Nézze csak meg, ez lenne az én hivatalos születési anyakönyvi kivonatom – mutatja a szeptemberben kiállított, arany pecséttel ellátott dokumentumot Hosszú Ákos, a szája sarkában furcsa félmosollyal.
„Rodny List” – áll a fejlécen, az alatta sorjázó rubrikákban különös szlovák–magyar keverék nevek: az apa rovatában Gejza Hosszú, az anya nevénél pedig Alzbeta Hosszúová rod. Árpádová szerepel. A gyermek, akinek világrajöttét tanúsítja az okirat, 1940-ben Kassán látta meg a napvilágot, s most a XXI. századi szlovák bürokrácia számára neve egyszerűen Achác Hosszú lett…
Pedig Hosszú Ákos születése idején Kassa az első bécsi döntésnek köszönhetően már két éve ismét Magyarországhoz tartozott. Édesapját, Hosszú Géza ezredest, aki a Ludovika Akadémia tanára volt, a Felvidék visszatérése után a kassai laktanya parancsnokává nevezték ki. A budapesti család így került a városba, amely a második világháború után a Csehszlovák Szocialista Köztársaság részeként ismét Kosice lett. Az erősödő bombázások miatt 1943-ban a Hosszú család a hadtesttel együtt elhagyta Kassát. Ausztriába kerültek, majd az akkor 3-4 éves Ákos édesanyjával és testvérével a mai Németország területére menekült tovább a szovjet front elől. Édesapjáról már nem sok hírt kaptak. A Don-kanyar áldozata lett, a voronyezsi ütközetben eltűnt.
A háborúban szinte mindenük odaveszett, a család iratok nélkül érkezett 1945-ben a nagypapa újpesti házába. A kommunista hatalomátvétel után nem számított előnyös pedigrének a Don-kanyarban hősi halált halt ludovikás ezredes apa, aki részt vett a Felvidék visszafoglalásában is. A következmények – mint annyi más családnál – náluk sem maradtak el. Édesanyját, máig sem tudni, miért, két napra bevitték az Andrássy út 60.-ba. Hogy mi történt ott vele, arról sosem beszélt a családnak. A gyerekek csak azt látták, hogy mire kiengedték, megváltozott a hajszíne: ősz lett.
Hosszú Ákos 1955-ben első osztályos gimnáziumi tanuló volt Budapesten, amikor az iskolában megjelent néhány rendőr, akik ott helyben megírták a diákok új személyi igazolványát. Hosszú Ákos elmondta nekik, hogy nincs anyakönyvi kivonata, mivel édesanyja hiába próbálta Kassáról megkérni, a hivatalokat lebombázták, és azt a tájékoztatást kapta, hogy megsemmisültek a régi iratok. A rendőrök bemondása alapján töltötték ki a dokumentumot. Meg sem nézte, mit írtak be. Később derült ki, hogy apját elkeresztelték: Géza helyett Ákost írtak.
Hosszú Ákos akár szerencsésnek is mondhatta volna magát, hiszen a névcserétől megzavarodhatott a kommunista nyilvántartó hivatal is, és volt esély rá, hogy a fiú jövőjét a káderdossziéban ettől kezdve ne terhelje édesapja múltja. De jött 1956, a forradalom, amit az akkori diáknak nem sikerült megúsznia, pedig csak szemlélője volt az eseményeknek. Az utcáról vitték el, mert csizma volt a lábán. A statáriális tárgyalás után kiderült, hogy nem az, akinek mondták. Nem számított. Fél évet ült a Fő utcában, majd a Markóban fegyver és lőszer rejtegetése miatt.
– Segédmunkás lettem, aztán betanított esztergályos. Később elkerültem a Statisztikai Gépi Adatfeldolgozó Vállalathoz. Ott hál’ istennek lehetőségem volt tanulni. Számítógépprogramokon dolgoztam már 1963–64-ben, amikor még gyerekcipőben járt nálunk ez a technika. Így került sor az első tanulmányutamra Párizsba… – idézi fel emlékeit a férfi. Akkoriban persze egy nyugati utazáshoz legalább háromoldalas önéletrajzot kellett leadni a személyzetisnek. Így tett Hosszú Ákos is, de az indulás előtt az illetékes falfehéren kereste meg azzal, hogy „rosszat írt az önéletrajzába”. Ez akkoriban súlyos következményekkel járhatott, hiszen felmerülhetett, hogy szándékosan akarja félrevezetni a pártot. Mint kiderült, az édesapa nevével volt a probléma. Hosszú Ákos azt írta, hogy Géza, a személyiében viszont Ákos szerepelt. A jóakaratú személyzetis azt tanácsolta, ne ugráljon, írja át Ákosra a nevet. Ha visszajön Párizsból, ráér kijavíttatni.
– Hazatérésem után az első utam az újpesti rendőrkapitányságra vezetett, hogy rendbe tegyem a szénámat. Anyakönyvi kivonat nélkül nem ment. A BRFK-ra küldtek a névváltoztatási csoporthoz. Végighallgattak, majd azt mondták, hogy mivel nem maradt semmi örökségem az apám után, hagyjam a fenébe, mert akkora tortúra lenne az egész, nem éri meg… Mit tehettem volna?
Hosszú Ákos már nyugdíjasan döntötte el, hogy ha már Kassán született, mielőtt átköltözik a másvilágra, megnézi végre a várost, s a régi szülőházat. Eszébe jutott, hogy ha már itt van, tesz még egy kísérletet, hátha mégis megtalálja elveszett múltja egy darabját: a régi kassai anyakönyvet. Egyik hivatalból a másikba küldözgették, végül megtalálták az anyakönyvi hivatalt, ahol – csodák csodájára – rögtön előkerült az eredeti dokumentumgyűjtemény. Hogy a hatóságok évtizedeken át miért állították következetesen, hogy megsemmisült, nem tudni. Annyi bizonyos, hogy Hosszú Ákos 2002 szeptemberében a két szemével látta a súlyos, kalligrafikus írással jegyzett könyvet, és meghatottan olvasta a bejegyzést 1940 júliusából, amiben még rendes magyar nevén szerepelt a család. Ötven koronáért kaphatott kivonatot is. A számítógép mellett dolgozó ügyintéző – miközben készítette az okiratot – lázasan lapozgatott egy szigorú külsejű könyvben, aztán átadta a papírt.
– Édesanyámnak még a leánynevét is „meg-ovázták”. Én közöltem velük, hogy nem az anyakönyv fordítását kértem, hanem az anyakönyvi kivonatot, ami hiteles másolata annak, ami az anyakönyvben van. Erre idegesek lettek, azt mondták, csak ilyet adhatnak, náluk ez törvény. Kiderült, hogy van egy listájuk, ami alapján a magyar neveket lefordítják szlovákra. Magyar szülők magyar gyermekeként magyar állampolgárnak születtem. Egyszerűen felfoghatatlan, hogy miért akarnak a családunkból visszamenőleg szlovákot csinálni, hogy mi a hasznuk ebből. Végül elhoztam a „hiteles másolatot”. Sokatmondó papírdarab egy szomorú utazásról…
Szijjártó Péter
Hungary FM: It's Time for Change in Brussels, for Patriots to Finally Replace the Likes of Von der Leyen!
