Bushnak és iscso RászPutyinnak

1977-BEN ÍRTAM
– és adom elő azóta a nézőtéren helyetfoglaló – még életben levő – „diákjaimnak”:

LEGUTÓBB A VEGYI ÚTON
ELŐÁLLÍTHATÓ VEGYIHÁBORÚRÓL
BESZÉLTÜNK
– ma a harcászati gázok belélegzését veszszük. Négy ütemben. Szerjozsa és Vájt Lédi fedőnév alatt.

KÖNNYŰ GIMNASZTIKÁS
BEMELEGÍTÉS UTÁN
– az első ütemben jó mélyen beszippantjuk a tüdőbe a mérgező harcigáz-trioxidot. Hanyatt fekszünk. A gáz felmegy a jobb pitvarba, azt tizenkét órán belül kiürítjük. Melegítőfelsőnket levesszük, lassan elszíneződünk. Közben öngyilkos-jelölő-gyűléseket tartunk, lazán helyben futunk a halál elől.

A BAL KAMRÁT MÉG
IDŐBEN ALÁDÚCOLJUK
AZ EGYIK KEZÜNKKEL
– a másikkal óvóhelyünket csinosítjuk: gyújtózsinórra repkényt és csicsókát futtatunk. Lövészárokba lapos-kúszó növényeket.

KEZÜNKKEL BOMBÁZÓ
REPÜLŐGÉPKÉNT
KÖRÖZÜNK
A FEJÜNK FELETT
Felállunk.
Eldűlünk.

GOLYÓÁLLÓ
ÜVEGSZEMÜNKET GYÖNGE
HÁRSFATEÁVAL
BOROGATJUK
Védőételként kása helyett gipszet eszünk, hogy legalább a negatív lenyomat megmaradjon belőlünk.

HASUNKRA FEKSZÜNK, UTÓDOK NEMZÉSE FELESLEGES…
(Igenzése is.) Herezacskónkba fürjtojásokat gyűjtünk.

VISSZAMEGYÜNK
KIINDULÓ HELYZETBE
(A FÖLD TEREMTÉSÉHEZ)
Moszatként egymást bemaszatoljuk, őstengerbe egymást bemártogatjuk, féregként nagyobb férgek előtt csúszunk-mászunk, majd a maradék emberi nyomokat eltüntetjük.

MARADÉK SZEMÜNKKEL
A MARADÉK
NAGYHATALOM FELÉ
KACSINGATUNK
Nem a temetőkbe, a kezünkbe temetkezünk. Hasizomgyakorlatként kezünkkel a hasunkat fogjuk és úgy röhögünk.

AZ ÉLETRE IS
CSAK DERÜLÜNK
Magasabb horizontra emeljük a tekintetünk, és már semmitől nem félünk, nem félünk!
Nem félünk! (?)