A halott katona nem ellenség

Ausztria és Németország temetőiben példásan gondozott magyar katonasírok őrzik a majd fél évszázadig el sem sirathatott apák és fiúk emlékét. Többévi honi és kelet-európai kutatás után az egykori nyugati hadszíntereken is elérkezett az idő a második világháború emlékeinek felderítésére, véli Bús János és Szabó Péter katonatörténész.

Béke poraikra… címmel írt hatalmas, immár két kötetben megjelent összefoglaló munkát Bús János és Szabó Péter katonatörténész, amellyel régi adósságot igyekeztek leróni. A második világháborúban Magyarországon, a keleti frontokon, a hadifogolytáborokban és a kórházakban elesett, elhunyt, eltűnt katonák adatait kutatják munkatársaikkal negyedik éve kitartóan, s adják közre a névsorokat – egy részüket a háború óta először.
Az első kötetben 28 ezer, a másodikban 42 ezer név vált ismertté; jövőre tervezik kiadni a harmadikat, amelyben további 10-15 ezer hősi halott, elhunyt hadifogoly, internált és munkaszolgálatos neve olvasható.
Az irattári kutatásokkal nem elégedtek meg, s bejárták Szlovákiát, Ukrajnát, Romániát, Szerbiát, Kis-Jugoszláviát és Horvátországot, majd Lengyelország, Csehország, Belorusszia és Oroszország hadisírjainak felderítése következett. Az elesett 120-150 ezer magyarból 80-85 ezer nevét tudjuk (a nyughelyüket nem minden esetben), de a többiekről valószínűleg már soha nem derül ki, hol nyugszanak. A Don-kanyari kataklizma miatt ilyen magas a nevenincs hősi halottak száma, indokolják meg a szakemberek a szomorú tényt.
Felső-Ausztriában, Tirolban, Vorarlbergben és Bécs környékén a kutatók tervezett útvonalát az itthoni nyilvántartások határozták meg. Az osztrák hadisírokról nem volt információjuk, az egykori hadifogoly-útvonalak mentén indultak el. Szabó Péter az első állomást, Deutschaltenburgot vélte „választóvíznek”, s érzései igaznak bizonyultak. E helyütt példásan gondozott magyar katonai síremléket találtak, nemzetiszín szalagos koszorúkkal, Kossuth-címerrel, feszülettel. Három magyar katona emlékét ápolják ily kegyelettel évtizedek óta, nyughelyüktől pár lépésnyire tíz magyarországi zsidó munkaszolgálatos sírja található felirattal, rendezetten. S ez látható egész Ausztriában.
A bécsi Zentralfriedhof katonai parcellájában a pontos osztrák nyilvántartások szerint megjelölt parcella adott sorában megtalálták az itthoni adatok alapján azonosított magyar katonákat. A bécsi hadikórházakban sokan haltak meg, s az eltelt fél évszázadban mindig akadtak kezek, amelyek néhány szál virágot tettek a hantokra. Nincsenek másutt sem elhanyagolt sírok: a német, magyar, amerikai és szovjet katonák nyughelyét az önkormányzatok, temetőgondnokságok rendezik. Bruckban a főtéren, Fürstenfeldben a temetőben a kutatók maguk is meggyőződhettek minderről. Feffernitzben halottak napján a lakosság kivonul a temetőbe a központi kereszthez, amely alatt 126 dunai sváb, 25 orosz, 66 ukrán és 19 magyar katona nyugszik. Énekelnek, imádkoznak, emlékeznek, gyertyát gyújtanak.
Segítőkésznek mutatkoztak az osztrák katonai szervek is. A Bundesheer laktanyáiban adtak szállást a magyar bajtársaknak, számol be róla Bús János. A második világháborúban elesettekről szóló magyar katonai nyilvántartást újabb 200 névvel sikerült kibővíteni az osztrák temetőkben szerzett adatok révén. Az osztrák határhoz közeli németországi Hofkirchenben emlékkápolnát emeltek a magyar katonáknak; a kis kegyhely belső falait freskók díszítik, s körben olvashatóak a nevek. Ebbe a gyűjtőtemetőben helyezték örök nyugalomra a környékbeli településekről exhumált magyarokat. Passauban, Pockingban is gondozottak a magyar katonasírok. Tavasszal mintegy félszáz települést készül felkeresni Szabó Péter és Bús János a volt NDK területén. A keletnémet szocializmus idején sem illett megemlékezni a vesztesekről, nem tudható, milyen állapotúak a sírok. Drezdában, Lipcsében, Gerában hozzávetőlegesen ötezer magyar katona nyugszik, Franciaországban több ezer hősi halott és volt hadifogoly, köztük leventék pihennek. A halott katona nem ellenség, mondta nemrégiben Holló József tábornok, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója, a szovjet katonák újratemetési szertartásán Budapesten. A tisztes emlékezés valamennyiüket megilleti.