Most

MOST
– hogy kivontak a hazai forgalomból szinte már minden „mozdíthatót”, s meghagytak – egyelőre – „magnak” minket…
AMIKOR
– kiüresedett jóformán minden, csak a kulisszák előtti látható rész maradt meg – Brook Üres tere – „demokráciát” játszani, az utolsó felvonás fele…
AMIKOR
– nem is gusztustalan lett jóformán minden, hiszen „privatizálták” az ízeket. A sajtból és a kenyérből is kivették (vitték); de már az illúziónk sem maradt meg…
CSUPÁN VALAMI
– homályos emlék-köd-kép, hogy milyen lehetett(len a helyzet).
AMIKOR
– már visszafelé sincs kiút, mert elvágták a köldök mellett – „átvágták” – (a népet-nemzetet) a tájékozódásra szánt fonalat (Ariadnét?), s helyette a végén majd a selyemzsinórt küldik el „jóvátételként…”
MI VIGASZTALÓDÁSA MARAD
AZ EMBERNEK?
Megkapaszkodása… (ismerve az abortusztörvényeket…)
EGY-KÉT FESTMÉNY, SZOBOR…
– amit talán nem követelnek vissza (s tán nem festik át, gyúrják meg).
EGY NEMES LAMPÉRT JÓZSEFET, AVAGY FERENCZY KÁROLY
OKTÓBERÉT
Maradhatunk? – kalickában? –, de mint Rippl-Rónai József csoda Kalitkás nőjében. Járhatjuk kálváriánkat az Ábrahámhegyen, a Szent László-templomban.
GYÖNYÖRKÖDHETÜNK
Csíkszentmihályi Róbert 1988-ban elkészült bronz Stációiban. Vagy akár Pap J. György 1991-es festményében:
ÉN KIFELÉ MEGYEK
Schrammel Imre kerámiái, Krisztusa mindenekelőtt („orvoslást” találhatunk Mezei Gábor győri patikájában)!
ÉS AKKOR…
– már csak Vaszary János egyik képéről „beszélnék”, de lehetetlen „visszaadni” (amit elvettek).
ARRA AZ OLAJPASZTELLRE
GONDOLOK
– ahol olyan kínai-japán tusrajz-fácskákkal a háttérben, nagy zöld teren három „figura”, „alak”, még ember! méláz, ül, hever, elvan… látszólag nagyon békésen, magában-egymással. A középen, a középső modellen, élőn, fehér kalap fekete, széles szegéllyel, mellette, hozzá beszélve, hajadonfőtt olyan Szabó Lőrinc-féle… A harmadik elmosódott, belesimulva a tájba… (banális, elismerem…) A legjobban a karosszékek és a nyugágy „tetszenek”.
A STÍLUS
– ami maga az ember…(iesség, még…) „Egy kerti szék, egy kinnfeledt nyugágy.” Istenem, de sokan leírták! (Pilinszky után, sután…)
MÉGIS…
– ide, Vaszaryhoz, ehhez a képéhez… Lehet, hogy Pilinszkyben is innen „fogant” meg…
HISZEK AZ ÚJJÁSZÜLETÉSBEN!
(A folytonosságban!) (És a fecsegésben.) (Csak a „mély” ne hallgasson el!)
AZ A LEGBORZASZTÓBB
– hogy már a vásznakon is áteresztődik a politikum, elcsordogál az érték, a tisztelettel.
„ÁTVÉRZŐDIK A TÖRTÉNELEM SZÖVETE”
– „Szövedéke” „mindig fölfeslik” („valahol”).
(S A SALLINGERES „EGYTENYERES CSATTANÓ”:)
– a George Steiner-es nagyon is reális hallucináció, hogy: Egyre távolabb – kerültünk – a szótól!
DE HIGGYÜNK! VÁLTOZATLANUL!
V A L A M E N N Y I E N!
– ne pártokban, csoportosulásokban, tiszavirág-életű tömörülésekben – a másik emberben felénk hajló
Istenben!