Nem gondolja-e, hogy megválasztásával erősödhetnek azok a baloldali szirénhangok, amelyek szeretnék az MDF-et a baloldali értékrendhez közelítő pártként láttatni? Magyarul: reménykedhet-e az MSZP és az SZDSZ?
– Nem gondolom. Kétségtelen, hogy az MDF-et időről időre megpróbálják a baloldalra tolni, ezek a kísérletek megalakulásunk óta folynak – eredménytelenül. Le kell szögeznem: ezeknek, mint ahogy eddig is, ezután is ellen fogunk állni. Ezért is hangsúlyozom: az MDF jobbközép, keresztény-konzervatív, nemzeti elkötelezettségű párt, amely jelenleg ellenzékben van, és politikai ellenfelei a parlamenti patkó bal oldalán foglalnak helyet. Ebből logikusan következik, hogy mi csak a jobboldali pártokkal tudjuk elképzelni az együttműködést, mert ez lehet a garanciája annak, hogy a következő országgyűlési választásokon a jobboldal eredményesen szerepeljen, s ismét átvegye a kormányrudat.
Az MDF-fel kapcsolatban most is megfogalmazódik – igaz, szintén baloldalról – holmi harmadik utas politika feltételezése. Van-e ennek alapja?
– Nincs alapja, hiszen nincs harmadik út. Jobbközép konzervatív módon politizálunk, stabil értékrend alapján. Ez így volt a múltban, így van a jelenben és így lesz a jövőben is, mindenfajta iránymódosítás nélkül.
Többen az ön frakcióvezetői kinevezése ellen szavaztak a képviselőcsoportban. Nem tart-e attól, hogy ezzel szinte kódolva lehetnek a későbbi ellentétek?
– Az egyhangú szavazások, elfogadások arra a politikai rendszerre voltak jellemzők, amelytől, hála istennek, 1990-ben megszabadultunk. Nem udvariasságból, illetve taktikai megfontolásból mondom tehát: nem baj, hogy vannak olyan frakcióbeli társaim, akik tőlem eltérően képzelik el céljaink megvalósítását. Ez ugyanis azt jelenti, hogy önállóan gondolkodó emberekből áll a parlamenti frakció, nem pedig utasítások szolgai végrehajtóiból. Ezért természetesen legfontosabb feladataim közé sorolom, hogy azokat is meggyőzzem megválasztásom igazáról, akik ma még más álláspontra helyezkednek.
Mennyiben lesz más a Fidesszel való együttműködés, mint eddig? Sokan ugyanis attól tartanak, hogy ha Balsai István azért nem volt megfelelő frakcióvezető, mert túl szorosan működött együtt a másik polgári párttal, akkor az ön személye éppen azért lehet kívánatos az MDF vezetése számára, mert lazítani akar ezen a kapcsolaton.
– Ha két párt a parlament egyik oldalán mindig ugyanazt mondja, akkor valamelyik politikai erőre nincs szükség. Ha a kommunikáció mindig ugyanolyan, előbb-utóbb a választók is fölteszik ezt a kérdést. Ez nem lehet egyik politikai alakulatnak sem célja, hiszen az MDF olyan társadalmi rétegeket tud megszólítani, amelyeket a másik esetleg nem, vagy csak kevéssé. Szerintem tehát a jobboldal akkor tud igazán és eredményesen együttműködni, ha egyeztetett módon próbálja ugyanazt a kérdést megközelíteni, ám más és más aspektusból világítja meg azt. Úgy vélem, éppen ettől a többszínűségtől tudunk majd jobb eredményeket felmutatni a jövőben, mert a polgárok több hasonló gondolat között választhatnak. A megközelítés és a szempontok alapján lesz különbség a jövőben is a Fidesz-Magyar Polgári Párt és a Magyar Demokrata Fórum között, a cél azonban közös marad: a végeredménynek a jobboldal számára a legkedvezőbbnek kell lennie. Hitem szerint tehát a Fidesszel való együttműködés a jövőben ezáltal csak erősödhet.
Többek számára úgy tűnt az elmúlt időszakban, hogy az MDF ambivalens módon viszonyult a polgári körökhöz. Ez azért is érdekes kérdés, mert a polgári körök rendezvényein rendre ugyanazokkal is lehet találkozni, akikkel a demokrata fórum tíz-tizenkét évvel ezelőtti megmozdulásain.
– Nem hiszem, hogy bármi tisztáznivaló lenne a polgári körökkel kapcsolatban. Ha ez kívülről így tűnik, az csak félreértésen alapulhat. Úgy gondolom, hogy a polgári körök igen nagy hiányt pótolnak, hiszen olyan társadalmi bázist jelentenek a jobboldal számára, amelyet a baloldal negyven év alatt ki tudott építeni a maga számára. Eddig a jobboldali politikai piramis úgy nézett ki, hogy a csúcs „rendben volt”, a választópolgárok is megtették a magukét ennek a piramisnak a tartópilléreként, ám a középső rész hiányzott. Ennek az űrnek a kitöltésére hivatottak a polgári körök, amelyek – ha értelmes célt és feladatot tudnak maguk számára kitűzni – jelentős részben hozzájárulhatnak a jobboldal eredményes szerepléséhez.
Mondhatni, „műhelyvita” folyik arról, hogy a radikálisabb, avagy a mérsékeltebb hangvétel hozhat több eredményt és támogatót a polgári oldal számára. Ön melyik álláspontot képviseli?
– Biztos vagyok abban: a radikálisabb hangvétel csak arra jó, hogy a már meglévő társadalmi bázis kötődését erősítse, ám kevéssé alkalmas a szavazótábor bővítésére. Szerintem mérsékelten, mégis határozottan kell kommunikálnunk, hogy biztosítsuk a hozzánk közel állókat az elvekhez való hűségünkről, de meg tudjuk szólítani azokat is, akik valahol a „középmezőnyben” helyezkednek el, és akik a közvélemény-kutatóknak rendre kitérő választ adnak pártpreferenciáikat illetően. Az a tapasztalat, hogy a radikálisabb hangvétel ezeket taszítja. Az a jó stílus, ha ezeket a rétegeket is meg tudjuk szólítani, hiszen közöttük igen sokan vannak olyanok is, akik alternatíva híján, mintegy tévedésből szavaztak valamely baloldali pártra.
Lesz-e rögtön látványos változás az MDF országgyűlési frakciójának politizálásában?
– A konzervatív politikai gondolkodás lényege, hogy az organikus, szerves fejlődésre épít. Ebből következően semmilyen látványos, radikális lépésekre nem kell számítani. Az idő szerintem be fogja bizonyítani, hogy amit Dávid Ibolya pártelnök képvisel, az eredményre vezet, és képes arra, hogy a Magyar Demokrata Fórum támogatottságának növelésével az egész jobboldal helyzetét is erősítse.
Oroszország
Nyom nélkül eltűnt egy helikopter
