveletekben Amerika szoros együttműködésben fog ténykedni a terroristák ellen Oroszországgal, Iránnal és Pakisztánnal, míg a NATO lényegében kimarad ebből. Az új helyzetben Washington egyre inkább hajlik arra, hogy önállóan tevékenykedjen, nem kérve segítséget nemhogy a nemzetközi szervezetektől, de még saját NATO-szövetségeseitől sem. Ha viszont Washingtonban komolyan kételkednek a NATO szükségességében – veti fel Konovalov –, akkor arra nem vár túl fényes jövő. A szövetségnek tehát élethalálkérdéssé válik, hogy megtalálja új feladatait. Valószínű, hogy a szervezet teljesen új feladatokkal – a terrorizmus, a szervezett bűnözés, a kábítószer-csempészet és -kereskedelem elleni harccal, a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásával – fog foglalkozni. Ebből is következik – vonja le a következtetést a szakértő –, hogy a NATO sorsát nem az határozza majd meg, hány új tagot vesz fel.
Sokkal inkább az – teszi hozzá Konovalov –, hogy képes lesz-e elvileg új, reális modellt kidolgozni Oroszországhoz fűződő viszonyában. Csak ez esetben jelenik meg az új, a létezéshez szükséges küldetése, az európai biztonsági rendszer együttes kiépítése.