Amint az köztudomású, a magyarok egy jelentős része rendkívül széles látókörű, érdeklődési körébe számtalan tudományág belefér, és a felhalmozott tudást szívesen osztja meg másokkal is. A labdarúgástól (manapság már az is tudomány, elég egy szakkommentátort meghallgatni, hogy belepiruljunk a saját tudatlanságunkba, és külön szerencse, amennyiben értelmezni tudunk egy mondatot az elejétől a végéig) a virológián át egészen a szlavisztikáig terjed a skála, és mindezekhez csatlakozott a turizmusipar és az űrkutatás beható ismerete is.
Ezek az ismeretanyagok általában ugyanazok birtokában vannak, amiből az is látszik, hogy a tudás olyan, mint a baj, nem jár egyedül. És azt a következtetést is bátran levonhatjuk, hogy többnyire a leghülyébbek a leghangosabbak. A vonal, amely mentén haladnak, tiszta és világos. Rossi nem ért hozzá, a magyar foci katasztrofális állapotban van, hol vannak az akadémiák, minek ennyi stadion, merazorbán, bezzeg a románok. Nem kellenek lezárások, minek annyi lélegeztetőgép, bezzeg a svédek, az nem számít, hogy hullanak, mint a legyek, de ott demokrácia van, itt kijárási tilalom van, merazorbán diktatúrát épít, oltás sem kell, ez csak egy kis járvány, vesd össze zápor.
Az oroszok Európát fenyegetik, az ukránok a hős védelmezők, mi az hogy banderista nácik is vannak köztük, merazorbán szemet vetett Kárpátaljára és még pincsi is, minek nekünk orosz gáz, meg béke, az utolsó ukrán fiatal haláláig fogok üvöltözni a sezlonyról, tele is tolom a fészbukot a kiérlelt véleményemmel, hogy aszongya mocskosfidesz, esetleg zsidesz.
Momentán éppen ott tartunk, hogy minek nekünk magyar űrhajós, milyen kísérletek, miközben az egészségügy és az oktatás, merazorbán. A „mindenszaristák” egyik kedvenc nyári témája ezenkívül a Balaton, és ez idén egészen speciális felhangokkal bővült.
Áll két atyafi az egyik multi parkolójában, és osztja az eszet, bele a kánikulába, az alapállás egyértelmű, a Balaton odavan. Ha van rajta sapka, ha nincs. Ha sokan vannak, az a baj, ha kevesen, akkor meg az. És drága. A lángos ára mint mérce és szimbólum. Inkább megyek Horvátba. Mi meg a Garda-tónál voltunk, az egészen más, mint a Balaton, minden tökéletes. Ezen a ponton nem bonyolódnak bele, hogy ott a Salói Köztársaság felszámolása után nem sokkal beütött az északolasz gazdasági csoda, és szép lassan építkeztek, mialatt nálunk itt voltak a ruszkik, és amikor a hatvanas években lazult a gyeplő, a Balatonnál eljött a simli ideje a vizezett langyos sörrel meg a többi rémálommal, és abból a rettenetből kellett valahogy kikászálódni. Lassan megy, az tény.
