Le a flakonokkal!

Különös demonstráció zajlott a minap a Duna-parton. A Hulladék Munkaszövetség (Humusz) civil aktivistái egy eldobott flakonokkal díszített ladikkal a Batthyány térig eveztek, ahol átadták követeléseiket – palackpostán – Kóródi Mária környezetvédelmi miniszter asszonynak. Humuszék azért mentek Kóródi Máriához, mert attól tartanak, föltehetően joggal, hogy a környezetvédelmi tárca késlekedése miatt egyre kevesebb lesz a környezetbarát, visszaváltható üveg. Végeláthatatlan flakonmező lepi majd el a magyar hazát Battonyától Nemesmedvesig.
Ebbe nem szabad belenyugodnunk! Humuszéknak meg különösképpen nem szabad. Hajrá, Humusz!
Javasolnám az illetékeseknek, tisztelettel, ne vegyék félvállról a Humusz-féle javaslatot, mert jó szándék van benne, környezetféltés, ha úgy tetszik: hazaszeretet. Sok hasonló akció kellene ennek a hazának.
Isszuk (isszátok!) a sok EU-löttyöt, globalizált förtelmet, amitől az ember előbb-utóbb ragacsos lesz és meghibban, visszatántorog a pattintott kőkorszakba, miközben azt hiszi, hogy megérkezett a fejlett Európába. Azt hiszi, hogy a Notre-Dame-ot látja, toronyőröstül, pedig a Neander-völgyben van, oda érkezett a mentesítő intercityvel.
De ne távolodjunk el az eldobott flakonoktól! A lényeg: tényleg ezeken az apróságokon is múlik, hová jutunk, hagyjuk-e, hogy fejünkre nőjön a multivilág, az amerikanizáció, vagy kiegyenesítjük a gerincünket, fölemeljük a fejünket, merünk bátran magyarnak lenni. Európainak. Mert azok vagyunk. Nekünk nem kell bekéredzkednünk Európába – ide tartozunk. Évszázadokon át védtük a Nyugatot tatártól, töröktől, orosztól… Bástya voltunk. Erőd. Az is maradunk.
De nem flakonokból.