Művészetoktatás természetes fényben

A Képző- és Iparművészeti Gimnázium Török Pál utcai saroképülete eklektikus stílusában jól illeszkedik a környező század eleji házak hangulatához, noha a homlokzat kissé gótikus jellegű, és az ablakok keretezésére is ez a stílus jellemző. A belső terek arról árulkodnak, hogy a tervező jól ismerte a gótika jegyeit: ékes példája ennek a főlépcsőház és a központi csarnok. Figyelemre méltóak az épület folyosói: a mennyezet boltozatait az iskola egykori növendékei festették ki.

A XVIII. század derekán kezdődött Pesten a rajzoktatás megszervezése, noha Budán ez idő tájt már több hasonló jellegű intézmény is működött. 1788-ban Jellinek Ferenc megalapította a Pesti Rajzoló Iskolát, 1869-ben pedig Pest város közgyűlése helyet biztosított a Pestvárosi Központi Főrajztanoda számára. 1884-től Pest- és Buda-szerte kötelezővé vált az iparostanonc-iskolák működtetése, ezért a Pestvárosi Központi Főrajztanodát 1886-ban Székesfővárosi Községi Iparrajziskolává keresztelték át.
Pest-Buda egyesítése után fővárosszerte építkezések kezdődtek, s a szakembereket az ipari iskola biztosította. Az intézmény nappali tagozatán rajz- és mintázástanfolyam működött, az esti tagozaton pedig szakrajzolást tanítottak. A szakma tekintélyét jelzi, hogy már az első években 1500 növendék látogatta a gyakorlati órákat.
Az iskola 1893-ig széttagoltan működött a fővárosban: egy részlege a Cukor utcában, s egy a Vigadóban. A fővárosi közgyűlés 1893-ban Kauser Józsefet bízta meg, hogy tervezzen egy impozáns iskolaépületet az Oroszlán (ma Török Pál) és Lónyai utca sarkán lévő üres telekre. Az építkezést a növendékek egyre emelkedő létszáma is sürgette.
A második világháború után lényegesen megváltozott az iskola – addig szinte kizárólag – szakipari karaktere. A művészoktatás még a század elején kezdődött – a művészettörténet-órát például Lyka Károly tartotta –, de az ötvenes évektől kifejezetten a művészoktatásra összpontosítottak. Az ipari iskolát először Szépműves Líceummá keresztelték, 1950-től Képző- és Iparművészeti Gimnáziumként működik.
Az intézmény vezetősége azt kérte a tervezőtől, hogy ügyeljen az épület természetes megvilágítására. Fontos szempont ugyanis, hogy a műtermeket milyen irányból éri a napfény. A saroképület eklektikus stílusában jól illeszkedik a környező század eleji házak hangulatához, noha a homlokzat kissé gótikus jellegű. Az ablakok keretezésére ugyancsak ez a stílus jellemző. A belső terek is arról árulkodnak, hogy a tervező jól ismerte a gótika jegyeit, ebben a stílusban épült a főlépcsőház és a központi csarnok.
Figyelemre méltóak az épület folyósói: a mennyezet boltozatait az iskola növendékei festették ki. Sajnos ennek jó része ma már egyáltalán nem látható. 1993-ban renoválták és kibővítették az épületet, és a tetőtérben a tervezők újabb termeket és tanári szobákat alakítottak ki.