A nemzetközi helyzet fokozódik

Az elmúlt napokban dübörgött az amerikai diplomácia. A skóciai látogatáson tartózkodó amerikai elnök megállapodást kötött az Európai Bizottság elnökével. Ennek lényege, hogy az Európai Unió amerikai exportját ezentúl 15 százalék vám sújtja, míg az amerikai termékek vámmentesen jöhetnek be az EU 27-ek piacaira. Az európai acél- és alumíniumexportra azonban ötven százalék az amerikai vám. Emellett az EU vállalta amerikai fegyverek beszerzését, európai tőke bevitelét az USA-ba és amerikai nyersanyagok kötelező importját. A megállapodást az EU vezetése úgy próbálja eladni, hogy milyen előnyös, hiszen az EU „csak” 15 százalék vámot fizet a korábbi, harmincszázalékos amerikai követelés helyett.

De mindez Európát alárendelt helyzetbe hozta az Egyesült Államokkal szemben. Brüsszel olyan kötelezettségeket vállalt, amelyek tagállami hatáskörbe tartoznak. A megállapodást Washington kötelező érvényűnek, míg Brüsszel csak ajánlásnak tekinti.

Az EU legfontosabb exportterülete az USA. Oda megy a külkereskedelem 20,6 százaléka. Az USA oldaláról a legfontosabb partner a Kínai Népköztársaság. Az amerikai kereskedelem 21,3 százaléka bonyolódik Pekinggel, míg Brüsszellel csak a 13,7 százaléka.

Az USA elnöke, Donald Trump komoly nyomást gyakorolt Kijevre és Moszkvára is, hogy 10-12 napon belül fejezzék be a háborút. A legfrissebb határidő augusztus 8.

Bár a rossz rendőr szerepét játszó Medvegyev volt orosz állam- és kormányfő gyorsan visszautasította Trump ajánlatát, az amerikai főtárgyaló, Witkoff már Moszkvában van, hogy a színfalak mögött előkészítsen egy megállapodást.

Kijevben néhány napon belül pálfordulásra került sor. A parlament szinte egyhangúlag elfogadta, hogy a két korrupcióellenes tevékenységet vizsgáló szervezet kerüljön az ügyészség hatáskörébe, az ügyészség viszont az államfő alá tartozik.

A sietség oka az volt, hogy elkezdték vizsgálni az államfő körének korrupciós ügyeit. A döntés, amely megfosztotta ezt a két szervezetet a valós mozgásterétől, óriási ellenállást váltott ki bel- és külföldön egyaránt. Azt még meg lehetett magyarázni, hogy az ukrán vezetés csal és lop. Azt is, hogy kényszersorozás van, ahol embereket, köztük uniós állampolgárokat halálra vernek. Ezt rá lehetett húzni arra a hamis sémára, hogy háború van, és ahol gyalulnak, ott hullik a forgács.

A korrupciós vizsgálatok leállítása már más kérdés. Az EU vezetése büszkén hirdette, hogy Ukrajna minden csatlakozási kritériumnak megfelel, és gyorsított eljárással kell felvenni. Most a két kijevi szervezet ellehetetlenítése azt jelentette, hogy ez Brüsszel számára is elfogadhatatlan. Tiltakoztak, és az Ukrajnának juttatandó pénzügyi források befagyasztásával fenyegetőztek. Ukrajna működéséhez havi hárommilliárd dollár támogatás szükséges, és ehhez jönnek még az ingyen juttatandó fegyverek.

A lakosság Ukrajna jelentős részében – először a háború kezdete óta – utcára vonult, és tiltakozott. Döntően nők. Férfiak alig mertek kimenni, mert féltek, hogy a kényszersorozást végrehajtó katonák a tüntetés helyszínéről viszik el őket a frontra.

Zelenszkij a törvényt visszavonta. A parlament néhány nappal a botrányos döntés után ezt is – vagyis az ellenkezőjét – szintén szinte egyhangúlag szavazta meg.

Az ügynek rengeteg tanulsága van. Talán a legfontosabb, hogy a nyugati hatalmak elkezdték keresni Ukrajna új vezetőit. Többen is szóba jöhetnek: a hadsereg volt főparancsnoka, aki a mostani londoni nagykövet, a katonai hírszerzés főnöke, Kijev polgármestere.

Megszűnt az a feltétel nélküli támogatás, amellyel Zelenszkij eddig rendelkezett.

2026-ra a tervek szerint az ukrán GDP 26 százaléka lesz közvetlen katonai kiadás, amely mintegy ötvenmilliárd dollár.

Németország elégedetlen, mivel a területén 151 ezer ukrán katonakorú férfi él, és döntő részük nem hajlandó dolgozni. Felveszik a havi 882 eurós támogatást, és ezzel megterhelik az egyébként is óriási hiánnyal küzdő német költségvetést. Berlin kijelentette, hogy vagy vállaljanak munkát, vagy térjenek haza.

A Közel-Keleten a helyzet újra – sokadszor – felforrósodott. Izrael javasolta, hogy a Gázában élő palesztinokat telepítsék ki Etiópiába, amely a világ egyik legszegényebb országa.

Vagy Líbiába, ahol az arab tavasz folyamán meggyilkolt államfő, Kadhafi halála (2011) óta polgárháború folyik. Vagy Indonéziába, amely ugyan szintén muzulmán állam, de a Föld túlsó végén található.

Mivel Szíriában összecsapások voltak a beduinok és a drúzok között – azaz síiták és szunniták között –, több ország is színre lépett.

Izrael beavatkozott a drúzok oldalán, a jordániai beduinok azzal fenyegetőznek, hogy átlépik a jordán–szír határt, és fellépnek a szíriai testvéreik mellett, Törökország pedig közölte, hogy ha bárki is beavatkozik Szíriában, hadsereggel lép közbe.

Közben a szír vezetés bejelentette, hogy szeptember 15–20. között – Aszad elnök tavalyi megbuktatása óta először – parlamenti választásokat rendeznek. A képviselők harmadát az ideiglenes államfő jelöli ki, a többit a lakosság választja meg.

A gázai helyzet katasztrofális. Naponta halnak meg emberek az izraeli bombázások következtében, és olyan súlyos a gyógyszer-, élelmiszer- és vízhiány, hogy az áldozatok száma gyorsan nő.

Az USA stratégiai szövetségesének tekinti Izraelt. Vállalta, hogy többek között Kanadával szemben, amely bejelentette, hogy elismeri a palesztin államot, büntetővámokkal lép fel. Egyidejűleg azonban figyelmeztette Izraelt is, hogy találjon megoldást a gázai válságra.

Németország Jordániával közösen légihidat létesített, és élelmiszercsomagokat szórnak le a gázai palesztinoknak. Ennek inkább szimbolikus jelentősége van, mivel egy repülőgép kevesebb súlyt tud ledobni, mint amit egy kamion képes elhozni.

A német külügyminisztert izraeli látogatásán fogadta a miniszterelnök is. Megpróbálta meggyőzni, hogy Németország ne csatlakozzék a nyugati államok zöméhez, amelyek az ENSZ őszi közgyűlésén el akarják ismerni a palesztin államot. Az egyik izraeli miniszter megjegyezte, hogy Németország folytatja a hitleri politikát. Ez, véleményem szerint, egyszerűen tévedés. A franciák őszre bejelentették a palesztin állam elismerését, és Szaúd-Arábiával közösen kiálltak a kétállami megoldás mellett. A brit kormány közölte, hogy ha őszig nem változik meg az izraeli politika, ők is elismerik a palesztin államot.

A Hamász – együtt több palesztin szervezettel – közölte, hogy a harcot addig folytatják, amíg létre nem jön a palesztin állam, Jeruzsálem fővárossal.

A közel-keleti térségben 1948 óta nincsen béke, és gyors és sikeres megoldás most sem látszik.

Az orosz kormány október 15-re orosz–arab csúcsértekezletet hívott össze Moszkvába. Nyilván megpróbálják a korábbi szovjet befolyást – vagy legalábbis annak egy részét – visszaállítani.

Lavrov külügyminiszter közölte szíriai kollégájával, hogy várják a szír államfőt is a tárgyalásokra. Egyben keresik a megoldást a Szíriában lévő orosz haditengerészeti és légierőbázisok kérdésére.