A katonai akció alatt  mintegy 250 ezer szerbet üldöztek el Horvátországból, 1892 pedig meghalt vagy eltűnt. Az ENSZ hágai Nemzetközi Bírósága a 2015-ben meghozott ítéletében a Vihar Hadműveletet etnikai tisztogatásnak minősítette, de nem népirtásnak, szemben a genocídium megítélésében illetékes, a világban ismert szakértők állításával, hogy a hadművelet magában foglalta a népirtás minden elemét.

A nyugati kormányok véleménye szerint a hadművelet „a Balkánon folyó szélesebb összetűzések befejezése felé tartó szükséges lépés volt”. A Vihar Hadműveletre Horvátországban nemzeti diadalként tekintenek, és minden év augusztus 5-én a győzelem és a haza hálaadásának napjaként emlékeznek meg róla. Szerbiában és a szülőföldjükről széttelepült szerbek körében a hadműveletet tragikus eseményként tartják számon, ami tömeges széttelepülést és szenvedést hozott a számukra.

A Vihar Hadművelet nem csak katonai akció volt, amelyben szinte egy egész népet elüldöztek a szülőhelyéről. A szerbek ezzel államalkotó népből nemzeti kisebbséggé váltak. Sajnos a hadművelettel eltiporták a szerb nemzeti kisebbség személyi és kollektív jogait, és ez a szellemiség napjainkban is jelen van. A mai Horvátországban tiltják a cirill írást olyan mértékben, hogy még a sírfeliratokon sem tűrik meg.

Európa 30 évvel ezelőtt néma maradt, nem emelte fel szavát egy egész nép kárára elkövetett etnikai tisztogatás ellen. Ugyanúgy, ahogy a múlt hónapban sem, amikor Zágrábban, egy EU-tagállam fővárosában félmilliós közönség előtt Marko Perković Thompson horvát énekes koncertjén dicsőítették a második világháborúban létrejött Független Horvát Államban elkövetett szörnyű bűntetteket, amikor is az állam náci haláltáboraiban megöltek 800 ezer szerb, zsidó és roma embert.

Az Európai Unió békeprojektként jött létre, mára pedig a militarizációs törekvések a dominánsak. Kevés az olyan bátor ember, aki manapság tud és mer küzdeni a békéért. Az EU tagállamai számára, amelyek – mint Magyarország is – arra törekednek, hogy ellenszegüljenek a globalista vívmányoknak és megőrizzék saját szuverenitásukat, megvédjék saját határaikat és megóvják az alapvető családi értékeket, a ma Európája óriá­si kihívást jelent. De ehhez képest milyen helyzetben vannak Európában az Európai Unió formális tagságának elérésére törekvő népek és országok?

Elsősorban mint nő és anya, de mint diplomata is, nagyon aggódom a mai európai állapotok miatt. Amikor a béke nem univerzális érték, amikor megsértik a nemzeti kisebbségek kollektív jogait, amikor megtiltják egy nemzet tagjainak a saját nyelv- és íráshasználatot, amikor a bűncselekmények áldozatainak nem jár ki az igazságtétel – azt kérdezem, quo vadis, Európa?

A szerző a Szerb Köztársaság budapesti nagykövete

Borítókép: A nándorfehérvári diadal. Ismeretlen XIX. századi festő munkája (Forrás: Wikipedia)