Kiáltás a gyermekekért

A makrogazdasági és a társadalmi működés zavarai mindenkor létrehozták a megfosztottak, a perifériára szorítottak százezreit és millióit. A vesztesek és a szerencsétlenek közül a legkiszolgáltatottabbak mindig az anyák és a gyermekek, ők szenvedtek és szenvednek a legtöbbet. Az 1980-as években végleg szertefoszlottak a szociális gondok garantált megoldásához fűződő illúziók. A társadalom működési zavarai azóta is sújtják a leginkább kiszolgáltatott réteget, a gyermekeket, közülük is leginkább azokat, akik amúgy is hátrányos vagy veszélyeztetett (esetleg a kettő együtt) helyzetben kénytelenek élni.
Az új gyermekvédelmi törvény (1997) komoly reményeket ébresztett. A polgári kormányzat alatt kiépült a gyermek- és családvédelem intézményrendszere. A következő években eldől, hogy munkatársai hathatós munkát tudnak-e végezni, vagy csak szép szavakba öntött hagyományos szegényügyi adminisztrációról van szó.
Gyermekek ellen a történelem során számtalan esetben követtek el olyan cselekményt, amelyet ma joggal tartanánk bűncselekménynek. Elegendő olyan irodalmi példákra utalni, mint Twist Olivér sorsa vagy Móricz Árvácskája. Az emberiség történetének korai szakaszában a gyermekölést születésszabályozási eszközként gyakorolták. A sérült vagy nem elég fejlett gyermeket ily módon rekesztette ki magából a társadalom. Ez volt az oka a Taigetoszról való letaszítás vagy a római kori „gyermekkitétel” gyakorlatának. A sors szomorú iróniája, hogy az Egyesült Államokban előbb alakult meg az Állatvédő Liga, mint a gyermekek védelmét szolgáló szervezet. A közhiedelemmel ellentétben a család nemcsak szerető és védelmet adó közösség, hanem a legbrutálisabb fizikai erőszak színtere is. Az elfogadott társadalmi norma alapján a családon belüli erőszakot természetesnek tekintették, kivételt tán csak az emberölés és a vérfertőzés jelentett. Már ezen is túljutott az emberiség. A vérfertőzés és a megrontás gyakorisága az utóbbi húsz évben emelkedő tendenciát mutat: az USA-ban például 600 százalékkal (!) nőtt. A nők körülbelül harminc százaléka és a férfiak tíz százaléka vált gyermekkorban szexuális erőszak áldozatává. Ez hazánkban is emelkedő tendenciát mutat. A szexuális bűncselekmények 44 százalékát gyermek- és fiatalkorúak sérelmére követték el. Az ilyen gyermek elveszítette bizalmát a felnőttekben, ami nehezíti későbbi családi életét. A prostituáltak, a fiatalkorú bűnözők, a serdülő csavargók és a kábítószerezők között nagy arányban vannak olyanok, akik gyermekként szexuális erőszak áldozatai voltak.
A bűncselekmények sértettjeinek húsz százaléka, tehát minden ötödik még a 14. életévét sem töltötte be. Az emberölés sértettjei közül hét százalék, a súlyos testi sértés áldozatai közül nyolc százalék gyermekkorú. Statisztikailag is alátámasztott tény a televízió negatív hatása az ilyen cselekmények gyakoriságára. A magyar felnőtt napi négy órát, a kiskorúak pedig napi három órát ülnek a tévé előtt. Közben a gyerekek összekeverik a tévéjeleneteket és a saját életük eseményeit. Egy 1999-es felmérés szerint négy tévéadón főidőben egy hét alatt 57 gyilkosság, 99 támadás, 29 súlyos autóbaleset és 22 gyermekkel kapcsolatos erőszakos cselekedet látható. Minden tíz-húsz percben történik egy erőszakos cselekmény.
A gyermekbántalmazás következményei: szorongás, félelem, depresszió, agresszív és antiszociális viselkedés, szexuális problémák, alacsony önértékelés és a személyközi kapcsolatok zavarai.
A gyermek életét nehezíti a válás, amelynek számos szövődménye gyötri társadalmunkat. Ma minden második megkötött házasság válással végződik. A válások egyre több gyermeket tesznek „válási árvává”, évente 25 ezer gyermekről van szó. Minden ötödik gyermek egyszülős családban él. A válások nem a házasság krízisét jelzik, hanem azt igazolják, hogy az emberek mindinkább individualisták, önkényesek. Az érvényesülés, a karrier fontosabbá vált, mint a családi élet meleg légköre.
A kiskorúak veszélyeztetettsége befolyásolhatja a fiatalkori bűnözést, illetve a gyermekkorúak jogellenes cselekményeit. A veszélyeztetett kiskorúak közül kerültek ki a bűncselekmények elkövetői. A gyermekkorú elkövetők 2000-ben 7326, a fiatalkorú bűnelkövetők 19 988 bűncselekményt követtek el. Több lett az erőszakos cselekmény, a garázdaság, a rablás és a lopás. A kilencvenes években jelentősen nőtt a veszélyeztető tényezők, így a dohányzás, az alkoholfogyasztás és az illegális drogfogyasztás mértéke. A középiskolások körében egyre dominánsabbá vált a marihuána, növekedett a többi tiltott drog fogyasztása is, de változatlanul a legelterjedtebb visszaélésre alkalmas szerek közé tartoznak a nyugtatók. Nem szorult vissza az egyéb gyógyszerek alkohollal együtt való fogyasztása sem. Ugyanakkor a csaknem 200 ezer veszélyeztetett gyermek közül tizenegyezer gyermek áll védelembe vétel alatt. Az ideiglenes hatályú elhelyezés évente ötezer gyermeket érint. Az elfogadott hazai gyermekvédelmi törvény alapelveiben, tartalmában és intézményrendszerét tekintve megfelel az európai követelményeknek. A gondot legtöbbször a részletek okozzák, például több ezer család ellen folyik kilakoltatási bírósági per. A segélyezéssel párhuzamosan gyorsabb ütemű munkahelyteremtő tevékenységre lenne szükség. A szociális szférában dolgozók anyagi megbecsülése napjainkban is a foglalkozási csoportok legalsó kategóriájába tartozik.
Mivel a családok mindenféle gondja-baja összefügg egymással, érvényesíteni kellene azt az elvet, hogy a szociálpolitikában, az egészségügyben és az oktatásban a családok összehangolt, egységes és hálózati ellátása, támogatása a célszerű. Ellen Key azt remélte, hogy eljön a „gyermek évszázada”. A XX. század nem volt az, az új évszázad vajon az övé lesz-e?

A szerző szociológus (Pázmány Péter Katolikus Egyetem)