A dagi fogyasztó pereli a hamburgerest

Amikor a minap New York-i tizenévesek beperelték a McDonald’s céget, mert a hamburgereitől mértéktelenül meghíztak, sok európai kuncogva figyelte a fejleményeket s elégedetten dörmögött: beigazolódtak kedvenc sztereotípiái az amerikaiakról. Hogy tudniillik az Újvilág polgárai kövérek és szeretnek pereskedni.
Az Egyesült Államokban tevékenykedő európai vállalatok számára azonban az amerikaiak pereskedési szenvedélye korántsem vicc. Erre most kezdenek rájönni. Szaporodóban vannak ugyanis az európai cégek és a multik elleni kártérítési perek az Egyesült Államokban.
– Európában mi még mindig könnyedén nevetgélünk e pereken – mondja Robert Buckland, a londoni Schröder Salamon Smith Barney kockázati tőkével foglalkozó szakértője. S figyelmeztetően hozzáteszi: – Pedig az amerikai piacra nyomakodó, jelentős befektetéseket eszközlő nagy európai cégek manapság az ilyen perek elsődleges célpontjaivá váltak.
A svájci–svéd ABB konglomerátum – amely az egyik leginkább elismert és becsben tartott európai cég – máris térdre kényszerült: egyik amerikai alvállalkozója ellen kártérítési pert nyújtottak be azbesztkárosodás miatt. Míg ugyanis például a libamáj okozta kövérség miatt nemigen szokás a libamáj-forgalmazókat (vagy a libahízlalókat) perelni, vagy legalábbis eleddig egyetlen ilyen pert sem indítottak, addig azbesztszennyeződés, dohány vagy hamburger (!) miatt egyre gyakoribbak a perek. A szakértők arra számítanak, hogy a különböző élelmiszergyártó cégek lesznek a következő „áldozatok”, azaz a következő perbefogottak.
Bár ez a McDonald’s elleni per eddig inkább a tévéműsorok és humorgyárak szorgos munkásainak fantáziáját mozgatta meg, azért az ügy korántsem könnyed limonádé. Az amerikai sebészek országos szervezetének jelentése szerint egyre gyakoribb az elhízással összefüggő korai halálozás, s a túlélő rokonok erre hivatkozva egyre gyakrabban indítják pereiket. Elemzők szerint az élelmiszergyártó cégekben és részvényeseikben talán még nem is tudatosult, milyen jelentős is ez a probléma. Mert a perek ugyan zárulhatnak a gyártókra nézve kedvező eredménnyel, ám maga az a tény, hogy ilyen „divatja” van a kártérítés indítványozásának, eleve újabb (gyártási és forgalmazási) szigorításokhoz vezethet. „Az üdítőital- és élelmiszeriparnak változtatnia kell termékei minősítési és forgalmazási módszerein” – javasolja erre megoldásként Jaon Streets, az UBS Wartburg elemzője.
Az európai cégek – amelyeket igencsak vonzott az amerikai munkaerőpiac rugalmassága, a dinamikus növekedés megannyi perspektívája, a fogyasztók farkasétvágya – a kilencvenes években dollármilliárdokat fektettek be, hogy terjeszkedjenek (bővítsék saját termelésüket vagy újabb cégeket vásároljanak) Amerikában. A vén kontinens ugyanis lassú növekedéssel, szigorú, megszorító munkaerőpiaccal és magas adókkal „dicsekedhet”, vagyis nem volt versenyképes.
Most azonban a cégek – ha még nem is tudatosult mindegyikükben és teljesen – kezdenek ráébredni a potenciális veszélyre. Az amerikai piac változatlanul rendkívül fontos, bármely vállalatról legyen is szó – mondja Francois Perroud, a svájci Nestlé szóvivője –, ám a vitás ügyek újabban dívó jogi rendezése, az állandó perpatvarkodás nemcsak meglehetősen furcsa, hanem elriasztó is. Már csak azért is, tehetjük hozzá, mert az ilyen perek horribilis pénzekbe kerülnek. S nem „csak” kártérítésként megítélt összegekről van szó, bár ez sem elhanyagolható summa, hanem magáról a perköltségről. A Tillinghast Towers Perrin pénzügyi tanácsadó cég adatai szerint a polgári peres eljárásokra 2001-ben 180 milliárd dollárt fizettek ki a különböző cégek, de csak az Egyesült Államokban. Európában ugyanis – a korporatív szabályozás eltérő stílusának köszönhetően – e költségek jóval alacsonyabbak.
Az európai üzleti élet washingtoni lobbistái most erőteljesen szervezkednek: nyomást akarnak gyakorolni a republikánus többségű kongresszusra, hogy szabályozza – vagyis tartsa féken, fogja vissza – a kártérítési pereket. S egyúttal azon is serénykednek, hogy valamiképpen korlátozzák a kártérítésben megítélhető összeget. Az amerikai jogi szisztéma ugyanis lehetővé teszi az ítélkezők számára, hogy alkalmasint nagyobb összeget ítéljenek meg kártérítésként, mint amekkora maga az elszenvedett kár. Híres példa erre, hogy minap az egyik amerikai bíróság csaknem hárommillió dollár kártérítést ítélt meg egy aszszonynak, aki beperelte a McDonald’s céget, mert megégette a nyelvét a McDonald’snál ivott forró kávéval!
Egyébként hasonló per indult már brit földön is, éppen az idén, s éppen a McDonald’s ellen. (Úgy látszik, a népszerű hamburgeresre rájár a rúd…) A londoni bíró azonban a felperes ellen foglalt állást. „Teljes megelégedésemre szolgál, hogy a McDonald’s a fogyasztóit forró kávéval látja el. Rengeteg módszer van, amelyekkel mind közönségesen le lehet hűteni egy kávét: közéjük tartozik a kavargatás is…” – írta a felperes keresetének elutasításakor az indoklásban Richard Field bíró.
A McDonald’s jogi képviselője egyébként a hamburgerevés miatti hízás okán perelő amerikai fiatalembereknek azzal érvelt a bíróságon: minden épkézláb ember tudja, hogy a hamburger- és a rósejbnievésnek milyen súlyos következményei vannak a vonalakra, no meg az egészségre…
A per még tart.