Számítanak a katonai képességek is

A Magyar Honvédség NATO-vállalásai körüli – főként belpolitikai motiváltságú – vita élénk visszhangra talált a tagságra pályázó országok védelmi szférájában is. Noha tagadhatatlan, hogy a szövetség ismét elsősorban geostratégiai megfontolások alapján hívja meg új tagjait, ezúttal a védelmi hozzájárulások mértékére és minőségére is fokozottan odafigyelnek.

Szlovákia a közelmúltban látványos hozzájárulást tett a NATO balkáni békefenntartó missziójához (SFOR): két Mi–17-es szállító helikoptert küldtek a boszniai „hadszíntérre”, ahol azok holland alárendeltségben, részben holland finanszírozással hajtják majd végre feladataikat. Ahhoz azonban, hogy a rendkívül korlátozott erőforrásokkal rendelkező szlovák védelmi minisztérium mindezt megtehesse, jelentős anyagi ráfordításokra volt szükség. Az orosz gépeket új feladatuknak megfelelő berendezésekkel – többek között védőpáncéllal, rádiókkal, műholdas navigációs eszközökkel – kellett felszerelni, mely a költségek mellett jelentős technikai tálentumot is követelt az átalakítást végző trencséni LOT cégtől.
A szlovák igyekezet jelzi, hogy az első bővítési körrel szemben a második sorozat meghívóit Prágában konkrét katonai képességekkel és felajánlásokkal is meg kell szolgálni. A szövetség illetékesei ezt a rendelkezésükre álló publikus csatornákon éppúgy jelezték, mint a brüsszeli szlovák „előőrsön” keresztül, vagy a Pozsonyba akkreditált tisztségviselőik útján. Vonatkozik ez persze minden pályázóra, hiszen a NATO nem akar újabb terhet a vállára venni anélkül, hogy katonai eszköztára egyben ne növekedne. Hivatalosan megfogalmazott elvárásai továbbra sincsenek ezen a téren, ám kétségtelen, hogy a felszín alatti jelzések – GDP-arányos – konkrét katonai hozzájárulást követelnek meg. Brüsszelben, úgy tűnik, legalább azt a törekvést akarják látni a tagjelöltekben, hogy nem csak haszonélvezői akarnak lenni a kollektív védelemnek.
Szlovákiával szemben – melynek jelenleg geostratégiai jelentőségét szövetségesi értelemben Lengyelország és Magyarország áthidalása, ez utóbbi elszigeteltségének megszüntetése adja – Románia felvételét persze egy másik dimenzió is segíti. A terrorizmus elleni harc, a Fekete-tenger– Kaukázus–Közép-Ázsia stratégiai tengely az amerikaiak számára fontos, így bizonyos politikai, gazdasági és demokratikus fejlődési kompromisszumokat is hajlandók kötni felvétele érdekében. Meg kell hagyni azonban, hogy Románia szűkös forrásai mellett jelentős erőfeszítéseket tett a Varsói Szerződés megszűnte óta, hogy talpon tartsa hadseregét. A térségben a legjelentősebb technikai fejlesztési programokat meglepő módon a bukaresti vezetés futtatta, s ezek most, a NATO-csatlakozásnál kétségtelenül jó pontoknak számítanak, noha eredeti céljuk – nehezen tagadhatóan – elsősorban a Magyarország fölötti katonai fölény biztosítása volt. Románia régi MiG–21-esei – izraeli technológia révén – rendelkeznek a térségben a legkorszerűbb precíziós csapásmérési képességgel, s ez akkor is tény, ha az elmúlt időszakban balesetekben több korszerűsített gépet vesztettek. Négy – eredetileg Magyarországnak felkínált, de Budapest által elutasított – Hercules szállítógépük pedig rendkívül jól jött, amikor a kabuli ISAF-erőknek felajánlott csapatokat ki kellett szállítani Afganisztánba.