Figyelemre méltó, hogy mialatt Magyar Péter kézzel-lábbal tiltakozik az ellen, hogy Gyurcsány Ferenc halmozottan bukott szocialista miniszterelnök pártjával bármilyen kapcsolatba kerüljön, mégis feltűnően utánozza. Az, hogy a hazugság bajnoka, a DK nemrég nyugállományba vagy önkéntes száműzetésbe vonult elnöke Magyar Péterhez képest ipari tanuló, ma már közhelyszámba megy.
Amíg az őszödi böszme egy-egy lódítása után egy napnak kellett eltelnie ahhoz, hogy homlokegyenest az ellenkezőjét állítsa, a Tisza-szekta elnökének elegendő egyetlen perc, hogy egészen mást mondjon valamiről.
Legutóbb úgy fogalmazott, mondandóját látszólag csupán az úgymond NER-elitnek címezve: „Nem kell félni, nem fog fájni, na jó, egy kicsit lehet.” Aki nem szenved beteges feledékenységben, pontosan emlékszik, minek a megfelelője ez az intő szózat. Gyurcsány Ferenc mondta miniszterelnökként, amikor bejelentette az ígéreteit annuláló megszorításokat: „Nem kell félni, nem fog fájni!” Vagyis Peti vitéz a nagy tanítómesterétől nemhogy elhatárolódna, de még szóhasználatában is követi.
Valószínűleg amiatt nem zavarja ez a hasonlatosság, mert nem is emlékszik rá, hogy ez a mondás a 2006-os nemzetveretőhőz kötődik.
Pszichológusok szerint Gyurcsányt is nagyban segítette hazugságai hitelesnek tűnő előadásában, hogy ő maga sem emlékezett arra, miket mondott, ígért előtte. A borderline kórt emlegették vele kapcsolatban, ami nagyfokú cezaromániával, megalomániával is együtt járt. Márpedig ez a kórisme a tiszás nemzetmegvezetőre, a mini Napóleonra is maximálisan ráillik.
Itt érdemes egyébként felhívni a figyelmet arra, hogy a Majka szláv női becenévre hallgató Majoros Péter is Napóleon-szerű jelmezben ugrabugrál a színpadon mint Bindzsisztán mindenható diktátora, úgyhogy nem lehet kizárni azt sem: Magyar Pétert próbálta tudat alatt megjeleníteni ebben a karakterben.
Alappal lehet gyanakodni, hogy akár a volt DK-elnök, a tiszás szektavezér is egyfajta pszichés személyiség-, illetve memóriazavar következtében nem veszi észre, amikor valamit cáfol, aztán néhány percre rá elismeri, és mégsem érzékeli az ellentmondást a nyilatkozataiban.
Egy bátor, talpraesett fiatal nő, Nyerges Csenge annyira összezavarta nyíltan, a közönség előtt feltett kérdéseivel, hogy előbb hazugságnak minősítette azokat, s hazugnak a kérdezőt, miszerint lehallgatta az akkori feleségét, Varga Judit igazságügyi minisztert. Majd rá pár percre önkéntelenül elismerte a példátlan családon belüli spicliskedést, sőt hencegett vele.
Eközben elégedetten bezsebelte egy középkorú női rajongójának – aki Nyerges Csenge mikrofonjába belebeszélt – a dicsérő szavait, amelyekkel hűségéről biztosította: „Mi mind boldogak vagyunk, hogy felvette a felesége beszélgetését.” Fel sem merült az álomvilágban élő Brüsszel kedvencében, hogy egyik szavával üti a másikat, és saját magát hazudtolta meg nagy nyilvánosság előtt. Eközben vaskos gyanúsításokkal, rágalmakkal fűszerezve a legarrogánsabb kioktatásban részesítette a kérdezni merészelő fiatal hölgyet. Teljesen úgy, mint egy Kádár-rendszerbeli típusbunkó, hatalmaskodó megyei kommunista párttitkár.
