Ma már tudjuk, hogy Honecker akkori igyekezete nem bizonyult hiábavalónak – legalábbis ezt tanúsítja az a két, dokumentumokkal és fotókkal megtömött bőrönd, amely a napokban került Katrin Sachse, a német Focus magazin fiatal újságírónőjének tulajdonába. A lelet több mint szenzációs: a képek a hajdani pártvezér és államfő – akit korábban csak hivatalos fotók tucatjairól ismerhetett az NDK népe és a világ – legszemélyesebb, legintimebb mindennapjaiba enged betekintést. A fotók részben egy teljesen átlagos család életét tárják elénk: a családtagok kirándulnak, nyaralni járnak, és a szülők a gyerekekkel együtt készülnek a farsangi maszkabálra. A fényképek másik része viszont történelem: a fotókon a családfő nemegyszer olyan politikusok társaságában mutatkozik, mint Walter Ulbricht, Fidel Castro, Helmut Kohl vagy éppenséggel Leonyid Brezsnyev.
– Kincsre bukkantunk – nyilatkozta lapunknak a német zsurnaliszta, aki meglehetősen kalandos módon, közvetítők által jutott a kofferekhez. Az újságírónő szerint azonban a bőröndökben talált iratok egyúttal azt is megerősítik, amit a német ügyészség eleddig csak sejtett, ám bizonyítani nem tudott: nevezetesen, hogy menekülése előtt a Honecker házaspár jelentős vagyont juttatott külföldre.
Az igazsághoz ugyanis hozzátartozik, hogy Katrin Sachse eredetileg nem a dugig tömött bőröndök után kutatott – a Honecker-hagyaték csak egyfajta ráadás volt, ha úgy tetszik, jutalom a fáradozásaiért. A fiatal újságírónő négy képet keresett: egy Picassót, egy Rembrandtot, egy Leonardo da Vincit és egy negyedik nagy értékű olajfestményt, amelynek a szerzője ismeretlen.
– Annak idején a képeket Erich Honecker más kommunista vezetőktől kapta állami ajándék gyanánt. A rendszerváltáskor azonban, mielőtt Moszkvába menekült volna, a Honecker házaspár diplomáciai segédlettel kimenekítette az országból a festményeket, és Magyarországon helyezte el őket. A képek nagy valószínűséggel a mai napig egy budapesti bank széfjében lapulnak – nyilatkozta lapunknak Katrin Sachse.
Honecker özvegye, Margot később szívesen pénzzé tette volna az értékes képeket – persze a nyilvánosság kizárásával, hiszen egy nyílt üzleti megállapodás nyomban riadóztatta volna a festmények jogos tulajdonosát, a Német Szövetségi Köztársaságot. Nem tudjuk, hogy megkötötték-e az üzletet, az azonban bizonyos, hogy az Országos Rendőr-főkapitányságra nem érkezett bejelentés a műtárgyakat illetően, és így értelemszerűen nyomozást sem folytatnak az ügyben.
Mint ahogy arról sem érkezett bejelentés, hogy a német rendszerváltás zűrzavaros éveiben hatalmas összegeket menekítettek ki az országból, és ez a vagyon ideig-óráig magyarországi kontókon pihent. Egy évvel ezelőtt lapunk hírt adott a „guruló márkák” történetéről: eszerint annak idején az elvtársak hatmilliárd keletnémet márkát (mai árfolyamon körülbelül másfél milliárd eurót) segítettek ki az országból. A pénzből Magyarországra is jutott vagy 100–200 millió márka. Ezt az összeget akkor Günter Forgber keletnémet üzletember és Stasi-ügynök számlájára utalták át. Magyarország azonban csak „parkolópálya” volt, hiszen a vagyon később Svájcba, illetve Liechtensteinba áramlott tovább. Sajtóhírek szerint azonban nem ez volt az egyedüli eset, ám a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének illetékese lapunknak elmondta, hogy az ügyben a felügyelethez nem érkezett bejelentés, és az eset kivizsgálásához csak a rendőrségnek van jogosítványa.
Az mindenesetre már a most napvilágra került iratokból is világosan kiderül, hogy a Honecker házaspárnak nem kellett fogához vernie a garast. 1989-ben – miután leomlott a berlini fal – a szövetségi ügyészség befagyasztotta a hajdani párt- és állami vezető számláját, amelyen hozzávetőleg kétszázezer NDK-márka pihent. Már akkor sejteni lehetett, hogy a házaspár további jelentős tartalékokkal rendelkezik, bizonyítékot azonban nem találtak. Amikor 1993-ban Honecker elhagyta berlini börtönét, 1409 márka és 54 pfennig lapult a zsebében. Nem ez volt azonban az aranytartalék. Egy 1991-ben Moszkvában kelt levél tanúsága szerint Honeckerék már akkor megbízták bizalmasaikat, hogy pénzt utaljanak át Chilébe (1993-ban ez az ország lett a pár választott hazája). A vagyon egy részét később ingatlanokba fektették.
Miután Sachse kisasszony riportja napvilágot látott, a ma már özvegy Margot Honecker, az NDK egykori oktatási minisztere csak annyit közölt szóvivője útján, hogy az írás „meglepte” őt – az átutalás tényét azonban nem tagadta.
Az NDK pártjainak és tömegszervezeteinek vagyonát felügyelő független bizottság mindenesetre árgus szemekkel figyel a legkisebb részletekre is, és tüzetes vizsgálatnak veti alá a Honecker-bőröndök tartalmát. Mint Harald Leonhard, a szervezet vezetője a Focusnak elmondta: azt remélik, hogy a leletek segítenek a külföldön elrejtett vagyonok feltárásában. Idejük még van bőven, hiszen a Német Szövetségi Köztársaságnak az eldugott NDK-vagyonra beterjesztett igénye csak harminc év múltán évül el.
A külföldre menekített vagyonra a legfényesebb bizonyítékot talán maga a 75 esztendős Margot szolgáltatja: feltételezhetően ugyanis nem minden egykori keletnémet nyugdíjas engedheti meg magának, hogy Santiago de Chile egyik előkelő negyedében egy hozzávetőleg 250 ezer euró értékű villában tengesse életét. A házhoz – ahogy arrafelé dukál – teniszpálya, fitneszterem és egy parányi leszállópálya is tartozik. Az egykori miniszter, az NDK hajdanán legismertebb és talán leginkább gyűlölt asszonya a moszkvai száműzetés óta nem lépett német földre, ám a beszámolók szerint figyelemmel kíséri az otthoni eseményeket. Havonta egyszer pedig elzarándokol a chilei német nagykövetségre, hogy magához vegye 1500 eurós nyugdíját. Plusz az állami szolgálatokért járó havi apanázst.
Az idős hölgy, Erich Honecker egykori támasza és bizalmasa nem szívesen nyilatkozik, holott bizonyos, hogy sokan és sokat szeretnének tőle kérdezni. S valószínűleg annak is egyedül ő a megmondhatója, hogy a négy értékes festmény – a Picasso, a Rembrandt, a Leonardo da Vinci és az a bizonyos ismeretlen negyedik – még mindig Magyarországon rejtezik-e, esetleg már rég túladtak rajtuk, vagy éppenséggel a santiagói villa falát ékesítik.
Dömötör Csaba
Dömötör Csaba: Ilyenkor dől el, hogy kire lehet számítani
