Megérte, uraim?

Vizsgálat készült a hetvenes években egy kanadai egyetem szociológiai tanszékén, azt feltárandó, hogy a gyakorlatban van-e különbség a jobboldali és a baloldali politikusok korrupciós hajlamai között. A kutatásban részt vevő társadalomtudósok azt állapították meg, hogy a baloldali, illetve liberális kormányok tagjai körülbelül három és félszer több hajlandóságot mutatnak a korrupcióra, mint jobboldali társaik. Az eredmény igazolta azt a mindennapos tapasztalatot, hogy a politikai tájékozódás és elkötelezettség az esetek nagyobb részében inkább a habitus és a családi hagyományok, mintsem a racionálisan felépített ideológia következménye. A morális aggályokkal felvértezett emberek sokkal könnyebben találnak utat a jobboldali pártokhoz, nem utolsósorban keresztény hitük, neveltetésük vagy erkölcsük miatt.
Ez Magyarországon sincs másként. Az olajgate-ügy, a vecsési számlagyár és az egyéb MSZP közeli visszaélések a szocialistáknak csupán múló kellemetlenséget okoznak, morális válságot biztosan nem. A jobboldalon az ilyen ügyek felbukkanása ennél sokkal fájdalmasabb: a jelenség mindig felháborítja és sok esetben eltántorítja a szavazóbázis kisebb-nagyobb részét. Ugyanis a lopás bűn.
Akit hónapok óta folyamatosan lopással vádolnak, annak nem szabad hallgatnia. Ilyen esetekben a hallgatást a közvélemény beismerésnek tekinti. Hívek és ellenfelek egyaránt. A Fidesz kommunikációs zsenijének tartott Wermer András szerteágazó üzleti ügyeit korábban csak a politikai kommunikáció szintjén hozták összefüggésbe a lopással, mára azonban hatósági eljárások keretében is megfogalmazódott a gyanú. A MERT 2000 Rt. minap letartóztatott vezérigazgatójával szemben felmerült vád összegszerűen meghaladja Tocsik Márta sikerdíját. A Millenniumi Országjáró előállítására kötött szerződés esetében, ha a gyanú beigazolódik, egy végtelenül primitív módon kitalált és végrehajtott bűncselekmény valósult meg, ami 896 millió forinttal károsította meg a kincstárat. Nem tudjuk, hogy hány szavazatot hozott az Országjáró a jobboldalnak, de hamarosan meg fogjuk tudni, hogy mennyit visz el.
Wermer András, a Fidesz észrevehetetlen választási kampányának vezére ma is hallgat. Amihez joga lenne, ha ezzel nem ártana pártjának, sőt az egész polgári oldalnak, amelyet már nemcsak a közélet szereplői, hanem a választók is összemosnak vele és vállalkozásaival. Jobboldali politikai elemzők a korábbi ciklusban sokszor jelezték, hogy ami a Happy End Kft. körül történik, annak katasztrofális következményei lehetnek, nem csak kommunikációs szinten. Úgy tűnik, igazuk lett. Mivel az országgyűlési választások eredménye rendkívül szoros volt, a jobboldali politikai elitet a fentiek miatt körüllengő gyanú akár önmagában eldönthette a versengést – a szocialisták javára. A feltételezések szerint a múlt ciklusban a jobboldalon valóságos intézményrendszer alakult ki az ilyesfajta ügyletek menedzselésére, amelynek központi, megkerülhetetlen figurája éppen Wermer András volt. Neki egyébként fő feladata a jobboldalt a remélt győzelemhez segítő kampány megtervezése és kivitelezése lett volna. Vajon egy olyan ember, akinek figyelmét ilyen nagyságrendű anyagi ügyek vonták el, tudott-e, akart-e kellően összpontosítani legfontosabb feladatára: a választások megnyerésére?
Ha a vádak a törvényes eljárások keretein belül bizonyosságot nyernek, mit válaszolnak majd a jobboldal vezetői, ha a lakossági fórumokon tiszta arcú fiatalok azt kérdezik: ha a lopást félvállról kezeljük, ugyan miben különbözünk a másik oldaltól?
Tényleg. Miben is? A szavakban? Az kevés. A frazeológiában? Az még kevesebb.
Vajon mekkora lesz az erkölcsi megrázkódtatás a polgári táborban? Fel tud-e állni egy ilyen sokk után? És vajon arányban állnak-e a híresztelések szerint ellopott száz- és százmilliók a jobboldal – ezek után ki tudja, hány ciklusra szóló – vereségével?
Megérte, uraim?