Kutrucz: Feltárható a múlt rendszer

Bár mintegy 3,5 kilométernyi, rendszerváltás előtt keletkezett állambiztonsági iratot őriz a Történeti Hivatal, mégis kérdéses, mennyiben ismerhető meg általuk a múlt – vetette fel Kutrucz Katalin, a hivatal elnökhelyettese A „nem jogállami” iratok történeti forrásértéke című konferencia bevezetőjében tegnap.
A Történeti Hivatalban a magyar tudomány napja alkalmából rendezett konferencián az elnökhelyettes arra figyelmeztetett: konkrét ügyekben nemegyszer csak részigazságok ismerhetőek meg a titkosszolgálati iratokból az akkori állambiztonságot mozgató párt iratai nélkül. Esetenként pedig még az ellenkezője sem igaz annak, ami egy állambiztonsági dokumentumban olvasható, gondoljunk csak a koncepciós perekre, a provokatív, bomlasztó, lejárató titkosszolgálati játszmákra – fogalmazott Kutrucz Katalin. Hozzátette ugyanakkor: a Történeti Hivatalban őrzött irattömeg alkalmas arra, hogy az alapján a kiterjedt tudományos kutatás nagy vonalakban feltárja a rendszer működési mechanizmusait, törvényszerűségeit.
Markó György, a hivatal elnöke a katonai elhárítás 1956 előtt keletkezett iratainak elemzése kapcsán elmondta: a forradalom után nagy részüket – utólag már kideríthetetlen logika alapján – kiselejtezték. Markó megjegyezte: a mintegy 900 katonai alakulatról összesen 20 objektumdosszié maradt fenn az 1956 előtti időszakból.
Markó György az akkori katonai elhárítás munkáját jellemezve megemlítette: még a laktanyák közelében lévő házak lakóit, olykor egy egész falut is feltérképeztek abból a szempontból, ki a volt horthysta tiszt, csendőr, kulák, pap, apáca. A hálózati munka kiterjedtségét jellemzi, hogy az alakulatok katonáinak mintegy tíz százaléka ügynök volt, jelentett az akkori elhárításnak. Okváth Imre, az 1956 után újjászerveződő hírszerzésről szóló előadásában elmondta: a KGB intencióinak megfelelően elsősorban az USA-ra, az NSZK-ra, a Vatikánra és Izraelre, majd pedig a harmadik világ, Afrika és Latin-Amerika egyes országaira kellett koncentrálniuk a magyar felderítőknek.
Ennek során a magyar szolgálatoknak sikerült ügynököt telepíteniük a frankfurti amerikai hírszerző központba, technikai behatolást végrehajtaniuk a Vatikánba, de az akkori vezetés eredményként könyvelte el a bécsi amerikai nagykövetség és a párizsi NATO-parancsnokság új telefonkönyveinek megszerzését is. Okváth szerint azonban a magyar felderítés főként a politikai hírszerzés, illetve emigráció bomlasztása terén ért el eredményeket, a hírszerzés fő célját, az ellenség szándékainak első kézből történő megismerését tekintve nem voltak igazán eredményesek akkoriban a magyar felderítők.