MI A MAGYAR?

Babonairtás pandúrerővel

Mint katona és csendbiztos, az országot összeviszsza úgy jártam át, hogy a néppel mindenütt érintkeztem. A népet mindenütt figyeltem, s úgy találtam, hogy a Tisza–Körözs közén lakó kálvinista nép legmentesebb a babonától, de itt sem teljesen mentes. Így példának okáért e vidék népe is hiszi, hogy ha valamely községből más helyre halottat szállítanak, a határt elveri a jég. E babona miatt két ízben kellett közreműködnöm. Egyik eset ez volt: 1866-ban K.-Szántón egy váradi vásárról hazatörekvő szomszéd falusi ember hirtelen meghalt, s midőn hozzátartozói haza akarták szállítani, a k.-szántóiak nem engedték. Emiatt a rokonok a szolgabírónál tettek panaszt, aki a hulla kiadatásával engem bízott meg.
Kimentem tehát K.-Szántóra, s ott előbb az elöljáróknak, majd a halottas háznál a jelen voltaknak megmagyaráztam, hogy ilyet hinni nevetséges dolog, s minthogy rendeletem van a hulla átadására, kijelentettem, hogy ha valaki ellenszegülne, magának tulajdonítsa tettének következményeit.
Másik esetem az volt, hogy a Keresztesen lakott J. M. járásorvos zavart elméjű neje egy téli délután eltűnt, s amint kiderült, a Körözs felé gyalogolt. Tavasszal az orvosnét Szakáll alatt a Körözs szélén, egy fűzfabokorba ruhájánál fogva fennakadva megtalálták. A hulla arcát a halak elették, de a ruházatról a jegyző az orvosnét felismerte. Amint a férj neje feltalálásáról értesült, rögtön érte ment, de a hulla elvitelét a nép megakadályozta, s hogy az meg ne történhessék, őrizetére a Körözs-parton vasvillás őröket állított fel. Az orvos ekkor hozzám jött, és segélyemet kérte. Én igyekeztem az orvost rábírni, hogy a hullát Szakállban temettesse el, miután azonban alapos okokkal meggyőzött a hazaszállítás szükségességéről, a hazaszállítást elvállaltam. Késő este két szekérrel mentünk a csakugyan vasvillások által őrzött hulláért, hol az őröket lefegyvereztettem s megfenyegettem, ha kiabálni mernének. Ezután a hullát az általunk hozott koporsóba tétettem és két pandúrt az őrök mellett hátrahagyva, magam az orvossal és a koporsós szekérrel hazaindultam. A szekerekkel a falun kellett átmennünk, pandúrjaimnak tehát meghagytam, hogy csak akkor jöjjenek utánunk, midőn gondolják, hogy a lassan vihetett hullával a falut elhagytuk. Tervem jól sikerült, s minthogy a hulla hurcolása után sem Szántón, sem Szakállban nem lett jég: később mind a két falubelieket csúfoltam babonájuk miatt.
A közelmúltban több hasonesetről megütközéssel azt olvastam, hogy csendőreink a tömeg közé lövéssel, több emberélet árán tudták a hulla továbbszállítását eszközölni. Célszerűnek vélném, ha ily eseteknél egy népszerű tisztviselő vezetné az őrjáratot!

Osváth Pál: Pandúr korom emlékei (1905)