És arról sem társalognak, hogy speckó a Garda-tó egy köpésre van a kőgazdag bajoroknak, és talán azért is dőlt oda lé számolatlanul, évtizedeken át. Viszont szó esik még algákról, vízszintről és arról, hogy benne vagyunk a főszezonban, és alig lézengenek a népek a parton.
Magam mintegy négy kilométerre élek a víztől, így van némi rálátásom az eseményekre, és a bölcsek kövének birtoklása nélkül a következő magvas megállapításra jutottam. A Balaton és turisztikája ilyen is, meg olyan is.
Van, ami drága és van, ami „csak” annyira, mint bárhol máshol az inflációverte hazában. Hol olyan tömeg van, hogy egy gombostűt sem lehet leejteni, hol meg kevesebben vannak. Mindenféle helyeket és kínálatot lehet találni a balatoni hekktől a tányérszél-csöpögtetőkig. A víz néha magas, máskor alacsonyabb, ráadásul van, hogy meleg, vagy éppen hideg. Alga is akad néhanap. Volt, hogy pusztultak a halak, és volt, hogy éltek, mint hal a vízben. És persze szabadon lehet sírbákolni, nyafogni.
Például Keszthely gyönyörűen felújított belvárosában fényes nappal, egy ingyenkoncerten lehet mocskosfideszezni, a nagytudású énekes buzgó helyeslése mellett. Egyébként ez is a hang- és zűrzavar szerves része. Utóbbi rendesen nyomkodja a fejeket belülről.
Amikor mondjuk a Csík zenekar énekesnője felháborodik azon, hogy az ő feldolgozásukra ropja valaki a pride-on, már jön is a gyűlöletcunami szeretetország katonáitól.
A szerzők (Quimby) sem jártak jobban, azon rendje és módja szerint nekik estek a janicsárok. Szerzői jogi hiányosságokat vélek felfedezni, úgy tűnik, mindenki olyan szellemi termékeket használ, ahol csak akar, amiket csak akar.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!