Gyűlöletbeszédek Károlyi szobránál

Fokozott rendőri jelenlét mellett rendezték meg a Mégis köztársaság! című ünnepséget az első Magyar Köztársaság kikiáltásának évfordulója alkalmából, Károlyi Mihály szobránál. A rendezvény nyitányaként rendőri fellépéssel késztették távozásra a Magyar Revizionista Mozgalom vezetőjét, Budaházy Györgyöt. A szónoklatok többsége az előző kormány antidemokratikus jellegét ecsetelte.

A Bibó István Közéleti Társaság, a Civil Fórum, a Károlyi Mihály Társaság, az Otthont Magyarországból Összefogás, valamint a Respublika Kör szervezésében megvalósuló rendezvény néhány száz érdeklődő, valamint többtucatnyi rendőr jelenlétében zajlott csütörtökön. A hallgatóság körében akadtak olyanok is, akiket nem a fellépők iránti rajongás vezérelt a Károlyi-emlékműhöz. Már a rendezvény kezdetén Hajrá, Magyarország, vesszen Trianon! kiáltás harsant a közönség hátsó soraiból, mire hamarosan egy idős úr lépett az e sorok írójának közelében szemlélődő rendőrökhöz, azt tudakolván, „nem hallják-e, hogy trianonoznak”.
– Azt akarják, hogy megverjenek engem, aki Szálasi ellen harcoltam? – szegezte a kérdést az öregúr a rend őreinek. Röviddel később tucatnyi egyenruhás fogta közre a bekiabálókat, akik egyikében Budaházy Györgyre, az Erzsébet híd lezárásának egyik főszervezőjére ismerhetett az érdeklődő, ha eleget nyújtózkodott ahhoz, hogy átlásson a rendőrök gyűrűjén. A rendfenntartó erők rövid rábeszélésére távozott a helyszínről a rendezvény nyugalmát veszélyeztető hattagú csoportosulás.
– Bekiabáltuk, hogy Hajrá, Magyarország, vesszen Trianon!, mire némelyek lenáciztak minket, mások pedig helyeslően mosolyogtak, majd hamarosan körülvettek a rendőrök, és közölték: ha nem távozunk azonnal, akkor előállítanak rendzavarásért. Egyikük azt is kijelentette, hogy itt az van, amit ő mond. Úgy tűnik, ez az új rend Magyarországon – kommentálta a történteket Budaházy.
Ezt követően színpadra lépett a rendezvény moderátoraként közreműködő Hanti Vilmos, az Otthont Magyarországból Összefogás elnöke, és elmondta: a korábbi években aggódását fejezte ki, hiszen „nem tekinthető köztársaságnak az a helyzet, amikor a hatalom visszaél a joggal, ellenségnek tekinti a másképp gondolkodókat, nem nyilvánosan kezeli a közpénzeket, és bátorítja a kirekesztést”. – Mindezért azt is mondtuk, hogy a korábbi kormánynak, amely a demokrácia és a köztársaság eszméjét nem szolgálta, mennie kell – fogalmazott Hanti, végül örömét fejezte ki amiatt, hogy „Magyarország polgárai ebben az évben bölcsen bizalmat szavaztak a köztársaság és a demokrácia eszméjének”. Hanti után Kovács László lépett a pulpitusra, aki felhívta a figyelmet arra, hogy Károlyi Mihály arisztokratának született, ám polgárként gondolkodott és viselkedett, „de nem az egyesek által az elmúlt években használt, kirekesztő értelemben”. – A polgár nem az, aki önmagát annak nyilvánítja, azért, hogy megkülönböztesse magát másoktól, azoktól, akiket nem tekint polgárnak. A megkülönböztetés, a kirekesztés ugyanis nem polgári erény – fejtegette tovább a polgárság fogalmáról szóló álláspontját a pártelnök, majd kijelentette: „az országot ma olyanok kormányozzák, akik elkötelezett hívei a köztársasági eszmének.” Kovács szerint a szocialista–szabad demokrata kormány „a francia forradalmat vezető polgárság hármas jelszavával szorosan öszszefüggő szociáldemokrata és liberális értékeket vallja, ezért állította helyre a demokratikus elvek maradéktalan érvényesülését, a demokrácia intézményeinek, a jogállamnak normális működését”. Saját elmondása szerint Kovács egy olyan kormány tagja, amelyik „hat hónapja száműzte a hatalomtól való félelmet Magyarországról”. Kovács végezetül örömének adott hangot azt illetően, hogy tavasszal hazánkban „véget ért a narancsköztársaság”, és arra kérte az egybegyűlteket: a jövőben „együtt dolgozzanak azért, hogy Magyarországon soha többé ne lehessen megkérdőjelezni a köztársasági eszmét, az igazi polgári értékeket”.
Kovács szavait követően Nyári Katalin civil szervezeti vezető hívta fel a figyelmet a civil társadalom önszerveződésének fontosságára, és azt sürgette, hogy a szféra minél inkább függetlenedjék a mindenkori politikai vezetőségtől, majd Koncz Gábor Kossuth-díjas színművész idézte fel, miként üdvözölte Ady Endre az őszirózsás forradalmat. Konczot követően Kende Péter (nem A Viktor című könyv szerzője, hanem a történész) elemezte az őszirózsás forradalom tanulságait, kijelentvén: „ami ebben az országban az elmúlt tizenhárom évben történt, az úgy is szemlélhető, mint az 1918. évi kezdőponthoz való visszatérés.” Végül Fodor Gábor lépett a mikrofonhoz, aki szerint egy évvel ezelőtt „újra meg kellett védeni a demokratikus értékeket. Arról beszéltünk, hogy van egy olyan »korbán«, az Orbán-kormány, amely a miniszterelnökével együtt nyílt támadást intézett a demokratikus jogok, a demokratikus intézményrendszer ellen” – csillogtatta meg humorát az egykoron fideszes politikus, majd kijelentette: „szégyen, hogy a mai jobboldal Tisza Istvánt, Bethlen Istvánt és Gömbös Gyulát tekinti példaképének. Az is a köztársaság védelmét jelenti, hogy még egyszer ne engedjük meg ebben az országban, olyan kormány kerüljön hatalomra, mint amilyen az elmúlt négy évben volt” – állt ki a többpártiság mellett a politikus, végül felemlegette „azokat a felheccelt embereket, akik az országgyűlési választások idején gyűlölettel teli arccal tépkedték a plakátokat és őrjöngtek az utcákon”. Fodor szerint a jobboldal hívei az önkormányzati választások idején is ugyanezt csinálták, ami „újabb szégyene a magyar demokráciának”.
Fodor szónoklata után trombitaszóra, a „Sej, a mi lobogónkat fényes szellők fújják” kezdetű ének dallamára vonultak át az egybegyűltek a Nagy Imre-szoborhoz, ahol ifj. Donáth Ferenc, a Nagy Imre Társaság budapesti szervezetének vezetője szólt a közönséghez, többek között arra hívva fel a figyelmet: a történelem kisajátítása jelent meg abban az 1993-as törvényben, amely kimondta, hogy a Tanácsköztársaság diktatórikus jellegű volt. Donáth szerint a magyar jobboldal eddig két vesztes világháborúba sodorta bele az országot.