Vízválasztó, avagy a stréber tiszások

Nézem a hegyet szemben, vulkán volt egykoron, most jó kis meditációs bázis. Olyan, mintha egyenesen a kert végében nőtt volna ki a földből, de a valóságban sincs messzebb pár száz méternél. Nézem, és azt is látom, hogy napról napra egyre több rajta a barna folt. Kiszárad a növényzet. Jelen sorok írásakor (ezt mostanában már rögzíteni kell, mert oly gyors lett a világ, hogy bármelyik percben kitörhet egy háború, felbukkanhat egy futóbolond, vagy derült égből érkezhet a villámcsapás, és minden megváltozik) irgalmatlan a hőség, eső sehol, aszály mindenfelé. Bele sem merek gondolni, mi lehet az Alföldön, de itt a kertben sem túl rózsás a helyzet. Serceg a kiégett fű a lábam alatt. A veteményes vigasztalan képet mutat. Öntözni már alig tudunk, kevés vizet ad csak naponta a kút. Vezetékes víz használatáról nem álmodozunk, az a gazdagok kiváltsága, a lehetséges pár fillér kedvezményért bele sem kezdek az egész procedúrába, esővízkészleteink kimerültek.

Ez van. Viszont az is van, hogy

a kormány változatlanul ingyen bocsátja a nagyobb gazdák rendelkezésére az öntözővizet, ami nagyon helyes, ők etetik a haza népét. Most éppen azon megy az agyalás, hogy miként juthat el a víz a felhasználókhoz.

De nézzük, hogyan is állunk mindezzel. A Tisza medrébe hatvan, a Dunáéba negyven százalékkal kevesebb víz érkezik, a vízhiányra általános recept nincs, mindenhol egyedi megoldásokat kell kidolgozni. Az mindenesetre bíztató, hogy Magyarországról ma már nem folyik ki több víz, mint amennyi beérkezik. Ezen a ponton persze el lehet merengeni azon, hogy szegény Vásárhelyiék annak idején jól elszúrták az egészet a reformkori modernista felbuzdulásukban, és lehet okoskodni, hogy először a talajjal kellene valamit csinálni, meg ilyesmik, csak felesleges.

Most most van,

ezzel a helyzettel kell valamit kezdeni, és a kormány legalább megpróbálja. Tízmilliárd forint értékben átvállalja a vízdíjat a gazdáktól, további 4,7 milliárd forintot pedig ereszek, zsilipek, szivattyúk javítására különítenek el. Egyébként az elmúlt három évben kétszeresére nőtt az öntözött területek nagysága, ami jelenleg 150 ezer hektár,

a gazdák 176 milliárd forintot kaptak infrastruktúra-cserére és további 65 milliárd forint értékű pályázat jelenleg is nyitva áll előttük. Az persze üdvös lenne, ha végre-valahára egészen kis gazdák is pályázhatnának a támogatásokra, és nem kötnék azokat számukra teljesíthetetlen feltételekhez.

A szemléletváltás viszont már tetten érhető. Magyarország jelenleg hárommilliárd köbméter vizet képes tárolni, ami a Balaton vízmennyiségének másfélszerese, és már a belvíz ellen sincs hadakozás, jár hozzá területalapú támogatás. Ráadásul

van cél, van vízió, vannak tervek arra is, hogy a védelmi jellegű kárenyhítésből miként lehetnek stratégiai fejlesztések, amelyek aztán reménység szerint a mezőgazdaságon túl javítják a mikroklímát és segítik a természetes élőhelyek rehabilitációját is.

Az ember a hőségben megmaradt ép elméjével azt gondolhatná, hogy mindezeknek együtt örülhetünk, mint egy nagy család. Ha csupán azon a szinten, hogy ha öntözünk, lesz termés, ha lesz termés, lesz mit enni, és talán nem aranyáron. Szofisztikáltabb elmék akár mindezeken túl is örülhetnének, de nem, Vincent, nem megy nekik. Sőt és ráadásul.

Mindeközben

Brüsszelben új vízstratégiát dolgoztak ki, mely szerint a gazdáknak is fizetni kellene a vízhasználatért. Na most ezek a riasztó arcok a saját parasztjaikat is gyűlölik, ha úgy gondolják, lőnek is rájuk abban a rohadt nagy demokráciában, a mieinket meg simán megfojtanák egy kanál vízben. És akkor jöjjön a hihetetlennel határos, az Európai Parlament jelentését a Magyarországon állomásozó Tisza Párt is megszavazta.

Szóval az van, hogy bármennyire fájó is, ezekkel tényleg nincs semmiféle közös minimum. Sem nemzeti, sem másféle. Vagy az van, hogy teljesen kretének, vagy az, hogy szöges nyakörvet raktak a rovarra, vagy az annál jobb itt minden rosszabb jegyében semmi sem drága, aztán majd meglátjuk ugye, vagy a három egyszerre.

De nemcsak hogy megszavazták ezt az újabb öntökönlövő jelentést, ami esetleg egy újabb lépcsőfoka Európa kinyuvasztásának és az ukrán (amerikai) GMO-s szemét beeresztésének, de az igazi stréberek karakterjegyeit felvonultatva még rá is tettek egy lapáttal. Az a külön pont is tetszett nekik, amely kifejezetten arra szólítja fel a tagállamokat, hogy vezessenek be olyan vízdíjakat, amelyek a szolgáltatás teljes költségét megtérítik. Szegény hazám, ha valami kollektív tudatzavar következtében ne adj Isten jövőre véletlenül ezek jönnének, mehetünk a Bakonyba betyárnak.